Milyen nagy dicsőséget szerzett az egyháznak ez a rettenthetetlen Főpásztor

Szent II. János Pál pápa Opilio Rossi bíborost bízta meg, hogy mint személyes pápai követ, elvégezze az esztergomi újratemetés szertartásait. Kinevező bullájában az ezredforduló nagy pápája így méltatta a magyar hercegprímást:
„Örvendetesen közeledik annak a napnak 16. évfordulója – írta a pápa –, amikor az ausztriai Mariazell Mária-kegyhelyén kegyeletesen eltemetett Isten kiváló embere, az egyház szolgája, Jézus Krisztus Evangéliumának rendíthetetlen tanúja elérkezett a jól megérdemelt jutalomhoz, a mennyek országának örömébe. Magyarországi püspöktestvéreink szorgos gondoskodással készítik elő most az ünnepélyes és nyilvános szertartást, hogy miután ez végre lehetővé vált, a nagy egyházfejedelmet újratemethessék hazájában, az esztergomi érseki székhelyen. Ennek az érsekségnek viselte ő igen nehéz körülmények között gondját és bánatát, címét és védelmét mintegy harminc éven át.
Magunk is emlékezünk, milyen nagy dicsőséget szerzett az egyháznak ez a rettenthetetlen Főpásztor, és hogy mennyi megtiszteltetésben részesült elődeinktől. Gondolunk arra a tanúságtételre, amelyet megingathatatlan hitéről adott, valamint a megbecsülés és tisztelet jeleire, amelyeket az egész egyház iránt tanúsított, amikor bíborossá nevezték ki, és amikor a száműzetés után Rómában oly szíves vendéglátásban részesült.
Mindszenty József személye és tanúságtétele mellett tehát mindig ott volt Róma püspökének jóakaró tekintélye. És ahogy ő az egyház kősziklája felé fordította tekintetét, és onnan merített erőt a bilincsekben, fájdalmakban és az őt körülvevő sötétségben, úgy néztek rá Péter utódai tisztelettel és szeretettel, mint a legyőzhetetlen evangéliumi erősség élő és jeles tanújára.
Mindezért tehát május 3-át, hamvai átszállításának örvendetes napját nem hagyhatjuk elmúlni anélkül, hogy ne érződjék és ne legyen látható, e kiváló ember iránt tanúsított végső tiszteletadás kifejezéseként, a legfőbb Pásztor jelenléte azok között, akik ezen az emlékezetes napon részt vesznek, és Mindszenty József egész élete előtt tisztelettel adóznak. Ezért tehát, Tisztelendő Testvérünk, akiről tudjuk, hogy hűségesen tolmácsolod érzületünket és jóakaratunkat, e levelünkkel szívesen kinevezünk különleges küldöttünknek Mindszenty József hamvainak esztergomi újratemetési szertartásaira. Személyünket képviseled püspök- és paptestvéreink, a szerzetesek és mindazon hívek között, akik most is tiszteletben tartják e kiváló férfi boldog emlékét. Közvetítsd feléjük ezeket, az ő személye és élettanúsága iránti érzelmeinket azért, hogy Mindszenty József példája által mindnyájuknak könnyebb legyen naponta tanúságot tenniük a hitről és a keresztény életről, apostoli áldásunk segítségével, amelyet általad, különleges küldöttünkön keresztül szeretettel adunk a szertartáson résztvevőkre.
Vatikán, 1991., pápaságunk tizenharmadik évében, március 3-án, amikor negyvenhét évvel ezelőtt Mindszenty József a veszprémi püspöki székre kinevezést kapott.”

Szent II. János Pál pápa személyes követi megbízólevele Opilio Rossi bíboros számára in Mészáros István: Egy „kultusz” a XXI. században, 102-103. old.