Tildy Zoltán

(1889-1961)

Református értelmiségi családba született, maga is teológiai tanulmányokat végzett és több helyen is lelkészként működött. 1917-től bekapcsolódott a politikai életbe, 1929-ben szervezője volt a Független Kisgazdapártnak, melynek 1945-ben országos elnöke lett. 1936-ban és 1939-ben országgyűlési képviselővé választották. A német megszállás után illegalitásba vonult és csatlakozott az antifasiszta Magyar Fronthoz. A háború után ismét képviselővé választották, 1945. november 15. és 1946. február 1. között miniszterelnök volt. A királysági államforma megszüntetése után az új köztársaság államfője lett. 1946-ban a kisgazdapárt áldozatául esett a kommunista párt szalámitaktikájának. 1947-ben baloldali nyomásra Tildy Zoltán feloszlatta a parlamentet, és augusztus 31-ére új választásokat írt ki: ez volt a hírhedt „kékcédulás választás”, amikor a kommunista párt a választói névjegyzéket manipulálva követett el választási csalásokat. Tildy Zoltánt 1948. július 31-én lemondatták köztársasági elnöki tisztségéről. Ezután 1948 augusztusától egészen 1956 májusáig – közel nyolc éven át – házi őrizetben tartották. 1956. október 27. és november 12. között a Nagy Imre-kormány államminisztere volt. Ő tartotta a kapcsolatot Mindszenty bíborossal és ő ült mellette, amikor a bíboros felolvasta a nemzethez intézett rádiószózatát november 3-án este a Szabad Kossuth Rádió parlamenti stúdiójában. A forradalom bukása után, 1958-ban hat év börtönre ítélték. 1959 áprilisában egyéni kegyelemmel szabadult, ettől kezdve teljes visszavonultságban élt 1961. augusztus 3-án bekövetkezett haláláig. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság – akárcsak az 1956-os forradalom mártírjai esetében – kimondta, hogy az elítélése alaptalan és törvénysértő volt.