Szenes Hanna

(1921-1944)

Budapesten született zsidó családba, Budán a II. kerületben nőtt fel. Édesapját, a neves újságíró és színpadi szerző Szenes Bélát hatéves korában elvesztette. Anikó a Baár-Madas Református Leánylíceumban – a mai gimnázium elődjében – végezte tanulmányait, ahová, noha magasabb tandíj ellenében, de katolikus és zsidó növendékeket is felvettek. Anikó a legjobb diákok közé tartozott, tagja volt az önképzőkörnek, verseket írt, korrepetált, rengeteget olvasott, utazott, sportolt, színes társasági életet élt. Az iskolában tanárai és diáktársai egyaránt szerették, mégsem kerülhette el a megaláztatásokat, amelyek zsidó származása miatt érték. Az érettségi (1939) előtt egyre jobban érdekelni kezdte a cionizmus, héberül tanult és arra készült, hogy kivándorol Palesztina zsidó telepesek lakta területére, a későbbi Izraelbe. Közvetlenül a II. világháború kitörését követően indult útnak és 1939. szeptember közepén érkezett meg Palesztinába. Itt mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, majd két év múlva egy kibucban kezdett dolgozni, de egyre nagyobb szorongással gondolt Budapesten maradt édesanyjára és bátyjára, Györgyre, akikről semmit nem tudott. Magányosnak érezte magát nélkülük és – bár nagyra értékelte a kibucbeli munkát – olyan feladatra vágyott, amelybe egész személyiségével beleadhatja magát.

1943 nyarán belépett a brit hadsereg által toborzott csoportba: vele együtt tizenhét magyar zsidó fiatal vállalkozott arra, hogy Egyiptomban ejtőernyőssé képezzék ki őket, majd Magyarországra jutva segítsék a deportálással fenyegetett zsidóság megmentését. 1944 márciusában értek földet Jugoszláviában, majd júniusban lépték át a magyar határt, ahol a csendőrség elfogta őket. Anikót először a Hadik-laktanyába, majd a Pestvidéki Törvényszék Gyorskocsi utcai fogdájába vitték, ahol ekkoriban a német megszállók rendőrsége működött. Kegyetlen vallatásnak és bántalmazásnak vetették alá, de ő nem árulta el a társait és a küldetésük célját. Szeptember 11-én átvitték a Conti utcába, ez volt fogva tartásának utolsó helyszíne. A nyilas hatalomátvétel után hűtlenség és hazaárulás vádjával hadbíróság elé állították – a brit hadsereg főhadnagyaként fogták el – és halálra ítélték. A halálos ítéletet a Margit körúti fogház udvarán hajtották végre 1944. november 7-én. Szenes Hanna földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították, ahol nemzeti hősként tisztelik.

Egy – kettő – három...
nyolc a hossza.
Két lépéssel mérem a szélet,
Kérdőjelként lebeg az élet.

Egy – kettő – három...
tán egy hét is,
Vagy a hó vége még itt talál,
De fejem felett a halál.

Huszonhárom lennék
most júliusban.
Merész játékban számra tettem,
A kocka perdült. – Veszítettem.

1944. június 20.
(www.eternus.hu - Szenes Hanna versei)