Isten Szolgája Hám János

Égi születésnapja: 1857. december 30.

Szolgálatát a pásztói plébánia káplánjaként kezdte, majd az egri érseki szemináriumban lett tanulmányi felügyelő és a teológia tanára, 1807-től az intézet igazgatójává nevezték ki. 1817-től egri kanonok, ebben a tisztségében több szociális intézményt létesített: agg-ápoló intézetet idős és szegény nők megsegítésére, valamint alapítványt tett diákok bentlakását biztosító intézet létrehozására.

1827. május 25-én I. Ferenc király kinevezte a szatmári egyházmegye püspökévé. 1828. januárban XII. Leó pápa megerősítette a kinevezését, 1828. március 16-án Egerben szentelték püspökké, székfoglalására április 15-én került sor Szatmárnémetiben. Saját életét meghatározó imádságos lelkülete az egyházmegye vallásosságára is hatással volt. Több, általa bevezetett áhítatgyakorlat hagyománnyá vált a későbbiek során: így a gyermekek húsvét negyedik vasárnapján történő elsőáldozása, vagy az egyházmegye templomaiban imádkozott rózsafüzér. Ő vezette be a nagyhét első három napján tartott lelkigyakorlatokat, melyeken az aula papjaival együtt vett részt. Nagyböjtben minden pénteken keresztúti ájtatosságot tartottak a Kálvária-templomban. Vasárnap délutánonként imaórával egybekötött szentségimádás volt a székesegyházban, amit legtöbbször maga a püspök vezetett.

Püspöksége három évtizede alatt kilenc plébániatemplomot épített, tizenhármat átalakított, tizenkilenc új plébániát állított fel vagy szervezett újjá. 1833-ban Szatmárnémetibe telepítette az irgalmasrendi szerzeteseket. rendházat és kórházat építtetett számukra. 1842-ben megalapította a Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációját, melynek elgondolása szerinti célja: a nőnevelés, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása kórházakban, intézményekben és mindenütt, ahol szegényeket, elhagyatottakat és betegeket találnak. Körleveleit a lakosság igényeinek megfelelően és példamutató módon három nyelven – magyarul, németül és szlovákul – írta.

1848. június 25-én a magyar kormány előterjesztésére V. Ferdinánd kinevezte esztergomi érsekké és Magyarország hercegprímásává. A kinevezés Szentszék általi megerősítésére a bécsi kormány aggályai miatt (a püspök idős korára hivatkozva) nem került sor, így ő nem kívánt a prímás illetékességébe tartozó ügyekben intézkedni. A pápa bizalmát jelezte, hogy IX. Piusz őt nevezte ki képviselőjének az – események miatt elmaradt – nemzeti zsinatra.

1848. október 4-én a püspöki kar körlevélben fordult a hívekhez, a haza védelmére és az elöljárók iránti engedelmességre intette őket, Hám püspök közreműködött a püspöki kar uralkodóhoz intézett felirata szerkesztésében, amellyel a béke helyreállítása érdekében közvetíteni szerettek volna a szembenálló felek között. 1849. január 5-én Hám János a püspöki kar nevében körlevélben szólította fel a katolikus híveket a Ferenc József iránti hűségre és a császári csapatok iránti engedelmességre. A magyar hatóságok e pásztorlevél miatt hazaárulónak nyilvánították és vagyonát lefoglalták, tavasszal menekülnie kellett az előrenyomuló magyar csapatok elől. 1849. július 12-én az osztrák minisztertanács határozatában az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította, Hám János érseket felszólították, hogy nyújtsa be lemondását.

1849. július 14-én lemondott az érsekségről, visszatért egyházmegyéjébe. 1851-ben meghívta a jezsuitákat, hogy telepedjenek le Szatmáron, rájuk szerette volna bízni a püspöki konviktus vezetését. 1856-ban a ferences szerzeteseket telepítette le, ők a külvárosi (téglagyári) munkások gyermekeinek nevelését-iskolázását kapták feladatul.

Hám János püspök 1857. december 30-án hunyt el, a szatmárnémeti székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Kortársai – egyháziak és világiak – már életében szentként emlegették, több súlyos beteg gyógyulását is a püspök közbenjáró imájának tulajdonították. Boldoggáavatási eljárását Meszlényi Gyula megyés püspök kezdeményezte a XIX. században, és minden utóda szívén viselte az ügy sorsát, a nehéz történelmi körülmények azonban nem tették lehetővé az előrehaladást. Reizer Pál püspök fontos lépéseket tett az ügyben, végül 2013-ban nyílt meg újra az egyházmegyei eljárás Schönberger Jenő püspök főpásztorsága alatt.