Ugrás a tartalomra

Isten Szolgái Károlyi Bernát és hat társa ("Ferences vértanúk")

Isten Szolgája Károlyi Bernát

(szül.: 1892)
Égi születésnapja: 1954. március 2.

Károlyi Bernát atya 1938-ban egy rendkívül sikeres kínai misszió után tért haza Magyarországra, ahol több más állomáshely után 1941-ben a tartomány kecskeméti rendházába került, 1945-ben házfőnökké nevezték ki. A szovjet front közeledtével megszervezte a kórház irányítását, a hátrahagyott betegek ápolását, a déli országrészből érkező menekültek befogadását és étkeztetését. 1945-ben felemelte hangját a politikai foglyokkal való megalázó bánásmód ellen, ezért őt is letartóztatták. Ekkor még ejtették az ellene szóló vádat, majd 1946-ban és 1949 tavaszán újra a bíróság elé került „demokráciaellenes” igehirdetése miatt, de még ekkor is enyhe büntetéseket kapott. 1949. november 26-án újra letartóztatták, ekkor a vád már a „népköztársaság megdöntésére irányuló demokráciaellenes szervezkedés”. 1950. november 18-án államrend elleni szervezkedés hamis vádjával tizenöt év fegyházra ítélték.

A börtönben Bernát atyát kínozták és éheztették, de ő nem vesztette el hitét és rabtársai visszaemlékezései szerint ilyen körülmények között is gyóntatott, és nem szűnt meg jócselekedeteket gyakorolni. 35 kg-ra lefogyva, végsőkig kimerülten került kórházba, ahol 1954. március 2-án adta vissza lelkét Teremtőjének.

Vértanúságának emléke eleven, boldoggá avatási eljárásának megkezdését 700 kecskeméti hívő támogatta aláírásával.

Isten Szolgája Kriszten Rafael

(szül.: 1899)
Égi születésnapja: 1952. szeptember 16.

Ugyancsak Hatvanból hurcolták el 1950-ben Kriszten Rafael atyát, akinek korábbi működési területei közül érdemes kiemelni a budapesti Margit körúti rendházban, 1941–1946 között eltöltött éveit. A háború alatt rengeteg üldözöttet mentett meg, majd az éhezőkön segített azzal, hogy megnyitotta a rendház konyháját. 1949 augusztusában Hatvanba helyezték át, ahol a ferenceseket nagy szeretettel és tisztelettel vette körül a város hívő közössége. Ekkor már nyíltan folyt az egyházüldözés, 1950. június 19-én elkezdődött a szerzetesek deportálása, a ferences atyák felkészültek rá, hogy hamarosan rájuk is sor kerül. Ezen a napon azonban azért álltak meg teherautók a rendház előtt, mert máshonnan kitelepített piarista szerzeteseket és szalvátor nővéreket szállítottak ide. A lakosság körében az a hír terjedt el, hogy a ferences atyákért jöttek, ezért a hívek a templom elé vonultak, hogy kifejezzék az intézkedés elleni tiltakozásukat. A rendőrség felszólította Rafael atyát, hogy oszlassa fel a tömeget, ez azonban nem sikerült. Az éjszakai órákban a politikai rendőrség oszlatta fel a tüntetést brutális eszközökkel, a kolostor lakóit és az odahurcolt szerzeteseket pedig véresre verték. A négy ferences atyát az Andrássy út 60-ba szállították.  Rafael atyát – a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés címén – 1951. május 26-án jogerősen is életfogytiglani börtönre ítélték. Büntetését a Conti utcai börtönben töltötte, ahol az embertelen körülmények és bánásmód felőrölték egyébként is megrendült egészségét. 1952. szeptember 16-án adta vissza lelkét Teremtőjének.

 

További információk:

https://vigilia.hu/

Isten Szolgája Körösztös Krizosztom

(szül.: 1900)
Égi születésnapja: 1944. október 27.

A déli országterületek 1942-es visszacsatolása után a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartományt felkérték, hogy a betelepített magyar lakosság lelkipásztori ellátása végett alapítsanak rendházat Újvidéken.
A ferencesek megszervezték a hitoktatást és a népmissziókat, de már 1944 őszén szembe kellett nézniük a szerb partizáncsapatok előretörésével, akik ellenségnek tekintették a katolikus egyházat.

Körösztös Krizosztom az újvidéki kolostor házfőnöke volt, amerikai missziós szolgálat után és a Don-kanyart is megjárva került ide. Elöljárói a veszély láttán felajánlották neki a hazatérést, de ő hívei mellett akart maradni. A szerb csapatok 1944. október 23-án, Kapisztrán Szent János ünnepén értek Újvidék közelébe, elfoglalták a várost és összegyűjtötték a férfiakat. Krizosztom atya még ekkor is élhetett volna a menekülés lehetőségével, de mivel rendtársainak ezt nem kínálták fel, ezért ő is velük maradt. A szerzeteseket a többi fogollyal együtt barakkokba hajtották, ahol az atyák napokon át gyóntattak és vigasztalták fogolytársaikat. Október 27-én reggel Krizosztom atyát több férfival együtt egy szomszéd barakkba terelték át azzal, hogy még aznap kiszabadulnak. Másnap este zeneszóra verték agyon őket.

Isten Szolgája Kiss Szaléz

(szül.: 1904)
Égi születésnapja: 1946. december 10.

Kiss Szaléz atya 1944-től a gyöngyösi ferences rendház klerikusmagisztere volt, a növendékek az ő felügyelete alatt élték át az orosz csapatok bevonulását. A városi fiatalság összefogására 1945-ben megszervezte a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget, ami a kommunisták ifjúságszervező tevékenységét gyengítette, ezért nem nézték jó szemmel. Kiss Szaléz atyát 1946. április 28-án letartóztatták, a vád az volt ellene, hogy fegyveres összeesküvés vezetője volt és szovjet katonák meggyilkolására bujtotta fel tanítványait, és hogy előre megígérte nekik a feloldozást. Az eljárási iratokból egyértelműen kiderült az is, hogy az egész per koholmányokra épült, a vallomások jelentős része nem az atyától származik. A kiszabadult vádlott-társak későbbi visszaemlékezéséből kiderül, hogy a ferences atyát a felismerhetetlenségig összeverték, ő azonban a gyónási titkot nem árulta el. A tárgyalást szovjet tisztek vezették tolmács nélkül, Szaléz atyát halálra ítélték és az ítéletet 1946. december 10-én Sopronkőhidán végrehajtották. Kiss Szaléz atyát halála óta a gyónási titok áldozataként tiszteli a magyar ferences provincia.

 

További információk:

https://www.kiss.szalez.ofm.hu/

https://www.kiss.szalez.ofm.hu/

Isten Szolgája Hajnal Zénó

(szül.: 1900)
Égi születésnapja: 1945. április 1.

A Somogy megyei Nagyatád község a II. világháború utolsó szakaszában, 1945 márciusában a nemzetiszocialista és a szovjet csapatok frontvonalába került. A lakosság menekült, élükre a ferences házfőnök, Hajnal Zénó atya állt. 1945 nagyhetén elérték Gyékényest, amelynek határában bolgár és német csapatok harcoltak egymással. Húsvét vasárnapján a bolgár katonák elfoglalták a falut, a lakosokat elhajtották. A menetbe állították a plébánost, Martincsevics Pált és a nála meghúzódó Zénó atyát is. A menet mellett elhaladva egy bolgár katona megpillantotta a habitust illetve reverendát viselő papokat, kiszólította a tömegből és minden indok nélkül lelőtte őket. Senki másnak nem esett bántódása, a katonát a hit elleni gyűlölet motiválta.

 

További információk:

https://ujember.hu

Isten Szolgája Kovács Kristóf

(szül.: 1914)
Égi születésnapja: 1944. november 1.

Az újvidéki rendház másik vértanúja Kovács Kristóf atya, aki 1944-ben maga kérte a Délvidékre való áthelyezését, kijelentve, hogy vértanú akar lenni Krisztusért. Őt is 1944. október 26-án tartóztatták le, és más rabokkal együtt elhajtották. Kristóf atya rabtársainak vigasztalója volt, a nappali menetelések után éjjelente gyóntatott, sokszor olyanoknak szolgáltatva ki a bűnbánat szentségét, akik évtizedek óta nem gyakorolták azt. A rabtartók nem szívesen látták az ő és más paptársai lelkipásztori tevékenységét, a továbbmenetelések alkalmával tudatosan kiemelték őket a tömegből. Kristóf atyát egy rendtársával, P. Kamarás Mihállyal együtt arra kényszerítették, hogy nehéz fegyverrel a kezükben fussanak, miközben vasvesszővel, puskával verték őket. Kristóf atya homloka a vasvessző ütéseitől fölrepedt, nem tudott tovább menni. A katonák teherautóra dobták és Indijja község határában agyonlőtték.

Isten Szolgája Lukács Pelbárt

(szül.: 1916)
Égi születésnapja: 1948. április 18.

Kiss Szaléz peréhez csatolták a hatvani ferences rendház tagjának, Lukács Pelbártnak ügyét is. Őt azzal vádolták, hogy összekötő volt a két város között a szovjetellenes szervezkedésben és tudott a gyöngyösi katonagyilkosság előkészületeiről. Pelbárt atyát 1946 májusának első napjaiban tartóztatták le, a magyar hatóságok őt is átadták a szovjet hadbíróságnak. Perét jogellenes körülmények között tárgyalták, az atyát tíz év kényszermunkára ítélték és a Szovjetunióba hurcolták. A lágerbeli körülmények között gyomorbetegsége súlyosbodott, majd embertelen kínok között, gégerákban halt meg 1948. április 18-án. A szovjet hatóságok 1993-ban rehabilitálták. Rendtársai halála óta vértanúként emlékeznek rá.

 

További információk:

https://hatvantortenete.blog.hu

 

Protokollszám: 2959               

Csoportos egyházmegyei eljárás
Illetékes egyházmegye: Esztergom-Budapesti Érsekség
Illetékes főpásztor: Erdő Péter bíboros, prímás, érsek
Posztulátor: Kálmán Peregrin OFM
Az egyházmegyei eljárás lefolytatása: 2011. november 27. – 2013. augusztus 31.

Szentszéki eljárás
Szentszéki posztulátor: Giovangiuseppe Califano OFM
Az egyházmegyei eljárás érvényességének elismerése:
Vértanúságuk pápai elismerése:                                                                

Imádkozzunk boldoggá avatásukért!

Erős és Igaz Istenünk! Te Bernát szolgád és társai életében csodálatosan kibontakoztattad a kereszt misztériumát, amikor áldozatvállalásuk által a diktatúrák sötétségében is felragyogtattad a hit világosságát.
Kérünk, dicsőítsd meg szolgáidat szent egyházadban, hogy hitvalló életük és vértanúságuk példája ma is bátorító erőforrásunk legyen a szegény és alázatos Krisztus követésében.
Aki él és uralkodik, mindörökkön örökké.
Ámen.

(Forrás: https://mindennapi.hu)

Az imameghallgatások kegyelmét a következő címre kérjük eljuttatni:

Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal
1014 Budapest Úri u. 62.

 

További információk:

https://www.ferencesek.hu/

https://vigilia.hu/