Árpád-házi Szent Erzsébet özvegy és hitvalló
Hivatalos emléknapja: november 19.
Erzsébet 1207-ben született, szülei II. András magyar király és merániai Gertrúd voltak. Már négyéves korában eljegyezték a nála hét évvel idősebb Türingiai Lajos gróffal, és Wartburgba vitték, hogy minél hamarabb elsajátítsa új hazája nyelvét és szokásait. A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét, vőlegénye, Lajos kezdettől fogva szívből szerette.
Házasságuk boldog volt, Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, akihez a szerelem és az igaz szeretet erős kötelékei fűzték. Kapcsolatuk legbensőbb titka és legvonzóbb vonása az volt, hogy Erzsébet tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. Férje 1227-ben keresztes hadjáratra indult, de útközben megbetegedett és meghalt. Erzsébetet kimondhatatlan fájdalom töltötte el a hírre, úgy érezte, az egész világ meghalt számára. Férje oltalma nélkül nehezebbé vált számára az udvari élet, ezért gyermekeivel együtt titokban elhagyta a várat, hogy ezután evangéliumi szegénységben éljen és minden fenntartás nélkül követhesse Isten iránti szeretetét.
Utolsó éveiben nagy szerepet játszott életében a ferences szerzetes Marburgi Konrád, akit maga a pápa jelölt ki Erzsébet lelkiatyjául. 1226-ban Erzsébet engedelmességi fogadalmat tett, 1228-ban pedig követte Marburgba. Konrád, aki maga is szegénységben és aszkézisben élt, feladatának tekintette Erzsébet tökéletességének kibontakoztatását, szigorú lelkivezető volt. Erzsébet oly nagy hűséggel és hajlékonysággal simult Isten kezébe, hogy semmilyen lemondás nem tántoríthatta el Krisztus iránti szeretetétől. 1228 nagypéntekjén a minoriták kápolnájának oltára előtt lemondott saját akaratáról és a világ minden pompájáról.
Vagyonából ispotályt rendezett be Marburgban, ott szolgált a ferences harmadrend szürke ruhájában mint betegápoló. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tud számukra megfelelő nevelést biztosítani. E döntésében része volt annak is, hogy a szívét most már osztatlanul Istennek akarta adni. Legkisebb lányát, Gertrúdot boldogként tiszteljük. 1231 novemberében megbetegedett, elajándékozta még meglevő tulajdonát, vigasztalta a körülötte lévőket, és november 16-án éjfél körül meghalt. Marburgban temették el november 19-én, és már négy évvel halála után, 1235-ben szentté avatták. Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba.
Imádkozzunk hozzá!
Irgalmas Istenünk, kérünk, világosítsd meg híveid szívét, és Szent Erzsébet közbenjárására segíts minket, hogy a világ által fölkínált jólétet megvessük, és mindig égi vigasztalásodnak örvendjünk!
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
(Forrás: https://www.katolikus.hu/)
További információk: