Kéthly Anna

(1889-1976)

Kilencgyermekes munkáscsaládba született. Már nagyon fiatalon kenyérkereső lett, de a munka mellett tanult és szakképesítéseket szerzett, így 1907-től magántisztviselőként dolgozott. 1917-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, melynek székháza ebben az időben a Conti utca 4. szám alatt működött. Politikai pályafutása 1922-ben indult, amikor a választásokon Magyarország második női országgyűlési képviselője lett (az első Slachta Margit volt), mandátumát egészen 1948-ig megtartotta. Parlamenti beszédeiben és újságcikkeiben a társadalmi igazságtalanságok ellen és a nyomor enyhítése érdekében emelte fel szavát. Az 1930-as években a zsidótörvények éles bírálójává vált, az 1939-es választások után egyre inkább a németek elleni összefogásra buzdított. 1943–1944 telén több alkalommal is tárgyalt angolbarát politikusokkal a háborúból való kilépés előmozdítása érdekében. A német megszállás után a németek és a nyilasok is keresték. Sikerült azonban vidéken menedéket lelnie: hamis papírokkal és személyazonossággal a Tolna megyei Györkönyben, majd a nógrádi Bánkon vészelte át a háború utolsó hónapjait. Visszatérve, 1945-től 1948-ig a Nemzetgyűlés, majd az Országgyűlés alelnöke lett. 1948-ban a Szociáldemokrata Párt egyesült a Magyar Kommunista Párttal: a döntéssel egyet nem értőket – így Kéthly Annát is – kizárták a pártból. Ő ezután visszavonult a közélettől, ennek ellenére 1950. június 9-én letartóztatták több más, szintén visszavonult vagy még aktív szociáldemokrata politikussal együtt. A letartóztatás és a kihallgatás után évekig – törvénytelenül – vizsgálati fogságban tartották, feltehetően ebben az időszakban volt ő is a Conti utca titkos rabja. Ügyében végül 1954. január 20-án tartottak zárt tárgyalást, ahol a koholt vádak alapján „a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésért és kémkedésért” életfogytig tartó szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Tíz hónappal később, november 19-én teljesen váratlanul – a nemzetközi tiltakozás, főleg a brit Munkáspárt nyomására – egyéni kegyelemmel szabadlábra helyezték. A családi legenda szerint ő mégsem hagyta, hogy ilyen könnyen „megszabaduljanak” tőle: „unokatestvére szerint Kéthly Anna közölte a börtönparancsnokkal, hogy – mivel családját, testvéreit nem értesítették szabadulásáról – talán nem tud lakásába bejutni, mert nincsenek otthon, s akkor vissza kell hogy térjen. Ezért ragaszkodott ahhoz, hogy gépkocsival és ÁVH-s kísérettel szállítsák őt haza. Így is történt. Ahogyan letartóztatásakor kísérettel hagyta el otthonát, szabadulásakor is kísérettel érkezett. Testvérei, szerencsére, otthon voltak, így nem volt szükség az »illetékesek« további »segítségére«.” (Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna kihallgatása 1956. április 3-án. Kritika 24. 1995/1. sz. 37.)

Amikor az 1956-os forradalmi események sodrában újjáalakult a szociáldemokrata párt, ő lett az elnöke, Nagy Imre kormányában pedig államminiszteri posztot kapott. November 4-én Bécsben tartózkodott és a szovjet invázió hírére nem tért haza. Részt vett az ENSZ magyar bizottságának munkájában, a forradalomról szóló jelentés elkészítésében. Belgiumban telepedett le, itt halt meg 1976. szeptember 7-én. Hamvait 1990-ben hazahozták és a rákoskeresztúri új köztemetőben temették el, teljes jogi rehabilitációjára 1994-ben került sor.