Ugrás a tartalomra

Szent Gellért püspök és vértanú

Hivatalos emléknapja: szeptember 24.

Velencében született 980 körül, ötéves korától a bencés szerzetesek Szent György-szigeti monostorában nevelkedett. Később a bolognai egyetemen folytatott tanulmányokat, majd visszatért a velencei bencés közösségbe, ahol rendtársai apáttá választották. Három év múltán lemondott erről a tisztségéről és a Szentföldre indult.

Szent Gellért

 

1015 február vége felé szállt hajóra két társával együtt Zára felé, de egy vihar miatt az isztriai partok felé sodródtak. Ott a Parenzo (ma Porec) melletti Szent András-sziget kikötőjében vetettek horgonyt, és a sziget bencés monostorában találtak menedéket. A több hetes kényszerpihenő közben Gellért többször tanácskozott útitervéről az ugyancsak ott időző pannonhalmi apáttal, aki szerette volna őt megnyerni magyarországi kolostoralapítási és térítői tervének. Gellért engedett a rábeszélésnek, 1015. május 3-án érkeztek meg Pécsre, Mór püspökhöz. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal Székesfehérvárra, István királyhoz indultak. A király meghívta, hogy legyen Imre herceg nevelője, tizenöt éves koráig volt a trónörökös mellett.

Gellért ezután remeteként élt a bakonybéli monostor mellett, elmélkedett és szentírásmagyarázó munkákat alkotott, amelyek sajnos nem maradtak ránk. 1028-ban a király ismét szolgálatába hívta és rábízta a Maros menti egyházmegye szervezését. Gellért az egyházmegye területét hét főesperességre osztotta, a papi utánpótlás biztosítására káptalani iskolát szervezett, templomokat építtetett. Munkálkodásában a király támogatását élvezte. Szent István halála után ez a pártfogás megszűnt, sőt Gellért püspök Aba Sámuellel összeütközésbe került annak zsarnoki magatartása miatt.

1046 szeptemberében a lengyelországi száműzetésből hazatérő Vászoly fiak, András és Levente fogadására igyekezett püspöktársaival. Éjszakára Diósdon szálltak meg, reggel a Szent Szabina-templomban mondott miséje közben látomása volt közelgő vértanúságukról. Az ún. pesti révhez közeledve Vata pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk. Gellértet a később róla elnevezett Kelenhegy szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti Boldogasszony-templomban (a mai Belvárosi Főplébániatemplomban) temették el, később átszállították Csanádra. Szentté avatására Szent László király idején, 1083-ban került sor.

Szent Gellért kiváló példa arra, hogy nem a származás dönti el, hogy kiket tekinthetünk magyar szenteknek, hanem a püspökök, a papság és a magyar hívek közös tisztelete. Szent Gellértnek olaszországi tisztelete alig van, míg hazánkban országos tiszteletnek örvend és a Szeged-Csanádi Egyházmegye védőszentjeként őrzi tiszteletét.

Imádkozzunk hozzá!

Istenünk, ki Szent Gellért püspöknek vértanúságáért megadtad a halhatatlanság koronáját, engedd jóságosan, hogy akinek emlékezetét áhítattal üljük itt a földön, annak szüntelen pártfogása védelmezzen minket a mennyben!
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

(Forrás: https://www.katolikus.hu/szentek/)

 

További információk:

https://www.katolikus.hu/szentek/

https://www.szeged-csanad.egyhazmegye.hu/