Ugrás a tartalomra

Lelki találkozóhely

2021. 05. 04., k - 09:10

Lehet-e üzenete a ma élők számára egy újratemetésnek? – Mindszenty bíboros esztergomi újratemetésének 30. évfordulójára készülve ezen gondolkodtam. Újra temetés – ízlelgetem ezeket a szavakat, de ebben a világjárványban, amikor egyre közelebbről látjuk sokak betegségét és halálát, nehezen tudok elvonatkoztatni gyászos jelentésüktől…


1956-ban Rajk László újratemetése kavarta fel a magyar társadalmat és vezetett az októberi szabadságharchoz, Szent Istvánt és II. Lajos királyt háromszor, József Attilát négyszer temették el, és a kommunizmus bukását is újratemetések sora kísérte. A boldoggá és szentté avatás is részben egy újratemetés, melynek a kezdet kezdete óta fontos eleme a földi maradványok „oltárra emelése”, oltárba helyezése és a „gyémántnál értékesebb” ereklyék közösségi tisztelete. Mindszenty bíboros végakarata egészen pontosan így szólt:
„Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai pánszláv hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba.” (1973)
„Ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a máriazelli templomban.” (1975)

Költői a megfogalmazás, és szó sincs benne a magyarországi szovjet csapatok kivonásáról, amire az újratemetés előtt egyik volt titkára, Mészáros Tibor tévesen emlékezett. A bíboros által létrehozott Mindszenty Alapítvány volt a végrendelet végrehajtásának felelőse, és az akkori kuratóriumunk 1990 októberében megállapította, hogy a szövegben említett feltétel, a „moszkvai pánszláv hitetlenség”, azaz a kommunizmus bukása megvalósult.
Sokan éreztük az ő újratemetésének kiemelkedő történelmi jelentőségét. Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése igazságtétel és a rendszerváltás jelképes nyitánya volt, Mindszenty bíborosé mintha ennek a folyamatnak a lezárását jelentette volna. 1956 két kiemelkedő szabadsághősének emléke szépen összekapcsolódott ezáltal is. 1991. május 4-én Esztergomban Magyarország felszabadulása átélhető valósággá vált ebben a kegyeleti eseményben. Ezt a jóleső közösségi érzést erősítette a hazain túl a bíboros újratemetésének ilyen értelmezésű széles nemzetközi visszhangja is.
Számomra felejthetetlen emlék marad az a nap. Hűvös, nyirkos volt az idő, reggel még szemerkélő eső kísérte zarándokutunkat. Barsi Balázs atya gondolatai és éneke vezette be a szertartást. Én életemben még ennyi püspököt és papot nem láttam együtt, pedig elég nagy templomból, a budapesti Szent István Bazilikából érkeztem egy kis csoporttal. Olyan érzésem volt, hogy ezen a napon mindennek jelentősége van. Soha nem felejtem Sinkovits Imre Szózat-szavalását, melyre mindnyájan felálltunk, mintha a Himnuszt énekeltük volna. Mindszenty bíborosra vonatkoztattam benne a kulcsszót: „Rendületlenül!”
Élményt jelentettek Antall József miniszterelnök megfontolt, felelős, ma már történelmi értékű gondolatai, és Habsburg Ottó lelkes méltatása: „Magyarország szabadságát neki is köszönhetjük, mert tartotta bennünk a hitet és a reményt, hogy Isten igazságáé lesz az utolsó szó. Mindszenty József nagypéntekje elhozta nekünk a feltámadást.” És mélyen belém vésődött a kép, amikor a koporsót szállító autó végiggördült a több tízezres tömeg között vezető kis utakon, hogy legalább néhány másodpercre mindenki a közelről láthassa. Ez szépen megidézte számomra azt a lelkipásztort, aki egész életében minden magyarhoz közel akart lenni és maradni.
„Esztergomi sírja legyen a világon szétszóródott magyarság lelki találkozóhelye, azoknak a vallási és nemzeti értékeknek az őrzője, amelyekért annyit fáradozott egész életében” – fogalmazott Paskai László bíboros. És ha ránézek arra a sok nemzeti és vatikáni színű szalagra, fohászra, gyertyára, mely ma is körbeveszi az életszentség hírével övezett és ma már Tiszteletreméltó bíboros sírját, az a jóleső érzésem támad, hogy ez a harminc évvel ezelőtti kérés meghallgatásra talált. Imádkozzunk – ebben a mostani nehéz helyzetben – Mindszenty bíboros égi közbenjárását kérve Egyházáért, hazájáért és a világért, hogy a Jóisten segítse ennek a járványidőszaknak az elmúlását, és a mindannyiunk által olyannyira várt békét és megújulást!

https://www.mindszentyalapitvany.hu/szentte-avatas/virtualis-emlekhely

Az esztergomi újratemetés előzményeit már jól ismerjük, de a máriacelli ideiglenes nyughely kiválasztásának történetét kevésbé. Mindszenty bíboros élete végéig reménykedett abban, hogy megéri a kommunizmus bukását. Ezért csak a bécsi Irgalmasok Kórházában, egy nappal a halála előtt módosította a végrendeletét. Hogy miért? Ez kiderül ebből az archívumunkban őrzött és nyomtatásban most először olvasható levélből:

Máriacell, 1975. február 7.

Őeminenciája, mélyen tisztelt
Mindszenty József bíboros úrnak
Pázmáneum Boltzmanngasse 14

Eminenciás uram! Mélyen tisztelt bíboros úr!


Dr. Hermine Wernhardt asszony, egy hölgy, aki a Szűzanya iránti tiszteletből gyakran jön Máriacellbe, és akinek a kapcsolatain keresztül nekünk a kormány legmagasabb köreihez vannak összeköttetéseink, a tudtunk nélkül Eminenciádnak is írt egy kérést tartalmazó levelet kegyhelyünk ügyében. Eminenciád olyan jóságos volt, hogy 5000 schilling adományt juttatott nekünk a kupola felújítására. Szeretném ezért szívből jövő köszönetemet kifejezni.
Tegnapelőtt, február 5-én, Eminenciád mélyen vallásos, okos és bátor édesanyja halálának évfordulóján az Emlékirataimnak azt a fejezetét olvasgattam, amelyet Eminenciád édesanyja iránti hálájának szentelt. Nagy tisztelettel gondoltam Eminenciád szentéletű édesanyjára.
Végül engedje meg Eminenciád, hogy leírjak itt egy gondolatot, amely tavaly késő ősszel jutott először eszembe:
„A máriacelli bazilikában nyugszik 1685. március 9. óta Szelepcsényi György esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása. Elképzelhető lenne, hogy ideiglenesen Mindszenty bíboros is a máriacelli Magyarok Nagyasszonya-bazilikában nyugodjék, amíg lehetővé nem válik érseki székhelyére való átszállítása?”


Kérem Eminenciád főpásztori áldását a szentévre és maradok a legmélyebb tisztelettel,


Eminenciádnak híve az Úrban,
Dr. P. Veremund Hochreiter OSB
prior