Követségi menedék
A mindennapjait uraló, türelmes külső és belső csendjéből érthető, hogy miért és hogyan tudta elviselni a börtön magányosságát és az amerikai követség nyomasztó társtalanságát.
A követségi tartózkodást Mindszenty átmeneti szükségszerűségnek gondolta, végül majd másfél évtizedig félrabságban élt Budapest közepén, a „Szabadság téren”. Magyarország a szovjet érdekszférában katonai és politikai megszállás alatt maradt. A bíboros egyedüli biztonságos tartózkodási helye a diplomáciai mentességet és területenkívüliséget élvező Amerikai Követség (1967-től Nagykövetség) lett. A bíborosnak ez a csendes, de állandó jelenléte a magyar fővárosban a pozitív változás lehetőségét és reményét jelképezte sok ember számára. 1957-ben valaki bekiáltott a követség földszinti ablakán:
– Itt van-e Mindszenty?
– Miért kérdi?
– Híve vagyok.
– Itt van.
– Akkor jól van.
Követségi magányában nem veszítette el szellemi frissességét és az Egyház és a világ dolgai iránti érdeklődését. Elkezdte írni emlékiratait, hogy majdani kiadásával a személyét övező nemzetközi érdeklődést elnyomott hazája és üldözött egyháza felé fordíthassa. Tanár nélkül megtanult angolul, és a szó szoros értelmében lelkipásztora lett a követség munkatársainak. Misézett, gyóntatott és kiszolgáltatta a szentségeket. Igaz volt a mondás, miszerint a magyarországi amerikai követség az egyetlen külképviselet a világon, ahol egy bíboros látja el a ház lelki gondozását.
Mindszenty József követségi tartózkodásának szomorú háttere, hogy az idő múlásával minden érintett hatalmi tényező a saját érdekei alapján szorgalmazta a „Mindszenty-ügy” megoldását. Egyedül VI. Pál pápa szabta a tárgyalások alapfeltételéül, hogy végül csak olyan változás történhet, ami a bíboros döntésével összhangban van. Többször felmerült benne, hogy a követségről kisétálva inkább a kommunista hatóságok kezére adja magát, a legeltökéltebb 1967-ben, az új amerikai nagykövet kinevezése után volt, mert ez a diplomácia nyelvén egyet jelentett az általa jogtalannak tekintett Kádár János vezette rendszer hivatalos elismerésével. Ám erről a tervéről végül sikerült őt lebeszélni.
A követségi tartózkodás kérdését végül az döntötte el, hogy amikor a bíboros az amerikai elnöknek címzett levelében 1971 nyarán nyíltan rákérdezett, hogy maradhat-e továbbra is a nagykövetségen, rövid és gyors választ kapott, miszerint nyugodjon bele a sorsába. Döntésének fontos tényezője volt az is, hogy a szabad világban szabadabban rendelkezhet emlékiratai kiadásáról. Végül VI. Pál pápa hívására és a kényszerítő diplomáciai körülmények miatt 1971. szeptember 28-án elhagyta Magyarországot és vállalta, hogy emberi számítás szerint soha nem térhet vissza szeretett hazájába.
