Ugrás a tartalomra

Hetven éve az örök hazában

2021. 05. 04., k - 09:11

Boldog Batthyány László szentéletű hitvese

Amikor megemlékezünk Batthyány-Strattmann Lászlóról, meg kell emlékeznünk ugyancsak szentéletű hitveséről, Coreth Mária Teréziáról is. Batthyány László életútja akkor vált egyenes-sé, amikor szentségi házasságot kötött Coreth Mária Teréziával. Batthyány László boldoggá avatásakor, 2003. március 23-án, sokan meg is fogalmazták, hogy férje képe mellé kívánkozott volna a példás hitvestárs, családanya, közösségért dolgozó, hívő asszonyé is.
Coreth Mária Terézia apai ágon tiroli, anyai ágon orosz–francia felmenőktől származott. Mária Terézia, vagy ahogy a családban becézték Misl (Mizl) húszéves koráig a Szent Szív nővérek bécsi internátusában nevelkedett. Onnan kikerülve, 1894-től Blanka főhercegnő udvarhölgye lett Zágrábban. Megismerkedett és összebarátkozott Batthyány László leánytestvéreivel, akik meghívták Magyarországra, mert szerették volna összehozni a bátyjukkal. Az első találkozás 1898 nyarán volt, majd szeptemberben újra találkozott egymással Mizl és László. A 28 éves orvostanhallgató és a négy évvel fiatalabb Mária egymásba szerettek. November 10-én a bécsi Fogadalmi templomban volt az esküvőjük, amelyre mindketten őszinte életgyónással készül-tek. Házasságukat úgy fogták fel, ahogy Isten rendelte: szentségnek, amely fokozottan kötele-zi őket Isten és egymás iránti kölcsönös felelősségvállalásra. Érezték azt is, hogy ehhez a fel-adathoz Istentől bőséges kegyelmet kapnak és nem vallhatnak kudarcot. Az esküvőjükről szó-ló leírások alapján nagyon szép pár voltak, akik nemcsak külsejükben illettek össze, hanem a belső tulajdonságaik is szépen kiegészítették egymást. Érzékelhető volt közöttük az összhang. 

Köpcsényi otthonukban születtek gyermekeik és itt éltek 1920-ig, amikor Trianon után Köp-csény Ausztriához került. Ekkor Körmendre költöztek. Eszményi házasságukról tanúskodnak naplójegyzeteik. László írja: „Immár kilenc éves házasságunk óta szívben-lélekben egyetlen személy vagyunk, és minél inkább telnek az évek, annál bensőségesebbé és kedvesebbé válik a kötelék, amely kettőnket életre szólóan egyesit. Napról napra jobban szeretjük egymást.” „Este együtt mentünk gyónni. Nem tudom Istennek eléggé megköszönni, hogy oly végtelen irgalmas hozzám, sok bűnöm és hibám ellenére, mindig újra megbocsát. Az ember egyedüli és igazi boldogsága ez: szívében lakó Teremtőjével együtt élni.”

Batthyány László 1900 június 9-én kapta meg orvosi diplomáját, és 1902-ben már állt magán-kórháza a köpcsényi templom mellett. Ez a kórház Mizl második otthona lett. Nagyon sok időt töltött a betegek körében. Isten 14 gyermekkel áldotta meg házasságukat, három közűlük kis-korában meghalt. Nem lehetett könnyű az édesanyának otthon és az utazások során helytállni, férjének rendszeresen segíteni az orvosi rendelőben. Sohasem panaszkodott, nem kényeskedett, mert valóban hivatásnak fogta fel az anyaságot is.

Igazi nagysága és találékonysága azonban az első világháború alatt mutatkozott meg. Köpcsényi kórházukat kibővítették és átrendezték hadikórházzá. Mizl és a gyerekek otthon lepedőből tépést készítettek, érmelegítőket kötöttek a katonáknak, az asszony gyakran elkísérte férjét a körorvosi útjaira is. Ilyenkor gyógyszerek mellett élelmet is vittek magukkal a szegény betegeknek. A fiatal hercegné a faluban óvodát létesített, ahová összegyűjtötte a gyermekeket, és maga foglalkozott velük, hogy a bevonult férfiak helyett dolgozó asszonyokon segítsen. A körmendi Bartók lakótelepi óvoda erre emlékezve vette fel Coreth Mária Terézia nevet. A család élete gazdag, színes, tartalmas volt. Az édesanya és édesapa tudatosan törekedett arra, hogy egy kis Paradicsomkertet teremtsen gyermekei számára.


Férj és feleség mindent megbeszéltek egymással. Kölcsönös szeretetük az évek múltával nem-hogy csökkent, inkább növekedett, és ezt a gyermekeik is érezték. József fiuk így emlékezett rájuk: „Merem állítani, hogy életemben még soha nem láttam boldogabb házaspárt. Elsősorban anyámra utalnék, aki a bécsi Sacré Coeur-ben szerzett vallásosságát átvitte apánkra, belő-le rendkívüli embert formált, bekapcsolódott orvosi pályafutásába, műtéteinél asszisztált, és 14 gyermekkel ajándékozta meg. Házasságuk kifejezhetetlenül boldog volt, végtelenül békés, példaképe a házasságnak. Azt hiszem, hogy apánk életszentségre való törekvése házasságkötésükkor kezdődött. Hogy ebben a törekvésben utolsó leheletéig kitartott, azt biztosan állíthatom.”

A család számára súlyos megpróbáltatást jelentett a monarchia összeomlása, amikor először Bécsbe, aztán 1919 májusában Svájcba kellett menekülniük. Átmenetileg teljes létbizonytalanságba kerültek. A magyarországi nyugalmasabb családi élet sem tarthatott sokáig, a családfő tizennégy hónapig tartó betegsége, majd 1931. január 22-én bekövetkezett halála miatt. Ez a nap lett később Boldog Batthyány-Strattmann László liturgikus emléknapja. A megözvegyült édesanya az égi születésnapot így jelentette be: „Gyerekek, édesapa a jó Istennél van.” Blanka ezt írta naplójába: „Papi helyett most Mamika mondja a hálaadást, mindig nagyon megható, mert mindig valami tulajdonságát veszi elő, hogy azt utánozzuk.” Mizl továbbra is Körmenden lakott. Gyermekei sorra megházasodtak, elkerültek a szülői házból. Nemsokára kitört a második világháború. Blanka levelében olvassuk: „A háború alatt édesanyám Budapesten élt egy pár évig. 1941-ben érte az első gutaütés, melyből sohasem gyógyult meg, hanem fokozatosan kisebb-nagyobb ütések folyamán tehetetlen és beszédképtelen, végül teljesen béna lett.” Budapest ostromát Ancsi lányával és családjával az óvóhelyen élte át. 1945 nyarán a Vöröskereszt szállította őket Bécsbe. Itt testvére, a bencés nővér Magdaléna gondozta őt haláláig, amely 1951. március 14-én következett be. 
Coreth Mária Teréziát 1951. március 17-én helyezték nyugalomra a németújvári családi sír-boltba férje, Ödön fia és a kiskorukban elhunyt gyermekeik mellé. Németújváron járva keres-sük fel a családi sírboltban a hűséges hitves nyughelyét is. Tartalmas, szép életet élt, megérdemli, hogy őrizzük emlékét, és kövessük hitvalló életpéldáját.

Dr. Gyürki László
pápai prelátus
 

Januárban Boldog Batthyány-Strattmann László mennyei születésnapjának kilencvenedik év-fordulóját ünnepeltük. Lelki társa és elindítója az életszentség útján felesége, Coreth Mária Terézia volt. Bár az Egyház még nem avatta boldoggá, de hisszük, hogy már hetven éve ő is ott van férje mellett a mennyei dicsőségben elsőszülött fiukkal, Ödönnel együtt, aki huszonegy évesen százegy éve fejezte be földi életét. A budapesti eucharisztikus világkongresszusra készülve néhány epizódot szeretnék felidézni a Batthyány család eucharisztikus lelkiségéből.
Boldog László életét az Isten iránti szeretet határozta meg. Teremtményi alázattal borult le Isten előtt. Legkedvesebb imája a Miatyánk volt, betegeitől is ezt kérte fizetségként. A „Jöjjön el a te országod” kérést hite összefoglalásának tekintette. Szerette a liturgiát, szívesen ministrált, végezte a sekrestyési teendőket és nagy áhítattal harmóniumozott a szentmiséken. A család minden nap közösen vett részt a misén és mindig szentáldozáshoz is járultak. Az édesapa gyermekei számára a mise utáni hálaadásban napi kis erénygyakorlatokat írt elő. Lelki naplójában így írt: „Istennek legyen hála! A mai Mária-ünnepen megint mehettem szentmisére és meg-áldozhattam. Hiszen nem is igazi az a nap, amikor ezt nem tehetjük. A szentáldozás a legszebb az egész napban. Istenem, csak bocsásd meg mindannyiunk gyönge előkészületét és hálaadását!”
Boldog László gyermeki egyszerűséggel tudott az Istenre tekinteni. Egyik betegápoló nővér-nek őszintén megvallotta: „Nekem nem kell imakönyv, úgy beszélek a jó Istennel, mint magukkal!” Imádságos életére vall az is, hogy mielőtt a kórházba ment rövid időre betért a kápolnába. Szerette a fohászimákat, műtétek előtt is gyakran fohászkodott. Legkisebb fia, Károly így vall apja imádságos életéről: „Láttuk apánkat forró imába merülve a kápolnában nap, mint nap a munkája előtt és után, biztos erőt kérve és hálát adva. Sokszor ez a plusz imádság csak percnyi ideig tartott. Távol volt az imadaráló géptől, minden szava egyéni beszélgetés volt Istennel.”
Akik a közelében voltak csak azt látták, hogy sokat imádkozott. Sugárzott belőle az Istennel való élő közösség. Közvetlen munkatársa szerint „szinte lélegzete volt a jó Isten”. És ehhez a lélegzethez az oxigént az eucharisztikus Jézus szolgáltatta. Köpcsényben is Körmenden is pápai engedéllyel a kápolnában állandóan jelen volt az Oltáriszentség. Naponta többször betért rövid szentséglátogatásra. Jézussal beszélte meg minden ügyét, könyörgött családjáért, betegeiért. Az akkori körmendi plébános, Gyöngyös Ferenc mondta róla közvetlen a halála után: „Senkivel az életben nem találkoztam, aki az Oltáriszentséget annyi hittel tudta nézni, és éppen ezért az Oltáriszentségben annyit tudott látni, illetőleg az eucharisztikus Jézustól annyit tudott kérni és kapni, mint ő. Aki látta Batthyány Lászlót szentáldozáshoz járulni, megtapasztalta, hogy valóban Jézushoz megy, őt látja, hallja és boldogan imádja.”
A példás családapa életének legnagyobb megpróbáltatása volt, elsőszülött fia, Ödön elvesztése. Későn felismert vakbélgyulladás következtében 21 évesen meghalt. A szintén igazán mély-hitű, tisztalelkű gyermek utolsó napjaiban kijelentette: „Ha most fölmegyek az égbe, megkérem az Úristent, hogy apa még legalább tíz évig maradjon nálatok”. Az apa valóban tíz évvel élte túl fiát.
Ödön a halálos ágyán apjától megkérdezte, hogy a szentek közül kit köszöntsön az ő nevében először a mennyek országában. Az apa azt kérte, hogy Szent Paszkált, mert mélyen tisztelte az Eucharisztia e nagy szentjét. Ödön megígérte, hogy teljesíti kérését és azt is, hogy erről vala-miképpen tudatni fogja édesapját. Néhány héttel a halála után a herceg levelet kapott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezőbizottságának titkárától, aki azt kérte tőle, hogy vállalja el a bizottságban Közép-Európa katolikusainak képviseletét. A Kongresszus védő-szentje pedig nem más, mint Szent Paszkál. László a levelet azonnal megmutatta feleségének: „Olvasd csak el, ez Ödön üzenete volt!”
Az édesapa, amikor lezárta halott fia szemeit, nem kérte számon az Istent, hogy miért vette el tőle a fiát, nem emelte öklét az ég felé, hanem a családot a kápolnába terelte, hogy együtt megköszönték Istennek, hogy Ödön 21 éven át a család tagja lehetett, elénekelték a Te Deumot is. Ehhez nagyon mély hitre és az örök élet sziklaszilárd reményére volt szükség. Naplójában ezt írta Ödön fiáról: „Fönn az égben megemlékezik rólunk és mi is mindig megemlékezünk róla itt a földön, amíg majd egyesülve nem dicsérjük örökké az Istent.” Tudta, hogy Ödön fia a földi életből az örök életbe ment. Boldog Batthyány László és felesége Coreth Mária Jézus-központú élete bátorítás lehet mindannyiunk számára.

Msgr. Császár István