Ugrás a tartalomra

Newman bíboros életszentségének aktualitása

2019. 09. 19., cs - 12:30

„Lelkem testvérre talált.“ Így mondta Julia Verhaeghe anya (1910–1997), a Krisztus Ügye Lelki Családunk alapítója, miután az 1960-as években elolvasott egy Newman-antológiát, és John Henry Newman (1801–1890) alakja megérintette szívét. E lelki rokonság alapján szervezte meg közösségünk 1975-ben az első Newman-szimpóziumot Rómában. Ezután jöttek létre Newman-központjaink Rómában, Oxford/Littlemore-ban, Bregenzben és Budapesten. Ezekben a központokban azon fáradozunk, hogy megismertessük Newman bíboros személyét, támogassuk írásainak tanulmányozását és terjesszük tiszteletét a hívők között.


    A nemzetközi Newman-központok számára különösen is nagy örömhír, hogy Boldog John Henry Newman bíborost 2019. október 13-án a Szent Péter téren szentté avatják Rómában.


    A bíborosról feljegyezték, hogy amikor fülébe jutott, hogy néhányan szentnek nevezték őt, száraz humorral ezt mondta: „Nem vagyok alkalmas szentnek – nagy baj ilyet mondani. A szentek nem tollnokok, ők nem szeretik a klasszikusokat, nem írnak történeteket. Megelégszem azzal, hogy a szentek cipőjét suvikszoljam, amennyiben Néri Szent Fülöp használ cipőpasztát a mennyországban.”


    Az 1950-es években, XII. Piusz pápaságának végén nyitották meg a szenttéavatási eljárását. Meglepő, hogy a XX. század pápái mennyire világosan kifejezték az angol bíboros iránti nagyrabecsülésüket és mennyire kihangsúlyozták prófétai jelentőségét. Amikor Dominic Barberi passzionista atyát – aki 1845-ben felvette az anglikán Newmant a Katolikus Egyházba – boldoggá avatták 1963. október 27-én, VI. Pál pápa ezt mondta vele kapcsolatban: „A szeretet által az igazságra és Krisztus iránti hűséggel vezetve utat tört magának a modern korban, hogy elérje a bölcsesség és a béke teljességét.”
    1979. április 7-re, Newman bíborossá kreálásának 100. évfordulójára fogalmazott írásában II. János Pál pápa megállapítja: „Newman majdnem prófétailag meg volt győződve arról, hogy munkája és szenvedése a vallás és az Egyház ügyének védelméért és megerősítéséért nemcsak a saját korának szólt, hanem a jövőnek is. Ösztönző befolyása hittanítóként és lelki vezetőként napjainkban egyre inkább felismerhető.”


    XVI. Benedek pápa, aki 2010. szeptember 19-én Birminghamben boldoggá avatta Newman bíborost, ugyanez év december 20-án a Római Kúriához intézett beszédében a következőket mondta: „Miért avattuk Newmant boldoggá? Mit akart ő nekünk mondani? Newman – kortársaihoz és a mai emberekhez hasonlóan – úgy gondolta, hogy Isten létezése nem zárható ki, de az valami bizonytalannak tekinthető, ami a saját életünkben nem játszik jelentős szerepet. A valódi realitásnak a tapasztalat, az anyagilag megragadható tűnt számára – akárcsak kortársai és a mai ember számára. És az ember ehhez a »realitás«-hoz igazodik. »Reális« az, ami megragadható, a kiszámítható és kézzelfogható dolgok. Megtérése során Newman felismerte, hogy mindez éppen ellenkezőleg van: Isten és a lélek, az ember lelki értelemben vett öntudata a tulajdonképpeni lényeges valóság. Hogy ezek sokkal valóságosabbak, mint a megfogható tárgyak. Ez az »első megtérés« (1816) egy kopernikuszi fordulat. Ami addig nem-létezőnek és lényegtelennek tűnt, az bizonyult a valóban fontosnak. Ahol ilyen megtérés történik, ott nem egy elmélet változik meg, hanem az élet alapállása lesz más. Ilyen megtérésre van mindnyájunknak szüksége, ekkor haladunk a helyes úton.”


    Ferenc pápa is megfogalmazta Newman iránti rokonszenvét az Evangelii gaudium [Az evangélium öröme] kezdetű apostoli buzdításában, amelyben idéz Newman egyik leveléből: „Nyilvánvaló, hogy egyes helyeken spirituális »elsivatagosodás« játszódott le azoknak a tár-sadalmi projekteknek az eredményeként, melyeket Isten nélkül akarnak felépíteni, vagy amelyek szétrombolják keresztény gyökereiket. Ott a »keresztény világ terméketlenné válik, kiürül, mint a kizsákmányolt föld, mely homokká válik«.” Ferenc pápa Newman szavaival szól egy sajnos gyakran az Egyházon belül is megtalálható Isten nélküli élet és tevékenység sterilitásáról. Minél inkább kapcsolatban élünk az élő Istennel és szolgáljuk az ő terveit, annál termékenyebb lesz szolgálatunk.


    A Newman-barátok körlevelének (Róma, 2019. július 1.) fenti rövid részleteiből is világosan kiderül számunkra, hogy Newman korunk egyháztanítója. A lelkiismeret apostola volt, útkeresése sokak számára példaadó lehet. Művei szívhez szólóak, ez a tulajdonság bíborosi mottójában is visszaköszön: Cor ad cor loquitur („Szív szól a szívhez”). Olvassuk írásait, tanulmányozzuk őt, hiszen életpéldája és tanítása hozzánk is szólnak.

Beatrix Van den Borre FSO
Budapesti Newman Központ
www.newmanfriendsinternational.org