A mártír Ágnes nevenapján…

Hol van már cézár? Déciusról
ki tud ma? Egy pár sápatag diák.
De kicsi Ágnes szép nevének
évenkint hódol egy egész világ.

A kicsi Ágnes vértanú lett,
tizenkét éves gyermek-vértanú,
két évezred előtti lányka,
s ma milliárd szív róla tud, tanul…

…A mártír Ágnes nevenapján
az újság írja: Meg még nem törött
a Prímás ott a Duna partján,
bár kard lebeg ősz homloka fölött.

S bár egy hónapja minden fortély,
kínzás, dühöngés rajta mind szabad:
a Püspök áll. S tán nemsokára
egy más Bíró már vértanút avat…

A Püspök áll. S most jő a ,,dózis”:
a magas technikának fénykora,
kényszermámor, vörös narkózis,
a marxi módszer labdacsa-pora.

De a már megölt vértanúktól
föl Ágnesig a piros szentek,
még nem tudod, te őrült kényúr?
mit mondanak, mit is üzennek:

,,A vértanú a ,technikádtól’
dadoghat bármi kusza szót,
mit sápadt kényúr, úgy-úgy vágyol:
a belső titkos szép országból,
nem lesz tiéd egy huszad hold…”

S hogy ,,lehet tankod százezernyi,
hogy földre tudhatsz leteperni
száz kicsi népet és nagyot,
de sem ,gyógyszer’, sem véres markod
nem éri el a messzi partot,
hol Én, a Lélek, úr vagyok…”
 

Bujdosó Bálint versét közli Füzér Julián: Szentnek kiáltjuk!, 438-439. old.