Kongregációs Ház – a mai Párbeszéd Háza, Horánszky u. 20.

A jezsuita rend – a XVIII. században történt feloszlatása után – 1888-ban telepedett le újra Budapesten, kezdetben az Ősz (ma: Szentkirályi) utca 36. szám alatti bérelt házban. Már ebben az évben, július 2-án letették a Jézus Szíve-templom és a rendház alapkövét Scitovszky (ma: Lőrinc pap) tér és a Mária utca sarkán. 1890-ben elkészült a rendház, majd 1901-ben egy lelkigyakorlatos ház, a templom felszentelésére pedig 1909. április 2-án került sor. 

A letelepedő jezsuiták a hitélet reneszánszát hozták el a fővárosba. Ennek egyik eszköze a Mária kongregáció volt, amely a laikusokat – elsősorban az ifjúságot – szervezte a Mária-tiszteletet középpontba helyező és apostolkodásra buzdító csoportokba. A kongregációk országszerte elterjedtek, így célszerűvé vált egy központ létrehozása. P. Bús Jakab SJ, jezsuita provinciális és a budapesti Urak Mária kongregációjának kezdeményezésére országos sorsjátékkal – amelyet ajándéktárgyakkal támogatott a pápa, a király és több arisztokrata – kezdeményeztek gyűjtést a központ felépítésére, amelynek alapkövét 1911. május 7-én tették le, ünnepélyes megnyitására pedig 1912. november 24-én került sor a kongregációk országos nagygyűlésével. A férfi Mária kongregációk egyesületi helyiségei mellett itt működtek a rendkívül népszerű jezsuita sajtótermékek, a Magyar Kultúra, A Szív, a Mária kongregáció kiadóhivatalai, a második emeleti egyik szárnyban pedig egyetemisták számára nyitottak kollégiumot Kongregációs Otthon néven. Utóbbi vagy legalábbis egy részét az első világháború alatt hadikórháznak rendezték be a jezsuiták. Az internátus azonban működött, mert feljegyezték, hogy amikor 1919 tavaszán a kommunisták feldúlták és államosították a házat, a diákotthon lakóit is kiszorították tágas szobáikból szűkösebb helyiségekbe. Az egyetemisták ekkor gyorsan „proletár diákok otthonává” nevezték át az internátusi részt, mentve, ami még menthető volt. 1935-ben az egész Kongregációs Otthon klauzúra lett, kivéve a földszinti nagyobb előadótermeket, mert ide költöztették a rendi filozófiai főiskolát. 

A Kongregációs Ház éke a félemeleti tágas kápolna, amelyhez impozáns lépcsősor vezet a főbejárattól. Az első szentmisét 1912. november 25. hétfő reggel, Balás Lajos rozsnyói püspök mutatta itt be. Jelenleg a Faludi Galéria kiállítótermeként szolgál, évente több szép és értékes kiállítást tekinthetünk itt meg. A hajdani kápolna szentélyének három ablaka Szent Józsefet, a Szeplőtelen Szűz Máriát és Szent Ignácot ábrázolja, alattuk X. Piusz pápa, P. Franz Wernz SJ, a független magyar tartományt elrendelő rendfőnök üvegfestésű arcképei láthatók, templomhajó ablakai sugaras Szentlélek-galambot ábrázolnak. 

A Jézus Szíve-templomot és a Kongregációs Házat a II. világháború alatt kisebb bombatalálat érte, csak 1945 februárjában állt vissza a rend. A rendházban 1944-ben 120 zsidó üldözött élt, valamint menekült papok és katonaszökevények. Az oroszok 1945. január végén érkeztek a Mária u. 25. felőli kapubejárat felső üvegét betörve.

A Párbeszéd Háza alagsorában várja vendégeit minden hétköznap a Loyola Café, korábban pedig a L’Harmattan Kiadó könyvesboltja is itt működött. A könyvek és a betűk nem először találtak otthonra az alagsorban, 1912 és 1937 között az Apostol Nyomda gépei gyártották a korabeli katolikus sajtótermékeket ott, ahol ma kockás abroszok fölött kortyolhatjuk a kávénkat. A nyomdát Bús Jakab SJ tartományfőnök alapította és 1919-ig rendkívül sikeresen működött, mintegy 50 folyóirat, nyomtatványok, az Uj Lap című naponta megjelenő néplap, iskolai értesítők, a P. Bangha Béla szerkesztette Magyar Kultúra tartoztak a termékeik közé. Érdekesség, hogy 1916-1918 között nyomdásztanonclányok is dolgoztak a nyomdában. A Szent Szívről elnevezett tanulónyomdájuk számára 1915-ben a Mária utca 23-ban bérelt lakást Bangha Béla, ahol elsajátíthatták a betűszedés és a korrektúra csínját-bínját. 1916-ban egy internátust is létesült a mintegy 16 nyomdászlány számára, ahol a kalocsai iskolanővérek felügyelete alatt nevelkedtek és tanultak. Az Apostol Nyomda helyiségeit 1919-ben, a kommün idején feldúlták, „fölforgatták a betűszekrényeket, úgy, hogy a rombolás után a kiszórt betűanyagon, akár a tenger fövenyén, csak nehezen gázolva lehetett előbbre hatolni a szekrények romjai között” – írta visszaemlékezésében Bernhard Zsigmond jezsuita atya. Az első világháború után a jezsuita rendtartomány megvált az Apostol Nyomdától és az világi vezetés alá kerülve 1937-ig működött.

Forrás: A katolikus Budapest III–IV. Oktatási és nevelési intézmények. Szerk.: Beke Margit. SZIT, 2019

Honlap: parbeszedhaza.hu