Mindszenty legenda

A képernyő megremegett…
hűség facsarta könnyeket
sírtam, mint oly sok más magyar,
s könnyem a lelkembe mar.

Láttam… alakja nagyra nőtt…
a Sziklakápolna előtt
ezres tömeg leste szavát,
mely emberségről prédikált.

Védte, Uram, ami Tiéd…
az emberszív becsületét,
és lelkében könyörület
mentett meg oly sok életet.

Aztán… teste megtöretett,
de az isteni szeretet
kínjában új erőt adott…
s elbírta a gyalázatot.

Megfut előle a halál,
mert bilincsben is talpra áll
és hirdeti a Szent Igét,
szolgálva Istent s nemzetét.

Láttam, amint ma hazatért
az áldozat – más vétkiért.
A nemzet ma csodára vár,
most, hogy megnyílott a határ:

Hazatért egy szent porhüvely,
az Urat hordozó kehely,
de lelke sosem volt halott…
az angyal szólt: „feltámadott”!

Nem cifra szó, nagy temetés
kell hogy beérjen a vetés.
A Mag földedben van, Hazám,
s életté nő a Golgotán.
 

Totth Jenő verse (A televízió előtt, amikor Mindszenty hercegprímás hamvai hazatérőben átlépték a magyar határt) in Nemzeti Újság, 1992. május