2020. június 12., péntek - 09:40

„A Szentháromság után ma egy újabb misztériumot ünneplünk: az Oltáriszentséget. Az Oltáriszentségben megünnepeljük az Urat mint : 1. áldozatot az oltáron, 2. táplálékot, 3. állandóan jelen lévő valóságot. E világi, testi életünknek a mindennapi kenyérre van leginkább szüksége; ha ez hiányzik, az ember elhagyja a hazáját, és fellázad a helyzete ellen. Ugyanígy a halhatatlan lelkünknek is szüksége van elegendő kalóriára és táplálékra. Ez lehetett volna egy sugallat, egy hang, manna vagy egy angyali érintés. De nem: az úr saját magát adja nekünk, ő lesz számunkra az étel és az ital. Jézus kinyilatkoztatása után olyan valóság ez, mint az asztalunkra kerülő kenyér. Az első szentáldozásra az Utolsó Vacsorán került sor, amikor az Úr fogta a kenyeret, és tanítványainak adta: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.« Majd ezt követte a végakarata: »Ezt tegyétek az én emlékezetemre« (Lk 22,19). Megvalósul itt az előkészület, az átváltoztatás és az étel szétosztása. Amint az ige, úgy történik, és e táplálék megsokszorozódik. Mély hittel, valódi bizalommal, lángoló szeretettel és hálával kell az Oltáriszentséghez járulnunk.”

 

Mindszenty bíboros úrnapi szentbeszéde, 1961. június 1-jén (részlet)

A teljes szöveg és további öt esztendő követségi beszédei elérhetőek legújabb e-könyvünkben ITT.