Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit

Égi születésnapja: 1933. május 13.

A betegség sem tudta azonban elnyomni örök vidámságát, kedvességét, a megpróbáltatásokat panasz nélkül, türelemmel viselte. Az elemi iskola után Nagybecskereken végezte el a négy polgárit, majd egy kereskedelmi szaktanfolyamot.

Lelki életében, amely tizennyolc éveskoráig nem volt különösebben elmélyült, fordulópontot jelentett a bérmálás szentsége 1923. június 1-jén. Ekkortól többet imádkozott, állandó gyóntatót választott, nagy odaadással végezte lelkigyakorlatait. Mind jobban Isten felé fordult és egyre előbbre jutott az önismeret útján: rádöbbent hibáira és gyarlóságaira. A Krisztus iránti szeretettől indíttatva 1926 májusában két örök- és egy ideiglenes fogadalmat tett: örökös tisztasági és tökéletességi fogadalmat. Ettől a naptól kezdve minden cselekedetének mozgatórugója lett, hogy fogadalmait megtartsa, és mindig hűséges legyen Jézushoz. Választott jelmondata: Semper fidelis.

Nagy hatással volt rá az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Teréz életrajza, lelki életének középpontjába az eucharisztikus Jézust helyezte. Áhítozott a gyógyulásra, hogy szerzetbe léphessen, csak hosszú küzdelem után tudta elfogadni fizikai gyengeségét. Fogadalma ebben is segítette: magához ölelte a keresztet, csak erőért fohászkodott. Lelkiatyja, P. Csávossy Elemér jezsuita látta kibontakozó hivatását és fizikai gyengesége ellenére beajánlotta Etelkát a pesti angolkisasszonyokhoz. A főnökasszonnyal való személyes találkozás sikeres volt, de az orvosi vizsgálat alkalmatlannak találta őt a szerzetesi életre. Az elutasítás nagy fájdalmat okozott neki, de nem rendítette meg Krisztus iránti bizalmát. Kilencedet kezdett Kis Szent Terézhez fohászkodva, melynek végén csodás álmot látott, ami megerősítette Istennek szentelt élethivatását. Reményei 1927 nyarán teljesedtek be, amikor értesítést kapott, hogy beléphet a vizitációs nővérek thurnfeldi kolostorába. Édesanyjának írt levelei tanúskodnak itt is megőrzött örök vidámságáról, naplójának egy-egy szava pedig sejteti a nem kevés nehézséget és küzdelmet is.

Beöltözése 1928. április 10-én volt, a Mária Margit nevet kapta Alacoque Szent Margit Mária tiszteletére. Pár hónappal később, 1928 augusztusában, néhány társával visszatért Magyarországra, hogy itt is megtelepítsék a Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatásáról elnevezett rendet. Első intézményüket Érden nyitották meg, a szerzetesház mellett nevelőintézetet létesítettek, ahol Mária Margit francia nyelvet és gyorsírást tanított.

1932. május 16-án, pünkösd hétfőjén tette le örökfogadalmát. Naplójába e napon jegyezte fel az utolsó szavakat: „Én Istenem és mindenem!” A fogadalom után egészsége rohamosan gyengülni kezdett, tüdőbetegség támadta meg. Hosszan tartó, szenvedéssel teli időszak állt előtte, de ő ezt is ugyanolyan vidáman fogadta és nyájas türelemmel viselte el, mint minden korábbi megpróbáltatást. Édesanyját, rokonait szeretettel készítette fel a közelgő elválásra. Örökfogadalmának első évfordulóját kívánsága szerint már az égben ülhette meg, 1933. május 13-án költözött az Örök Hazába.

Első sírhelye a zárda mellett volt, már itt is történtek imameghallgatások, és nagyon sokan keresték fel, hogy a közbenjárását kérjék. Nyughelyét később áthelyezték az érd-óvárosi Szent Mihály-templom kertjébe. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök 1937-ben megtette az első lépéseket a boldoggá avatás érdekében: összegyűjtötték az imameghallgatásokat, imádságokat adtak ki, naptárak jelentek meg a fényképével. A világháború, majd az egyházüldözés évtizedei ezt az eljárást is megakasztották.

Spányi Antal püspök szorgalmazta újra az eljárás folytatását: 2005-ben kinevezte a történészbiztottságot, Rómában elkészült a Positio, és Lengyelországban bekövetkezett egy csodás gyógyulás is. Mária Margit nővér máig élő tiszteletének jele, hogy a halála évfordulóján évtizedek óta megtartott emlékmisén a hívek zsúfolásig megtöltik az érdi plébániatemplomot és közösen imádkoznak boldoggá avatásáért.