Élete
Ha még egyszer kellene kezdenem az életet, úgy kezdeném, ahogy kezdettem.
Csehimindszent, 1892. március 29. – Bécs, 1975. május 6.
Mindszenty József bíboros
Mindszenty (1942-ig Pehm) József 1903–1911 között a szombathelyi premontrei gimnáziumban tanult, főiskolai tanulmányait 1911–1915 között a szombathelyi papnevelő intézetben végezte. 1915. június 12-én szentelték pappá, ezt követően Felsőpaty (ma Rábapaty) lelkipásztoraként dolgozott. 1917. február 1-től a zalaegerszegi fiúgimnázium hittanára lett. Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején letartóztatták, kiutasították Zala vármegyéből és állandó tartózkodási helyéül szülőfaluját jelölték ki. A proletárdiktatúra bukása után 1919. augusztus 3-án visszatérhetett Zalaegerszegre.
A plébános
„A gazdagok feleslege: a szegények öröksége!”
1919. október 1-től Zalaegerszeg katolikus lelki vezetője, 1921. május 22-étől kinevezett plébánosa. A két világháború között bekapcsolódott a helyi keresztény szellemiségű politikába, a legitimizmus eszméjét képviselte. Plébánossága idején végig aktív tagja maradt a városi és a megyei önkormányzatnak. Püspöki biztosként 1927-től 9 új templomot, 7 plébániaépületet, 9 misézőhelyet, 12 iskolát építtetett, és fáradhatatlanul szervezte a katolikus közösségek életét. 1939-ben Teleki Pál miniszterelnök felkérésére a szélsőjobboldali törekvések ellensúlyozására létrehozott Nemzetpolitikai Szolgálat egyik dunántúli megbízottja lett (feladata a közhangulat megfigyelése és jótékony alakítása volt). XII. Piusz pápa 1944. március 5-én veszprémi püspökké nevezte ki. Március 25-én Esztergomban püspökké szentelték.
A püspök
„A magyar haza utolsó darabja és vele a magyar jövő és felépülés utolsó reménye is odavész.”
Tervezte a püspöki és egyházmegyei földbirtokok felosztását, de ezt a nyilas kormány megakadályozta. Szót emelt a zsidó származású keresztények érdekében.
Egyházmegyéjében igyekezett helyrehozni a háború okozta károkat, és gondja volt arra, hogy a megtépázott vallási életet helyreállítsa. Ezt szolgálták főpásztori körútjai és a fogsága idején is kiadott püspöki körlevelei.
Püspöksége alatt 34 új plébániát, 11 új falusi iskolát alapított. Magáévá tette a püspöki kar 1945. május 24-i, a háború utáni első közös körlevelét, amely – az egyházra váró súlyos anyagi gondok ellenére – áldását adta a földosztásra és az új birtokosokra. XII. Piusz pápa 1945. augusztus 16-án őt kérte fel esztergomi érseknek, az erről szóló iratot Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar elnöke személyesen adta át Mindszentynek, aki kétnapos vívódás után, szeptember 11-én elfogadta azt. A kinevezés hírét szeptember 14-én tették közzé, a Szentatya a pápai bullát október 2-án látta el kézjegyével. Érseki székfoglalója október 7-én volt az esztergomi bazilikában. 1946. február 21-én XII. Piusz pápa a római Szent Péter-bazilikában bíborossá kreálta.
A prímás
„Küzdjünk a demokráciáért, de közben ne feledjük el magát az embert!”
Érseki beiktatásakor azt jelölte meg legfontosabb feladatának, hogy megerősítse a magyar katolikus egyház hívő közösségeinek vallási életét. Szorgalmazta Magyarország II. világháború utáni lelki-szellemi újjáépítését, és ebben fontos szerepet szánt az imádság, az összefogás és a másokért vállalt áldozatok (egyházi kifejezéssel az engesztelés) gondolatának. Bejárta egyházmegyéjét, de sok helyre hívták országszerte is, ahol szavait tömegek hallgatták. A XX. század egyik legkiemelkedőbb magyar lelkiségi eseménysorozata volt az általa vezetett Boldogasszony Éve (Mária-év, 1947. augusztus 15. – 1948. december 8.). Mindszenty vezetésével a magyar püspökök közös körlevelekben szóvá tették, ha az új államvezetés megsértette a vallási-lelkiismereti szabadságot, és következetesen kiálltak az alapvető emberi szabadságjogok védelmében. Mindszenty bíboros a szabadság jelképes alakja lett, titkosszolgálati megfigyelése és a személye elleni különféle támadások már 1946 elejétől megkezdődtek. Hamis vádak alapján 1948 karácsony másnapján letartóztatták.
A fogságban
„A befelé tekintésre s ugyanakkor a felfelé tekintésre a fegyház cellája igen alkalmas. S vannak hibáink, amelyekre az élet zsibvásárában sohse eszméltünk volna rá.”
Miután az Andrássy út 60.-ban (ma Terror Háza Múzeum) testileg-lelkileg súlyosan bántalmazták, hamis vádak alapján 1949. február 8-án életfogytiglani fegyházra ítélték, ami szerte a világon nagy felháborodást váltott ki. XII. Piusz pápa megdöbbenéssel tiltakozott az ítélet ellen, az ENSZ közgyűlése nemzetközi jogi sérelemnek nyilvánította a bíboros bebörtönzését.
Fogva tartásának államtitokként kezelt helyszíne 1949. szeptember 27-e és 1954. május 13-a között a Conti utcai ÁVH-s börtön volt. Az embertelen körülmények között töltött börtönévek után 1955. július 17-től Püspökszentlászlón, november 2-tól pedig Felsőpetényben tartották szigorú házi őrizetben. A forradalom kitörése után 1956. október 30-án a feloszlatott államvédelmi őrség este 19 órától megszüntette a bíboros őrzését. A szabaddá vált főpapot a rétsági honvédek és az újpesti nemzetőrök különítménye október 31-én a budai prímási palotába vitte. Megérkezése előtt alig tíz perccel a Szabad Kossuth Rádióban beolvasták a kormány közleményét: a Mindszenty József ellen 1948-ban indított eljárás minden törvényes alapot nélkülözött.
November 3-án 20 órakor rádiószózatot intézett a nemzethez a szétlőtt rádiós székház helyett az országház épületében működő ideiglenes stúdióból. November 4-én hajnalban a szovjet csapatok támadása miatt az amerikai követségen kért és kapott menedéket. Ottani tartózkodását átmenetinek gondolta. A Kádár-kormányzat az állampárt egyeduralmát újra hivatalossá tette, és Mindszentynek sem engedte érseki tisztsége gyakorlását. Az 1960-as években kezdődtek magyar–vatikáni–amerikai tárgyalások a helyzet megoldására. A kommunista kormányzat a távozása esetén is korlátozni kívánta a bíborost: ne avatkozzon bele a magyarországi katolikus egyház életébe, ne nyilatkozzon ellenségesen a Magyar Népköztársaságról és kormányáról, és idővel mondjon le érseki tisztségéről. Az elhúzódó tárgyalások és kölcsönös engedmények alapján Mindszenty bíboros teljesítette VI. Pál pápa kérését, 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget és Rómába utazott.
Száműzetésben
„Találjunk egymásra a szétszórtságban.”
1971. október 23-ig Mindszenty a Vatikánban, majd haláláig Bécsben, az egykori magyar papnevelde, a Pázmáneum épületében lakott. Lelkiismereti kötelességének érezte, hogy a világban szétszóródott magyar közösségeket felkeresse, hitükben és hazaszeretetükben „az ő magyarjait” megerősítse. Ezért intenzív lelkipásztori munkába kezdett: nyugat-európai városokban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Dél-Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Amerikában kereste fel a magyarok sokaságát. Nemzetközi tekintélye miatt a Kádár-rendszer sürgette a Szentszéket, hogy fossza meg Mindszenty bíborost az esztergomi érseki tisztségtől. VI. Pál pápa nem emiatt, hanem lelkipásztori-egyházkormányzati okból és a bíboros emlékiratainak küszöbön álló kiadása miatt 1973. november 1-jén levélben kérte Mindszentyt a lemondásra, amit ő lelkiismereti okból nem tudott teljesíteni. Ennek hiányában a Szentatya megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. A pápai döntésnek Mindszenty bíboros engedelmeskedett, többé nem használta érseki címét, de lelkipásztori útjait folytatta. 1975 tavaszán, venezuelai útjáról visszatérve, párizsi, majd skandináviai útját tervezte, amikor beteg lett, és május 6-án egy rutinműtétet követően meghalt az Irgalmas Rend bécsi kórházában.
Végakarata
„Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai pánszláv hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba.”
„Ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a máriacelli kegytemplomban.” Május 15-én Máriacellben, a kegytemplom Szent László-kápolnájában temették el. A temetést Franz König bécsi, Joseph Döpfner müncheni bíboros érsek, az eisenstadti és a gráci püspök végezte nagyszámú papi segédlettel, sok ezernyi gyászoló hívő jelenlétében. 1976. május 30-án mintegy háromezer magyar zarándok jelenlétében áldották meg ideiglenes nyughelyének márvány sírkövét.