Hivatása
A papnak prófétának kell lennie.
Kispapként a szombathelyi szemináriumban nevelkedett. 1915. június 12-én Mikes János püspök szentelte pappá a szombathelyi székesegyházban. Szülőfalujában bemutatott első, úgynevezett újmiséjét követően püspöke Felsőpatyot (ma Rábapaty) jelölte ki számára első lelkipásztori állomáshelyéül. Másfél év plébániai szolgálat után a zalaegerszegi állami főgimnázium hittanára lett. Mindszenty József ekkor alig huszonöt éves volt.
Az I. világháború minden téren éreztette hatását, ezért a fiatal hittanár egyre több feladatot vállalt a közösség életében. Elvállalta a hitelszövetkezet vezetőségi tagságát, a városi képviselőtestületbe pedig a szombathelyi püspök megbízottjaként került. Megszervezte és vezette a felnőtt Mária Kongregációt. Aktív szervezőmunkát végzett a Keresztényszociális Néppártban. Izgatás vádjával 1919. március 9-én rendőri felügyelet alá helyezték, börtönnel fenyegették, szabadon bocsátása feltételéül az oktatástól és a közélettől való tartózkodását kérték. Mivel ebbe nem egyezett bele, rendőri őrizet alatt maradt, majd május 20-án mint „javíthatatlan elemet” kitoloncolták Zala vármegye területéről. 1919. augusztus 3-án térhetett vissza Zalaegerszegre. 1919 őszén a zalaegerszegi katolikus közösség vezetőjének választották. A város plébánosaként legfontosabb feladatának a lelkipásztori munkát tekintette. Hit és erkölcs dolgában a hagyományos katolikus tanítást követte, a lelki gondozás terén azonban a legújabb módszereket is szívesen alkalmazta. Mindszenty József plébániájához Zalaegerszeg városa és hat környező község tartozott, mintegy tizenötezer katolikus hívővel. A plébános jóformán mindenkit név szerint ismert, és tisztában volt hívei körülményeivel.
Ez a rendkívül alapos lelkipásztori munka és egy új kultúrház létesítése a hitbuzgalmi és kulturális egyesületek, vallási mozgalmak életének is új lendületet adott. Országos viszonylatban kimagasló arányt öltött az értelmiség vallásgyakorlása annak köszönhetően, hogy gyakorivá tette az elmélyültebb lelkigyakorlatokat és teológiai heteket. 1924-ben munkája elismeréséül apáti címet kapott. Az apátplébános életvitele változatlanul puritán maradt, miközben kimagasló munkabírás, precizitás, a papi hivatással járó feladatok maradéktalan elvégzése és a katolikus egyház érdekeinek szilárd képviselete jellemezte.
1927-ben nagyhatású tanulmányt készített a püspökség egyházi és oktatási gondjainak megoldására: a hagyományos egyházszervezetet korszerű lelkészségek szervezésével javasolta megújítani. A tervezet olyan nagy sikert aratott, hogy püspöke őt bízta meg a végrehajtásával. 1944. március 5-én XII. Piusz pápa őt nevezte ki a veszprémi egyházmegye püspökévé. Az elismerés mellé életre szóló útmutatást is kapott: „Legyen paternus!”, legyen atyaibb, legyen megértőbb a rábízottakkal. A püspökké szentelése Esztergomban zajlott le, 1944. március 25-én.
1944 tavaszán hosszabb lelkipásztori körutakat tett. 1945 derekán Somogyban és a háború sújtotta más vidékeken járt, összesen nyolcvannyolc plébániát keresett fel. A háborús viszonyok és hosszú nyilas fogsága ellenére 1944-ben nyolc, 1945-ben kilenc főpásztori körlevélben szólította meg híveit. Egyházmegyéje lakosságának igényeit felmérve elhatározta, hogy a püspökség szántóföldjének több mint a felét, mintegy 7000 holdat felparcelláztat a kistermelők számára, a bevételből pedig új plébániákat és iskolákat alapít. A nyilas kormányzat a háborús körülményekre hivatkozva ennek végrehajtását megakadályozta.
Az ország pusztulását látva Mindszenty József egy történelmi értékű, bátor hangú memorandum megírására szánta el magát, amelyet a Dunántúl főpásztorai nevében és többségük aláírásával adott át Budán a nyilas kormány képviselőjének. A memorandum, a püspöki palota hadműveleti célokra történő átadásának megtagadása, valamint a zsidóság deportálásának „megünneplésére” kért szentmise ellenzése miatt a nyilas hatóságok 1944. november 27-én a védelmére kelt kispapjaival és azok tanáraival együtt letartóztatták. Fogságából április 1-jén szabadult. 1945. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén, felajánlotta egyházmegyéjét Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.
Amikor a II. világháború folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy Kelet-Közép-Európa szovjet uralom alá fog kerülni, XII. Piusz pápa arra törekedett, hogy a 70 millió katolikus hívő számára olyan főpásztorokat nevezzen ki, akik a német megszállással és a nemzetiszocializmussal szemben ellenállást tanúsítottak. Személyük biztosítékot jelentett arra, hogy a kommunista diktatúrával és egyházüldözéssel szemben hasonló hűséget tanúsítanak majd, és határozottan fellépnek a hívő közösség védelmében. Ilyen irányelvek szerint került sor Mindszenty József esztergomi érseki kinevezésére, amellyel a magyar katolikus egyház rangelső főpapja (hercegprímása) lett. Az új prímást a magyar nép nagy várakozással fogadta, főpásztorként az ő lelki életüket szolgálta.
A prímási palotában is szerényen, csak az imádságnak és a munkának élt. Az ország főpapjaként első dolgai közé tartozott a háború sújtotta ország szenvedéseinek enyhítése. XII. Piusz pápát már első római látogatása alkalmával tájékoztatta a magyar nép ínséges helyzetéről. A vidéki lakosságtól kérte az éhező főváros megsegítését, gyermekek átmeneti befogadását és élelmezését. Mindig kiállt az üldözöttek mellett, tiltakozott a magyarországi németek kitelepítése és a felvidéki magyarok deportálása ellen. 1945 októberében a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjait a Püspöki Kar nevében arra kérte, hogy engedjék haza a magyar hadifoglyokat. Papjait arra szólította fel, hogy külön lelkipásztori gondozásban részesítsék az internáltakat, és karolják fel az üldözöttek családtagjait.