Előírások

A szenttéavatási eljárások alapvető rendjét VIII. Orbán pápa (1623–1644) rendeletei rögzítették. A rá következő évszázadra pedig, kellő tapasztalatok alapján, kikristályosodott a lehető legaprólékosabb elméleti és gyakorlati szabályozás, melyet Prospero Lambertini, a későbbi XIV. Benedek pápa (1740–1758) foglalt írásba.

Ő a szentté avatásról szóló könyvek legtöbbször idézett szerzője, Rómában mind a mai napig a szenttéavatási eljárások mesterének és elrendezőjének hívják. 1734 és 1738 között megjelent ötkötetes munkájának címe: De servorum Dei beatificatione et beatorum canonizatione, Isten szolgáinak boldoggá avatásáról és a boldogok szentté avatásáról.

A XX. században több évig tartó gondos előkészítés után Szent II. János Pál pápa a Divinus perfectionis Magister ⁽¹⁾  kezdetű apostoli konstitúciójában szabályozta a szenttéavatási eljárások lefolytatásának jelenkori gyakorlatát. A pápa felhatalmazta a Szenttéavatási Kongregációt, hogy bocsássa ki a vizsgálatok részletes szabályait. Legfőbb pásztori jóváhagyásával 1983. február 7-én jelent meg a Normae servandae in inquisitionibus ab Episcopis faciendis in Causis Sanctorum⁽²⁾ című szabálygyűjtemény, amely gyakorlatilag az apostoli konstitúció végrehajtási utasítása volt a püspökök és munkatársaik számára. A nyilvánosság 2008 kora tavaszán – a Divinus perfectionis Magister kiadásának 25. évfordulóján – ismerhette meg a Sanctorum Mater kezdetű instrukciót ⁽³⁾ .

Negyed évszázados kongregációs gyakorlat és tapasztalat alapján ez a szenttéavatási eljárások legújabb és legrészletesebb szabályozása, ezért az alábbiakban a teljes szövegét közöljük. Őszentsége XVI. Benedek pápa 2007. február 22-én, Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepén hagyta jóvá és rendelte el a kihirdetését. ⁽⁴⁾