Wittner Mária

(1937–2022)

Édesapját nem ismerte, édesanyja kétévesen magára hagyta. A karmelita nővérek Maglódi úti Szent József és Szűz Mária Otthonába került, ahol tizenegy éves koráig nevelkedett. Ekkor az édesanyja újra magához vette, de hamarosan állami gondozásba adta. Gépírónői végzettséget szerzett, első gyermeke 1955-ben született, nemsokára a fővárosba költözött. Az 1956-os forradalom eseményeiben az első naptól részt vett: sebesültek ellátásában segédkezett, majd a fegyveres összetűzéseknek is tevékeny részesévé vált. A november 4-i szovjet támadás során megsebesült. Letartóztatták, de ekkor még elengedték, és át tudott szökni Ausztriába. Pár hét után azonban hazajött és elhelyezkedett segédmunkásként. 1957. július 16-án került sor a letartóztatására:

„1957 júniusában, éjszaka fogtak el. Bevittek a Gyűjtőbe. Ez a második nagy letartóztatási hullám idején történt. Megtelt a zárkánk. Reggel hozták a kávét, az iszonyatosan büdös, fekete levet. Természetemhez híven rögtön az ajtóhoz vágtam, igya meg a moslékot a fegyőr. Nem lettem a kedvencük. Egy hét múlva átszállítottak a Tolnai Lajos utcába, ahol június 29-én íratták alá velem a letartóztatási papírt. Mondtam a nyomozómnak, hogy már bent vagyok két hete, június 16. óta. Nem törődtek vele. Ezt a két hetet is elsikkasztották, mint a letöltött tizenhárom évemet. Aztán kezdődtek a kihallgatások. Ekkor már nem forradalmár voltam, hanem ellenforradalmár.”
(Stefka István: A siralomháztól az életfogytiglani ítéletig. Magyar Nemzet LXIV. évf. 51. sz. 2001. március 1. 6.)

Fegyveres szervezkedésben való részvétel, az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás miatt 1958. július 23-án, huszonegy éves korában első fokon halálra ítélték. Ekkor a Kozma utcai Kisfogházba vitték, ahol társaival együtt kétszáz napot töltött a siralomházban. Ezeknek a hónapoknak megrendítő mementója A halálra ítélt lány c. vers, amelyet kivégzett harcostársa, Havrila Béláné Stickler Katalin emlékére írt. Mária fiatal korára való tekintettel másodfokon megváltoztatták az ítéletet és életfogytiglani szabadságvesztésre enyhítették. Ezután a kalocsai börtönben raboskodott 1970. március 25-ig. Szabadulása után is ki volt téve a hatalom zaklatásainak, nehéz körülmények között élt. A rendszerváltás után több alkalommal parlamenti képviselővé választották. Legfontosabb küldetésének azt tartotta, hogy megvalósítsa a siralomházban tett fogadalmát: beszéljen az 1956-os eseményekről és életben tartsa az ott harcolók, az elesettek és a kivégzettek emlékét.