Tiszteletreméltó Vándor (Wech) József SDB

Égi születésnapja: 1979. október 8.

Az eszes és költői hajlamokkal is megáldott fiú iskolái befejezése után plébánosának, Pehatsek Artúrnak mondta el, hogy pap és misszionárius szeretne lenni. Neki köszönhetően került be a péliföldszentkereszti Szalézi Intézetbe, ahol megkezdte szerzetesi formációját, majd itt tette le első fogadalmát 1928-ban. Örökfogadalmát 1932. augusztus 13-án tette le, ezután Torinóban folytatta tanulmányait, ahol 1936. július 5-én pappá szentelték.

Rövid hazai tartózkodás után még ugyanebben az évben teljesült vágya, hogy misszionárius lehessen: elöljárói Kubába küldték, ahol negyven évig szolgált. Nevelői rátermettsége, Don Boscó-i lelkisége már fiatalon alkalmassá tették őt arra, hogy felelősségteljes feladatokat bízhassanak rá: több tanintézetben is igazgató volt. 1943-ban novíciusmesterré nevezték ki, később a Segítő Szűz Mária Leányai noviciátusának lelki vezetője lett. 1945-ben felvette a kubai állampolgárságot, nevét ekkor változtatta Vándorra.

1954. december 8-án kezdte meg haláláig tartó szolgálatát Santa Clarában, a szaléziak gondozásába került Kármel-hegyi Boldogasszony-templomban. Jellegzetes magas alakja, kedves, megnyerő egyénisége már az első bemutatkozás alkalmával mély benyomást tett a plébánia közösségére. A városban korszerű művészeti és szakképző iskolát alapított, amelyet 1961-ben államosítottak, Vándor atya ettől kezdve kizárólag a Santa Clara-i közösség szeretett lelkipásztoraként működött.

Az egész városban úgy ismerték, mint a „béke emberét”, minden cselekedetében Isten szeretete és a lelkek megmentése motiválta. Hosszú betegsége alatt is szolgálta híveit, a fájdalmakat nagy türelemmel és odaadással viselte. 1979. október 8-án hunyt el Santa Clarában. Lelkisége miatt már életében szentként tisztelték, türelme és kedvessége miatt Szalézi Szent Ferenchez, nagy szeretete, hite és vidámsága miatt Don Boscóhoz hasonlították.