A kommunisták börtönében
Senki sem tilthat el attól, hogy nézeteimet az ország közügyeiről szabadon elmondhassam.
Magyarország a II. világháború végén a szovjet érdekszférába került. A segítségükkel fokozatosan hatalomra jutott Magyar Kommunista Párt programjának fontos eleme volt a keresztény egyházak önállósága és társadalmi szerepvállalása elleni állami fellépés. Ezért más-más módon, de hasonló céllal támadásokat indítottak az egyházak és követőik ellen. A zsidó és protestáns felekezeteket belülről bomlasztották, a katolikus egyház ellen lejárató kampányba kezdtek és először burkolt, aztán nyílt egyházüldözést folytattak. Végül Mindszenty bíboros letartóztatása és a szerzetesek kollektív kitelepítése után 1950-ben megegyezésre kényszerítették a nem bebörtönzött katolikus püspököket.
1946 tavaszától a politikai rendőrségen külön csoport foglalkozott „a Mindszenty személye és a köréje gyűlt reakciós kör” tevékenysége elleni harc irányításával. Kémhálózattal vették körül, és 1945-re visszamenőleg összegyűjtötték a nyilvános szerepléseire vonatkozó információkat. Leveleit felbontották, telefonbeszélgetéseit lehallgatták, környezetébe besúgókat szerveztek. Az ellenségeskedés nem volt kenyere a bíborosnak, de a megalkuvás sem.
A letartóztatás
„– Azért jöttünk, hogy letartóztassuk önt. Ugyanekkor nyolc-tíz rendőrtiszt nyomul Décsi után a szobába, s amikor a rendőralezredes szavai elhangzanak, minden oldalról körül fognak. Amikor a letartóztatási végzést kérem tőlük, nyeglén odavetik, hogy nekik ilyenre nincs szükségük. Amikor pedig a bíboros különleges nemzetközi jogállására utaltam, Décsi fölényesen veti oda, hogy hazaárulókat, kémeket és valutaüzéreket az éber demokratikus rendőrség akkor is kézre keríti, ha valaki bíborosi talárban van. Felszólít, hogy induljak el velük. Én nem ellenkeztem. Kivettem a szekrényből télikabátomat, felöltöttem és kezembe fogtam a breviáriumot. Elhagytuk a szobát. A folyosón is szoros gyűrű vesz körül. Házam népéből senki sincs a közelemben. A házat megszálló mintegy 80 rendőrből jutott arra is, hogy tőlem távol tartsák őket. De édesanyám kilépett a vendégszobából, mert hallotta, hogy nagy zajjal visznek át a folyosón. Felsikoltott. Visszaindulok, hogy elbúcsúzzam tőle. Nem akarnak engedni. Most azonban kitépem magam a rendőrgyűrűből, visszamegyek édesanyámhoz. Utánam jönnek. Édesanyám a nyakamba borul: – Hová visznek, édes fiam? Én is veled megyek! Csitítom, nem lehet. Megcsókolom kezét, arcát. Felzokog. Aztán eltuszkolnak mellőle, és már sodornak le magukkal a kapualjba. Hatalmas lefüggönyözött autóba ültetnek. Jobbomon Décsi alezredes, bal oldalt egy őrnagy. A kocsivezető mellett és velem szemben is géppisztolyos rendőrök ülnek. Így visznek el éjjel érseki székvárosomból Budapest felé.”
Börtönévei nagy részét Budapesten a VIII. kerületi volt Conti utcai ÁVH-s börtönben töltötte. Az embertelen bánásmód miatt súlyosan megbetegedett, közel negyven kilót fogyott, közvetlen halálveszélybe került. 1955-ben meggyengült egészségére való tekintettel átszállították a rabkórházba, innen Püspökszentlászlóra, majd Felsőpeténybe, ahol a legszigorúbb házi őrizetben tartották. A Magyar Katolikus Egyház időközben pártállami irányítás alá került, a püspöki kar sem tudta megőrizni függetlenségét.
1956 tavaszán súlyos feltételek mellett kegyelmet ajánlottak Mindszenty bíborosnak: az állampárttal való együttműködés fejében újra elfoglalhatta volna hivatalát és az ő vezetésével ünnepelhették volna augusztus 31-én az esztergomi bazilika felszentelésének 100. évfordulóját. Ezt az ajánlatot nem fogadta el, ám a történelem még ugyanebben az évben a szabadulás teljesen más útját tárta fel előtte.