Ugrás a tartalomra

Az újjáépítésről

Mindszenty

1946.

Kedves Híveim!

Tíz évvel ezelőtt az volt a népek vezényszava mind az öt világrészben: Erős, átütő erejű hadsereget! A végső győzelemig! A vezényszavak és jelszavak elhalkultak győzők és legyőzöttek ajakán. A legyőzöttek most nem dédelgetik a hadsereget, a győzők itt-ott leszerelésről beszélnek.

Most új vezényszó, elismerem, szükséges vezényszó harsog végig a világon győzők és legyőzöttek ajakán: Újjáépítés. Amilyen erő lüktetett az első vezényszóban, legalább oly mérvű erő izzik a mostaniban.

Újjáépítésre szükség van, ebben mindenki megegyezik. Csak az a félő, hogy az építésből sok minden kimarad. Kell tégla és cserép, mész és cement, vas és fa, kell munkáskéz, kell mérnöki terv és műszaki irányítás, de kell ima is, hogy a szükséges, felsőbb segítség és kegyelem ne hiányozzék.

Évezredekkel ezelőtt megénekelte a Zsoltáros: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. (Zsolt 127,1) És lám, azt olvassuk a világhírű Nobel-díjas tudós(1) könyvében, „Az ismeretlen ember”-ben: az anyag és erő mögött egy még hatalmasabb tényező működik: a lélek, a szellem. Csak imádkozó emberiség építhet egy jobb világot.

Nemcsak a nagyvilágot kell újjáépítenünk, hanem a kisvilágot, a mikrokozmoszt, az emberi életet is újjá kell építeni. Ennek alapjai is meginogtak, ezért emlegetik annyira az alapvető emberi jogokat. Mi szeretnők, ha már most emlegetnék az alapvető emberi kötelességeket is Isten, önmagunk és felebarátaink iránt. És szeretnénk minden újjáépítés-hirdetésbe beilleszteni az imádság hősies lelkesedését, elszánást jelentő, újjáépítő hatalmát.

Valamikor a katekizmusban azt tanultuk: az ima elménknek és szívünknek Istenhez emelése. A házak bunkereiben megértettük, mi ez az emelkedés. Az ima az ember erőfeszítése, hogy elérkezzék Istenhez, hogy az emberi lélek egyesüljön egy láthatatlan lénnyel, minden létező teremtőjével, a legnagyobb tudással, igazsággal és szépséggel és erővel, a mennyei Atyával és a megváltó Krisztussal és a Teremtő Lélekkel.

Ezzel töltekezve különb építő leszek. Fokozza testi-lelki erőmet, ellenállásomat, sőt ez az egyetlen erő, amely legyőzi a természeti törvényeket is.

Kérjetek és adatik. Ezek a Te ígéreteid, Urunk. És ki féljen attól, hogy csalatkozni fog, mikor maga az igazság szavát adja – mondja Szent Ágoston.

Egy levelet kaptam. Aki írta, 1945. január 2-án került fogságba.

Karácsony estén a 7 gyerek és az édesanyjuk a karácsonyfa alatt letérdelnek egy szerény tisztviselő családban és kérik a kis Jézuskát, hogy édesapjukat hozza vissza Oroszországból. Imádságuk közben betoppan az apa és úgy köszönti őket: Békesség nektek! A földi halandókhoz – úgymond – csatlakoztak az egyesült mennyei seregek.

Ahogy az ima diadalmaskodott ebben a 9 tagú hívő családban, úgy járja, alakítja át az ima ereje a letört nemzet életét, ha imádkozunk, de hegyeket áthelyező hittel.

Az imádság elhagyása a lélek és az élet szétzüllésének a kezdete; az imádsághoz visszatérés Isten és a lélek megtalálása.

Imádkozzunk az egyéni lélek mélyén, a családi közösségben, a hívek közösségében, mindennapi kenyérért, de Isten országáért, hazánk sorsának jobbrafordulásáért, az Anyaszentegyház szabadságáért és felmagasztalásáért, a szeretet és megbékélés szelleméért.

(Közli Beke Margit: Egyházam és hazám I., 257-258. old.)

(1) Alexis Carrel tudósról van szó.