Ugrás a tartalomra

Előírások (teljes leírás)

Jelkép

A szentek szülőanyja, az egyház, mindig ápolta szentjei emlékét, a hívek elé állítva a Krisztus-követésben életszentségük példáját. Az évszázadok során a római pápák mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy ebben az egyház számára kiemelkedően fontos ügyben hatékony szabályokat alkossanak, és ezzel biztosítsák az igazságos ítéletalkotás lehetőségét.

Napjainkban is a legfőbb pásztor, Szent II. János Pál 1983. január 25-én kibocsátotta a Divinus perfectionis Magister kezdetű apostoli konstitúciót, melyben egyebek mellett meghatározta azoknak az egyházmegyei és eparchiális vizsgálati eljárásoknak a rendjét, melyeket a püspökök folytatnak le Isten Szolgáinak a boldoggá és szentté avatása céljából.

Ugyanebben az apostoli konstitúcióban a pápa megadta a felhatalmazást a Szentek Ügyei Kongregációjának, hogy határozza meg az Isten Szolgáinak életére, erényeire, az életszentség és a csodatételek hírére, illetve életére és vértanúságára, a vértanúság és a csodatételek hírére, vagy bizonyos esetekben Isten Szolgája régi tiszteletére vonatkozó vizsgálatok lefolytatásának részletes szabályait.

A pápa emellett érvénytelenítette az elődei által kibocsátott rendelkezéseket és azokat a szabályokat, melyeket az 1917-es Egyházi Törvénykönyv kánonjai állapítottak meg a boldoggá- és szenttéavatási ügyekben.

1983. február 7-i dátummal a legfőbb pásztor elfogadta a Normae servandae in inquisitionibus ab Episcopis faciendis in Causis Sanctorum(6)-ot, amely meghatározza azokat a sajátos szabályokat, melyeket az egyházmegyei és eparchiális vizsgálatok során a boldoggá- és szenttéavatási ügyekben alkalmazni kell. Az apostoli konstitúció és a Normae servandae kibocsátása után a Kongregáció a tapasztalatok fényében azért adja ki ezt az Instrukciót(7), hogy szenttéavatási ügyekben előmozdítsa a szorosabb és hatékonyabb együttműködést a Szentszék és a püspökök között.

Ez az Instrukció tisztázni kívánja a szenttéavatási ügyekben érvényes törvényi rendelkezéseket, szeretné megkönnyíteni azok alkalmazását, valamint be kívánja mutatni – új és régi ügyekben egyaránt – végrehajtásuk módját. Ezért alapvetően a megyéspüspökökhöz és eparchákhoz szól, illetve azokhoz, akiket a jog velük egyenlőnek tekint és mindazokhoz, akik részt vesznek a szenttéavatási ügyek vizsgálati szakaszában.

Az Instrukció időrendben tárgyalja az egyházmegyei vagy eparchiális vizsgálatok Normae servandae által megállapított eljárásrendjét, gyakorlati és időrendi szempontból egyértelműsítve az alkalmazását, megőrizve a vizsgálatok komolyságát.

Elsősorban Isten Szolgáinak hősies erényeire és vértanúságára vonatkozó vizsgálatokhoz ad útmutatást. A megyéspüspöknek, mielőtt az ügy elindításáról döntene, meg kell bizonyosodnia döntése megalapozottságáról. Miután elhatározta az ügy elindítását, megkezdi a tulajdonképpeni vizsgálatot, azaz elrendeli az ügy bizonyító anyagainak összegyűjtését. Ha nem merülnek fel leküzdhetetlen nehézségek, áttérnek a tanúk kihallgatására, és végül lezárják a vizsgálatot, majd megküldik az aktákat a Kongregációnak, ahol kezdetét veszi az ügy római szakasza, vagyis az ügy tanulmányozásának és végső értékelésének fázisa.

A feltételezett csodák vizsgálatával kapcsolatban az Instrukció egyértelművé teszi az eljárás néhány olyan elemét, amely az utóbbi húsz évben nehézséget okozott a csodák vizsgálatát illető szabályok alkalmazásával kapcsolatban.

A Kongregáció azt reméli, hogy az Instrukció hathatós segítség lesz a püspökök számára, hogy a keresztény nép, szorosabban követve Krisztus – a „Divinus perfectionis Magister”(8) – példáját, tanúságot tegyen a világ előtt a Mennyek országáról. A II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúciója erre vonatkozóan így tanít: „Amikor rátekintünk Krisztus hűséges követőinek életére, új ösztönzést kapunk, hogy jövőbeli hazánkat keressük(9), és egyszersmind megismerjük azt a biztos utat, amelyen járva ebben az ezerarcú világban is – mindegyikünk a maga hivatása és körülményei között – eljuthatunk az életszentségre, a Krisztussal való tökéletes egyesülésre.”(10)

Az oldal tetejére

 

I. rész: A boldoggá- és szenttéavatási ügyek

I. cím: Előzetes tudnivalók

1. artikulus 1.§ A jelen Instrukció a részleges pápai törvény által szabályozott boldoggá- és szenttéavatási ügyekre vonatkozik(11). - 2.§ A mondott ügyek célja az, hogy összegyűjtsék a bizonyítékokat, melyek alapján erkölcsi bizonyosságot lehet szerezni Isten Szolgáinak hősies erényeiről vagy vértanúságáról, akiknek boldoggá vagy szentté avatását kérik. - 3.§ A részleges előírások betartása mellett a szóban forgó ügyekben meg kell tartani a CIC és a CCEO eljárásokra vonatkozó normáit is, melyek a dokumentációs és különösen a tanúk kihallgatásából eredő bizonyítékok összegyűjtését szabályozzák(12).

2. art. A jelen Instrukcióban a vizsgálat egyenértékű azzal az eljárással, amelyet a korábbi kánonjogban boldoggá- és szenttéavatási eljárásnak neveztek(13).

3. art. A jelen Instrukcióban a normák a megyéspüspökökre, az eparchákra és azokra vonatkoznak, akiket a jog 381.k. 2.§-a velük egyenlőknek tekint.

 

II. cím: Az életszentség vagy vértanúság híre és a csodajelek híre

4. art. 1.§ A boldoggá- és szenttéavatási ügy olyan katolikus hívőre vonatkozik, aki életében, halálában és halála után életszentség hírének örvendett, mert hősiesen gyakorolta a keresztény erényeket; vagy a vértanúság hírének örvend, mert szorosabban követve az Úr Jézus Krisztust, a vértanúság aktusával feláldozta az életét. - 2.§ Isten Szolgájának azt a katolikus hívőt nevezzük, akinek boldoggá- és szenttéavatási eljárását elindították.

5. art. 1.§ Az életszentség híre a hívők körében elterjedt vélemény Isten Szolgája életének tisztasága és feddhetetlensége felől és erényeiről, melyeket hősies fokon gyakorolt. - 2.§ A vértanúság híre a hívők körében elterjedt vélemény arról, hogy Isten Szolgája a hitért vagy a hithez kapcsolódó erényért halt meg.

6. art. A csodajelek híre a hívők körében elterjedt vélemény Isten Szolgája közbenjárására Istentől nyert kegyelmekről és segítségekről.

7. art. 1.§ Az ügy elindítása előtt a megyés- vagy eparchiális püspöknek meg kell bizonyosodnia arról, hogy Isten népe jelentős részében örvend-e Isten Szolgája az életszentség vagy a vértanúság igazi és széleskörű hírének, melyhez egyúttal kapcsolódik-e a csodajelek hiteles és elterjedt híre is(14). - 2.§ A hírnek spontánnak és nem mesterségesen gerjesztettnek kell lennie. Továbbá maradandónak, folyamatosnak, hitelt érdemlő személyek és Isten népe jelentős körében élőnek kell lennie(15).

8. art. 1.§ Elsősorban a posztulátornak kell összegyűjtenie az életszentség vagy vértanúság és a csodajelek hírének minden bizonyítékát, és a felperes nevében neki kell átnyújtania az illetékes püspöknek(16). - 2.§ A püspöknek mérlegelnie kell a bizonyítékokat, hogy megbizonyosodjék az életszentség vagy vértanúság híréről, a csodajelek híréről és az ügy egyházi fontosságáról(17). - 3.§ A bizonyítékokat csatolni kell a vizsgálat aktáihoz(18).

 

III. cím: A felperes

9. art. A felperes szorgalmazza az eljárást, melyet Isten Szolgájának hősies erényeiről vagy vértanúságáról folytatnak, s ő viseli érte az erkölcsi és anyagi felelősséget(19).

10. art. 1.§ Felperes lehet hivatalból a megyés- és eparchiális püspök, vagy egyházi hatóság engedélye alapján jogi személyek, mint pl. egyházmegyék és eparchiák, illetve a velük egyenrangú joghatósági struktúrák, plébániák, a megszentelt élet intézményei, az apostoli élet társaságai, a hívők klerikus és/vagy laikus társulásai. - 2.§ Felperes lehet fizikai személy is, azaz bárki Isten népéből, amennyiben biztosítani tudja az eljárás előmozdítását egyházmegyei, eparchiai és római fázisában(20).

11. art. 1.§ Mind a jogi, mind a fizikai személyt jegyzőkönyvben rögzített aktus teszi felperessé. - 2.§ A püspök azután fogadja el ezt az aktust, hogy megbizonyosodott az adott jogi vagy fizikai személy alkalmasságáról a felperesi szerep betöltésére.

 

IV. cím: Az ügy posztulátora

12. art. 1.§ A felperes a jog szabályai szerinti megbízással kinevez egy gondnokot, azaz a posztulátort az eljárás egyházmegyei vagy eparchiai szakaszára(21). - 2.§ A posztulátor a vizsgálat során a felperes nevében jár el az egyházmegyei vagy eparchiai hatóságoknál. - 3.§ A posztulátor hivatalát betöltheti egy pap, a megszentelt élet intézményének, az apostoli élet társaságának, a hívők klerikus és/vagy laikus társulásának egy tagja, laikus férfi vagy nő. - 4.§ A posztulátornak jártasnak kell lennie a teológiában, a kánonjogban és a történelemben, továbbá a Szentek Ügyei Kongregációjának gyakorlatában(22).

13. art. 1.§ A felperes által kellő módon kinevezett egyházmegyei vagy eparchiai posztulátort az illetékes püspöknek jóvá kell hagynia(23). - 2.§ A posztulátor és/vagy helyettes posztulátor kinevező megbízatását csatolni kell a vizsgálat aktáihoz(24).

14. art. 1.§ Az egyházmegyei vagy eparchiai posztulátornak joga van helyetteseket állítani, akiket helyettes posztulátornak nevezünk. - 2.§ A helyettes posztulátort maga a posztulátor nevezi ki a jog szabályai szerinti megbízással, amelyhez megkapta a felperes előzetes hozzájárulását(25).

15. art. 1.§ Az egyházmegyei vagy eparchiai posztulátor vagy helyettes posztulátor székhelye az eljárás idején abban az egyházmegyében vagy eparchiában van, ahol a vizsgálat folyik. - 2.§ A posztulátornak, akit az ügy római fázisában a felperes a jog szabályai szerint megszerkesztett új megbízással nevez ki, szüksége van a Kongregáció jóváhagyására, és huzamosan Rómában kell tartózkodnia(26). - 3.§ Amennyiben a posztulátor az egyházmegyei vagy eparchiai eljárás fázisában annak a megszentelt élet intézményének, apostoli élet társaságának, vagy a hívők klerikus és/vagy laikus társulásának általános posztulátora, amelyhez Isten Szolgája tartozott, külön kinevezés nélkül megtartja hivatalát az eljárás római fázisában is.

16. art. Aki az ügy római fázisában posztulátor, nem állíthat helyettest az ügy Kongregációval való tárgyalásában.

17. art. 1.§ A posztulátor Isten Szolgájának életét elsősorban olyan szempontokból vizsgálja, amelyek az életszentség és a vértanúság hírének, a csodajelek hírének és az ügy egyházi fontosságának megismeréséhez jelentősek. - 2.§ A posztulátor kutatásainak eredményéről beszámol a püspöknek, óvakodva attól, hogy el ne titkoljon olyan mozzanatokat, amelyek ellentétesek az életszentség, a vértanúság és a csodajelek hírével, amelyeknek Isten Szolgája örvend(27). - 3.§ A posztulátornak az egyház magasabb érdekeit szem előtt tartva kell eljárnia, éppen ezért az igazságot lelkiismeretesen és becsülettel kell keresnie, felfedve az esetleges nehézséget is, hogy ezzel elkerülje az újabb vizsgálatok szükségességét, amelyek késleltetnék az eljárást(28).

18. art. A posztulátor kezeli, a Kongregációtól kapott szabályok szerint, az eljárás javára felajánlott adományokat(29).

19. art. 1.§ A posztulátornak az összes birtokában lévő dokumentumot át kell adnia a történész és levéltáros szakértőknek. - 2.§ A posztulátor jogosan nem gyűjtheti sem a dokumentációs bizonyítékokat, sem az eljárásban szereplő tanúk szóbeli bizonyítékait(30). - 3.§ Az eljárás bizonyítékainak gyűjtése a törvény előírásai szerint egyedül a megyés- vagy eparchiai püspök feladata és azoké, akik erre kellő megbízatást kaptak úgy, ahogy a Normae servandae ezt előírja.

 

V. cím: Az illetékes püspök

20. art. A megyés- vagy eparchiai püspökre és a jog által velük egyenlőnek tekintettekre tartozik, hogy saját joghatóságuk területén vizsgálatot tartsanak Isten Szolgájának életéről, erényeiről vagy vértanúságáról, feltételezett csodáiról s esetleges régi kultuszáról, akinek boldoggá vagy szentté avatását kérik(31).

21. art. 1.§ A hősies erényekre vagy a vértanúságra irányuló egyházmegyei vagy eparchiai vizsgálat lefolytatására illetékes püspök az, akinek területén Isten Szolgája meghalt(32). - 2.§ A feltételezett csodára irányuló egyházmegyei vagy eparchiai vizsgálat lefolytatására illetékes püspök az, akinek területén a feltételezett csoda történt(33).

22. art. 1.§ A Kongregáció, a püspök kérésére, aki el akarja indítani az eljárást, különleges indoklással átruházhatja az illetékességet egy másik egyházi fórumra, azaz egy másik egyházmegyére vagy eparchiára (pl. arra az egyházmegyére vagy eparchiára, ahol a legfontosabb bizonyítékok találhatók, vagy ahol Isten Szolgája életének nagyobbik részét töltötte). - 2.§ A kérelmező püspöknek el kell nyernie az illetékes püspök írásos beleegyezését. - 3.§ Egy vértanú csoport esetében ki kell kérni mindazon megyéspüspökök vagy eparchák írásos beleegyezését, akiknek területén Isten Szolgái meghaltak.

23. art. 1.§ A jelen Instrukció 22. art-ának 1.§-ában szereplő püspöknek, miután megkapta a beleegyezést, írásos kérelmét el kell juttatnia a Kongregációhoz, melyre tartozik az ügy különleges körülményeinek elismerése(34). - 2.§ Kérelmében előadja az illetékesség átruházásának indítékait, és mellékeli az illetékes püspök írásos beleegyezésének fénymásolatát.

24. art. Ha az ügy különleges körülményeit elfogadja, a Kongregáció leirattal engedélyezi az illetékesség átruházását, amelyet a vizsgálat Első Ülésének aktáihoz csatolni kell(35).

Az oldal tetejére

 

II. rész: Az ügy előkészítő része

I. cím: A keresetlevél benyújtása

25. art. 1.§ Az új ügyekben a posztulátor benyújtja a megyés- vagy eparchiális püspöknek a keresetlevelet (supplex libellus), azaz az írásos kérelmet, mellyel az eljárás elindítását kéri(36). - 2.§ A keresetlevelet csak 5 évvel Isten Szolgájának halála után lehet benyújtani a püspöknek(37). - 3.§ Mielőtt a püspök elfogadja a keresetlevelet, meg kell bizonyosodnia arról, hogy Isten népe körében ezen idő alatt kialakult-e az életszentség vagy vértanúság és a csodajelek hiteles híre.

26. art. 1.§ Amennyiben a keresetlevelet Isten Szolgája halála után több mint 30 évvel nyújtják be, a posztulátornak meg kell indokolnia e késedelmet. - 2.§ A püspök bizonyosodjon meg arról és mérlegelje, hogy a felperes részéről nem történt-e valami csalás vagy álnokság a keresetlevél benyújtásának késleltetésében(38).

27. art. 1.§ A püspök írásos nyilatkozatban tisztázza a késedelem okait, és tanúsítja a csalástól vagy álnokságtól való mentességet. - 2.§ A nyilatkozatot be kell sorolni a vizsgálat aktái közé(39).

 

II. cím: Új ügyek és régi ügyek

28. art. 1.§ Az egyházmegyei vagy eparchiai vizsgálat lefolytatásának módját a bizonyítékok mivolta határozza meg. - 2.§ Egy ügy lehet új vagy régi.

29. art. 1.§ Egy ügy új, amikor Isten Szolgája erényeit vagy vértanúságát szemtanúk szóbeli tanúságtételével lehet bizonyítani(40). - 2.§ Egy új ügyben a vizsgálat elsősorban a tanúk kihallgatására irányul, mindig szem előtt tartva az ügy minden dokumentációs bizonyítéka összegyűjtésének szükségességét(41).

30. art. 1.§ Egy ügy régi, amikor Isten Szolgájának egyes erényeire vagy vértanúságára vonatkozó bizonyítékokat csak írott forrásokból merítik, mivel már nem élnek Isten Szolgája hősies erényeinek vagy vértanúságának a szemtanúi(42). - 2.§ Egy régi ügyben a vizsgálat elsősorban a történeti és levéltári anyag szakértőinek kutatásaira támaszkodik, szem előtt tartva néhány tanú megkérdezésének szükségességét Isten Szolgájának életszentsége vagy vértanúsága és csodajelei élő híréről, s adott esetben az újabb időkben tapasztalható kultuszáról(43).

 

III. cím: Eljárás a hősies erényekről vagy a vértanúságról

31. art. 1.§ Ha Isten Szolgája erényeinek hősiességét akarják bizonyítani, a vizsgálatot az életre, az erények hősiességére, az életszentség és a csodajelek hírére vonatkozóan kell lefolytatni. - 2.§ Ha Isten Szolgája vértanúságát akarják bizonyítani, a vizsgálatot az életre, a vértanúságra, a vértanúság és a csodajelek hírére vonatkozóan kell lefolytatni(44).

32. art. 1.§ Isten Szolgáinak feltételezett vértanúsága esetében csak akkor lehet egyetlen vizsgálatot lefolytatni Isten több szolgája ügyében, ha ugyanazon a helyen és ugyanabban az üldözésben ölték meg őket(45). - 2.§ A mondott ügyekben Isten Szolgái közül ki kell választani egyet a csoport fejéül, s a többieket az ő föltételezett vértanú-társaiként kell megnevezni. - 3.§ Ha lehetséges, a püspök egy csoportba fogja össze Isten Szolgáit és Szolgálóit, akik az egyházban különböző életállapotokat képviselnek.

33. art. 1.§ Egy úgynevezett régi Boldog, azaz Isten olyan Szolgája esetében, akit VIII. Orbán rendelkezései szerint emberemlékezetet meghaladó idő óta tisztelnek, a kultusz megerősítése érdekében a püspök a Normae servandae régi ügyekre vonatkozó előírásait megtartva jár el(46). - 2.§ A posztulátor a keresetlevelet a dokumentációhoz kapcsolva nyújtja be a püspöknek, ahogyan azt a régi ügyek esetében kell(47).

34. art. Amennyiben a régi Boldog tiszteletét megerősítő határozatot, miként ez a múltban történt, a hősies erények vagy a vértanúság előzetes bizonyítása nélkül tették volna közzé, a szentté avatásra törekvő püspök az életre és a hősies erényekre vagy a vértanúságra irányuló vizsgálatban a Normae servandae régi ügyekre vonatkozó szabályait megtartva járjon el.

35. art. A Boldog tiszteletét megerősítő és hősies erényeiről vagy vértanúságáról szóló határozat közzététele után a szentté avatáshoz a kultusz megerősítése után történt egyetlen csoda jóváhagyása után kezdjenek hozzá.

 

IV. cím: A keresetlevél

36. art. 1.§ A keresetlevél írott kérvény, mellyel a posztulátor az ügy felperesének nevében hivatalosan kéri az illetékes püspöktől, hogy indítsa el az Isten Szolgája hősies erényeire vagy vértanúságára vonatkozó eljárást(48). - 2.§ Mivel a föltételezett csodákra vonatkozó vizsgálat elkülönítve folyik az Isten Szolgája hősies erényeire vagy vértanúságára vonatkozó vizsgálattól, a keresetlevelet, mely a vizsgálat elindítását kéri, az Isten Szolgája erényeire vonatkozó kérelemtől elválasztva, külön kell benyújtani(49). - 3.§ E kérvénynek legalább summásan föl kell sorolnia, hogy a felperes milyen tényekre és bizonyítékokra támaszkodik állításának bizonyítására; alá kell írnia a felperesnek és a posztulátornak, a dátum és a felperes és a posztulátor székhelyének megjelölésével(50).

37. art. 1.§ Az erényekre vagy vértanúságra vonatkozó keresetlevélhez csatolva a posztulátor a megyés- vagy eparchiális püspöknek nyújtsa be: 1) mind az új, mind a régi ügyekben Isten Szolgájának bizonyos történeti értékű életrajzát, vagy ennek hiányában Isten Szolgája életének és tevékenységének, erényeinek vagy vértanúságának, életszentsége vagy vértanúsága és csodatételei hírének pontos kronológiai felsorolását, nem mulasztva el azok felsorolását, amik ellentétesnek vagy kevésbé kedvezőnek látszanak az üggyel kapcsolatban(51) Isten Szolgája minden közzétett vagy kiadott írásának hiteles másolatát(52); 3) végül az esetleges tanúk névsorát, azaz: a) új ügyekben: azon személyek névsorát, akik hozzájárulhatnak Isten Szolgája hősies erényei vagy vértanúsága, továbbá életszentsége vagy vértanúsága híre és a csodajelei híre igazságának bizonyításához, nem hagyva ki azokat, akik támadhatják e hírt(53); b) régi ügyekben: néhány olyan tanú felsorolását, akik készek tanúskodni az életszentség vagy vértanúság és csodatételek még mindig élő híréről Isten népe jelentős részében(54).

38. art. 1.§ Egy feltételezett csoda kivizsgálásának elkezdésére vonatkozó keresetlevélhez csatolva a posztulátor, a megyés- vagy eparchiális püspök nyújtson be: 1) rövid és pontos beszámolót az esetet jellemző különleges körülményekről; 2) névsort a tanúkról; 3) minden, az esetre vonatkozó dokumentumot(55). - 2.§ A csodás gyógyulás bizonyításához szükségesek az orvosi, klinikai és eszközjellegű dokumentumok (például a klinikai kartonok, orvosi jelentések, laboratóriumi és egyéb vizsgálatok).

39. art. A posztulátor keresetlevelét és a mellékleteket, amelyekről a jelen Instrukció 37. és 38. art-a szól, be kell sorolni az Első Ülés, azaz a Vizsgálatot Megnyitó Ülés aktái közé(56).

 

V. cím: A keresetlevél elfogadása

40. art. 1.§ A jelen Instrukció 45. art-a 1.§-ának betartásával a megyés- vagy eparchiális püspök, miután mérlegelte az életszentség vagy vértanúság és a csodajelek hiteles és elterjedt hírének meglétét, elfogadhatja az ügy elindítására vonatkozó keresetlevelet(57). - 2.§ Ha esetleg a püspök jogos indokok alapján úgy látja, hogy nem fogadja el a keresetlevelet, indokait kifejtve határozattal kell közölnie döntését a posztulátorral.

 

VI. cím: Tanácskozás más püspökökkel

41. art. 1.§ A keresetlevél elfogadása után a püspöknek ki kell kérnie legalább a regionális püspöki konferencia véleményét arról, hogy alkalmas-e az ügy elindítása(58). - 2.§ A keleti egyházak esetében a püspöknek ki kell kérnie a Patriárkális Egyházak vagy a Nagyobb Érsekségek Püspökei Szinodusának, illetve a sui iuris Metropoliai Egyházak Hierarchái Tanácsának véleményét az ügy megkezdésének alkalmasságára vonatkozóan.

42. art. 1.§ E véleményt a püspökök ülésezése alkalmával kérjék ki, hogy jobban kifejeződjék a kollegialitás. - 2.§ Ezen ülés eredményét írásban közölje a véleményt kérő püspökkel lehetőleg a Püspöki Konferencia Elnöke, a Pátriárka, a Nagyobb Érsek vagy a sui iuris Metropoliai Egyházak Hierarchái Tanácsának a Fő Hierarchája, és írja alá ugyanezen szervek titkára is. - 3.§ E dokumentumot sorolják be a vizsgálat aktái közé(59).

 

VII. cím: A keresetlevél közzététele

43. art. 1.§ A püspöknek a posztulátor eljárást megindító keresetlevelét közhírré kell tennie egyházmegyéjében vagy eparchiájában a székesegyházban kifüggesztett vagy az egyházmegyei újságban közzétett közleménnyel. - 2.§ Ha a püspök jónak látja, az illetékes püspökök egyetértésével más egyházmegyékben vagy eparchiákban is tegye közzé. - 3.§ A közleményben föl kell szólítania az összes hívőket, hogy közöljék vele az üggyel kapcsolatos hasznos információkat(60). - 4.§ A közleményt csatolni kell a vizsgálat aktáihoz(61).

44. art. 1.§ Ha a kapott információkból fölmerülne valami jelentősebb akadály az üggyel kapcsolatban, a püspöknek tájékoztatnia kell a posztulátort, hogy az akadályt lehetőleg el tudja távolítani(62). - 2.§ Amennyiben az akadályt nem hárították el és a püspök úgy látja, hogy az ügyet nem lehet folytatni, határozattal kell közölnie a posztulátorral, kifejtve döntésének okait(63). -

 

VIII. cím: A Szentszék Nihil obstat nyilatkozata

45. art. 1.§ A jelen Instrukció 40. art-a 1.§-ának betartásával tanácsoljuk a megyés- vagy eparchiális püspöknek, hogy mielőtt elfogadná az ügy elindítását kérő keresetlevelet, kérdezze meg a Szentek Ügyeinek Kongregációját, hogy a Szentszék részéről nincs-e valami akadálya az ügynek(64). - 2.§ A püspök a Kongregációhoz intézett „nihil obstat” kérelméhez csatoljon egy rövid beszámolót, melyben előadja Isten Szolgájának rövid életrajzát (születési és halálozási helyét, idejét és egyházmegyéjét, az egyházban kifejtett tevékenységét stb.) és az ügy egyházi jelentőségét.

46. art. A Kongregáció levéllel válaszol a püspöknek, melyet be kell sorolni az ügy aktái közé(65).

Az oldal tetejére

 

III. rész: Az eljárás lefolytatása

I. cím: A vizsgálat tisztségviselőiről általában

47. art. 1.§ A püspöknek és mindazoknak, akik részt vesznek a vizsgálatban, a legnagyobb gondossággal és elkötelezettséggel kell eljárniuk, hogy a bizonyítékok összegyűjtésekor semmi ki ne maradjon, ami bármi módon kapcsolatos az üggyel. Az eljárás jó kimenetele ugyanis a lefolytatás helyességétől függ(66). - 2.§ A vizsgálat tisztségviselői a következők: a püspöki megbízott, az ügyész, a jegyző, s a csodálatosnak tartott gyógyulás vizsgálata esetében orvos szakértő, vagy egy föltételezett más természetű csoda esetén egy technikus szakértő.

48. art. 1.§ A püspöknek minden egyes vizsgálat számára határozattal kell kineveznie az összes tisztségviselőt. A kinevező dekrétumot a kinevezések jogi érvényességének megerősítéséül ellenjegyezze az egyházmegye vagy eparchia irodaigazgatója(67). - 2.§ A kinevező határozatokat be kell sorolni az Első Ülés, vagyis a Vizsgálatot Megnyitó Ülés aktái közé(68).

49. art. Nem megengedett, hogy egy tisztségviselő ugyanazon vizsgálatban több tisztséget töltsön be.

50. art. 1.§ Amikor a vizsgálat Isten olyan Szolgájára vonatkozik, aki egy megszentelt élet intézményéhez, az apostoli élet egy társaságához, vagy a hívők klerikus és/vagy laikus társulásához tartozott, a püspök tisztséget nem bízhat ugyanazon intézményhez, társasághoz vagy társuláshoz tartozó tagra. - 2.§ Ha szükséges, a püspök történeti és levéltári témakörben kinevezhet szakértőt, aki ugyanazon intézményhez, társasághoz vagy társuláshoz tartozik, mint Isten Szolgája(69).

51. art. 1.§ A megyés- és eparchiális püspöknek s mindazoknak, akik valamely tisztségre kinevezést kaptak, a posztulátornak is, s adott esetben a helyettes posztulátornak, esküt kell tenniük arra, hogy hűségesen teljesítik feladatukat, és megtartják a hivatali titkot(70). - 2.§ Az esküt az Első Ülésen, vagyis a Vizsgálatot Megnyitó Ülés közben kell letenni. - 3.§ A vonatkozó esküformulát valamennyien aláírják, s ezt csatolják az Első Ülés aktáihoz.

52. art. A vizsgálat végeztével az Utolsó Üléssel, vagyis a Záró Üléssel mindazok megbízatása, akik részt vettek a vizsgálatokban, megszűnik, beleértve az egyházmegyei vagy eparchiális posztulátort és az egyházmegyei vagy eparchiális helyettes posztulátort is.

 

II. cím: A vizsgálat tisztségviselői egyenként

1. fejezet: A püspöki megbízott

53. art. A püspök személy szerint vagy megbízottja által vezeti a boldoggá- és szenttéavatási eljárást(71).

54. art. Ha régi ügyekről van szó, a püspöki megbízottnak teológiában, egyházjogban és történelemben is szakértő papnak kell lennie(72).

55. art. Minden egyes eljáráshoz csak egy püspöki megbízottat nevezzenek ki.

 

2. fejezet: Az ügyész

56. art. 1.§ Az ügyésznek kell felügyelnie arra, hogy az eljárás lefolytatása közben hűségesen betartsák a törvényes előírásokat. - 2.§ Ezenfelül neki kell ellenőriznie, hogy kimerítő módon összegyűjtöttek-e a vizsgálat tárgyára vonatkozó minden aktát és dokumentumot. - 3.§ Éppen ezért az ügyésznek módszeresen és tevékenyen együtt kell működnie a püspöki megbízottal(73).

57. art. Ha régi ügyekről van szó, az ügyésznek teológiában, egyházjogban és történelemben is szakértő papnak kell lennie(74).

58. art. Minden egyes eljáráshoz csak egy ügyészt nevezzenek ki.

 

3. fejezet: A jegyző

59. art. 1.§ A jegyző írásba foglalja a tanúk nyilatkozatait, és a püspöki megbízott útmutatásai szerint megszerkeszti a vizsgálat aktáit(75). - 2.§ Ha szükséges, a püspök segédjegyzőket nevez ki. - 3.§ Ezt a feladatot bármely katolikus hívő elvégezheti.

4. fejezet: Az orvos szakértő

60. art. 1.§ Egy csodásnak tartott gyógyulás kivizsgálásakor a püspöknek ki kell neveznie egy orvos szakértőt. - 2.§ Egy csodásnak tartott más természetű tény kivizsgálásakor a püspöknek ki kell neveznie egy technikus szakértőt. - 3.§ A szakértő, miután esküt tett arra, hogy hűségesen teljesíti feladatát és megtartja a hivatali titkot, segíti az ügyészt a tanúk kihallgatásához szükséges kérdések előkészítésében(76). - 4.§ A szakértőnek részt kell vennie a tanúkat kihallgató ülésen, azért, hogy a püspöki megbízott által a szükségleteknek és körülményeknek megfelelően illetékességi körében tisztázó kérdéseket tegyen föl(77).

 

III. cím: Az ülések helyszíne

61. art. 1.§ Az üléseket az egyházmegyei vagy eparchiális bíróság állandó helyén vagy más megfelelő helyen tartsák(78). - 2.§ Az üléseket nem tarthatják a megszentelt élet intézményei, az apostoli élet társaságai vagy azon társulások székhelyén, amelyekhez Isten Szolgája tartozott.

Az oldal tetejére

 

IV. rész: A dokumentum jellegű bizonyítékok összegyűjtése

I. cím: A teológus cenzorok

62. art. 1.§ A püspöknek külön határozatokkal ki kell neveznie legalább két teológus cenzort, hogy vizsgálják meg Isten Szolgájának kiadott írásait, melyeket az ügy posztulátora átadott nekik(79). - 2.§ Isten Szolgája kiadott írásain értünk minden publikált művet, amelyeket akár maga Isten Szolgája, akár mások adtak ki („Írások alá nem csupán Isten Szolgájának kiadatlan művei tartoznak, hanem azok is, melyek már nyomtatás alá kerültek; ugyanígy a beszédek, levelek, naplók, önéletrajzok, tehát mindaz, amit ő maga vagy mások írtak le.”(80)). - 3.§ Ha a kiadott írások mennyisége megkívánja, szét lehet osztani azokat különböző cenzorok között, de minden írást legalább két cenzor vizsgáljon meg.

63. art. 1.§ A teológus cenzorok nevének titokban kell maradnia. - 2.§ A teológus cenzoroknak a püspök előtt és az irodaigazgató jelenlétében külön-külön esküt kell tenniük arra, hogy feladatukat hűségesen elvégzik, és megtartják a hivatali titkot(81). - 3.§ Az esküt írásba kell foglalni és a kinevező határozatokkal együtt csatolni kell a vizsgálat aktáihoz.

64. art. 1.§ A teológus cenzoroknak meg kell vizsgálniuk Isten Szolgájának kiadott írásait, és bizonyítaniuk kell, hogy semmi a hittel és a jó erkölcsökkel ellenkező nincs bennük(82). - 2.§ Tanácsos, hogy a teológus cenzorok vizsgálják meg Isten Szolgájának kiadatlan írásait is, és nyilvánítsanak véleményt arról, hogy semmi a hittel és a jó erkölcsökkel ellenkező nincs bennük(83). - 3.§ A teológus cenzorok ítéletükben írják le Isten Szolgája személyiségét és lelkiségét is.

65. art. 1.§ Mindegyik teológus cenzornak külön írásban kell kinyilvánítania véleményét. - 2.§ Amikor átadják véleményüket a püspöknek, mindegyik cenzornak esküt kell tennie arra, hogy feladatát hűségesen elvégezte. - 3.§ Az esküt írásba kell foglalni és csatolni kell a vizsgálat aktáihoz.

66. art. A szentek ügyeiben szokásos gyakorlat szerint a teológus cenzorokat nem idézik meg véleményük kinyilvánítására.

67. art. A püspök a vizsgálat Első Ülésének aktáihoz csatolja a teológus cenzorok írott véleményét, vagy egy nyilatkozatot arról, hogy Isten Szolgájának nincsenek kiadott írásai(84).

 

II. cím: A történeti és levéltári szakértők

(A Történeti Bizottság)

1. fejezet: Szakértők

68. art. 1.§ Minden ügyben, akár újak, akár régiek, a püspöknek határozattal ki kell neveznie legalább három történeti és levéltári szakértőt, akik az úgynevezett Történeti Bizottságot alkotják(85). - 2.§ A szakértők feladata felkutatni és összegyűjteni Isten Szolgájának összes még ki nem adott írását, továbbá minden egyes, akár kéziratos, akár nyomtatott történeti dokumentumot, melyek bármilyen módon kapcsolódnak az ügyhöz(86). - 3.§ A szakértői megbízás nem ruházható rá sem a posztulátorra, sem a helyettes posztulátorra, sem ezek munkatársaira, mert a bizonyítékokat formálisan kánonjogi eljárással kell összegyűjteni(87).

69. art. 1.§ A püspök kinevezhet szakértőnek történeti és levéltári területen olyan valakit, aki annak a megszentelt élet intézményének, apostoli élet társaságának, vagy a hívők klerikus és/vagy laikus társulásának tagja, amelyhez Isten Szolgája tartozott(88). - 2.§ Egy ilyen kinevezés hasznos lehet annak az intézménynek, társaságnak vagy társulásnak levéltára kutatásakor, amelyhez Isten Szolgája tartozott.

70. art. 1.§ A szakértők a püspök és az egyházmegyei vagy eparchiai irodaigazgató jelenlétében esküt tesznek arra, hogy hűségesen teljesítik feladatukat és megtartják a hivatali titkot(89). - 2.§ Az esküt írásba kell foglalni és csatolni kell a vizsgálat aktáihoz. - 3.§ A szakértők a vonatkozó esküformulát aláírják.

 

2. fejezet: A dokumentum jellegű bizonyítékok felkutatása és összegyűjtése

71. art. A dokumentumok kutatását mindazon helyek levéltáraiban el kell végezni, ahol Isten Szolgája élt és tevékenykedett(90).

72. art. 1.§ A szakértők által összegyűjtött összes kiadatlan írás és minden dokumentum hitelesített fénymásolatát csatolni kell a vizsgálat aktáihoz(91). - 2.§ Nem elegendő a kutatás során megtalált írások és dokumentumok egyszerű listája.

 

3. fejezet: A szakértők jelentése

73. art. 1.§ A kiadatlan írások és minden dokumentum felkutatásának és összegyűjtésének végeztével a szakértőknek egyetlen gondos és részletes jelentést kell készíteniük, melyet az összegyűjtött dokumentációhoz csatoltan átadnak a püspöknek vagy megbízottjának. - 2.§ A szakértőknek a jelentésben: 1) beszámolót és garanciát kell adniuk arról, hogy feladatukat hűségesen teljesítették; 2) közölniük kell a kutatott levéltárak listáját; 3) csatolniuk kell a megtalált írások és dokumentumok listáját; 4) ítéletet kell alkotniuk az írások és dokumentumok hitelességéről és értékéről; 5) véleményt kell nyilvánítaniuk Isten Szolgájának személyiségéről és lelkiségéről, amilyennek az írások és dokumentumok alapján látják, nem mulasztva el megvilágítani az esetleges negatív vonásokat(92). - 3.§ A szakértőknek fel kell tárniuk az ügy esetleges akadályait a püspök vagy megbízottja előtt, aki erről tájékoztatja a posztulátort, hogy azokat el tudja hárítani(93). - 4.§ A jelentést csatolni kell a vizsgálat aktáihoz(94).

74. art. Ha Isten Szolgájának kiadatlan írásaiban teológiai vagy erkölcsi természetű nehézségek merülnének föl, erről a szakértőknek tájékoztatniuk kell a püspököt vagy megbízottját, hogy véleményt kérjen a teológus cenzoroktól(95).

75. art. 1.§ A jelentést in solidum, azaz a Történeti Bizottság valamennyi szakértőjének alá kell írnia. - 2.§ De semmi akadálya annak, hogy magában a jelentésben kifejezésre jussanak az egyes szakértők eltérő véleményei.

 

4. fejezet: A szakértők tanúságtétele

76. art. 1.§ A szakértőket meg kell hívni, hogy külön-külön tegyenek tanúságot mint hivatalos tanúk(96). - 2.§ Esküvel nyilatkoznak arról, hogy: 1) minden vizsgálatot elvégeztek; 2) összegyűjtöttek mindent, ami az ügyre vonatkozik; 3) egyetlen dokumentumot vagy szöveget sem változtattak vagy csonkítottak meg(97). - 3.§ A szakértőknek hivatalból más kérdéseket is föl lehet tenni Isten Szolgája személyiségére és tevékenységére vonatkozóan, mely kérdéseknek az a célja, hogy tisztázzák az ügy szempontjából bizonyos jelentőséggel bíró negatív vonásokat is(98).

Az oldal tetejére

 

V. rész: A tanú jellegű bizonyítékok össszegyűjtése

I. cím: Kérdések gyűjteménye

77. art. 1.§ Az új ügyek és a régiek ugyanazt az eljárásmódot követik. - 2.§ A tanúkat tehát csak a dokumentum jellegű bizonyítékok összegyűjtése után - melyről a jelen Instrukció IV., A dokumentum jellegű bizonyítékok összegyűjtése része szól - hallgatják ki, feltéve, hogy nem áll fenn a szemtanúk kihallgatása lehetőségének elveszítése, mely esetben segítségül lehet hívni a „ne pereant probationes” elvet, melyről a jelen instrukció 82-84. art-a szól.

78. art. 1.§ A püspök átadja az ügyésznek az egész eddig összegyűjtött anyagot: a posztulátor a kérelmező levelét, hozzá csatolva a teológus cenzorok véleményét, továbbá a történeti és levéltári szakértők által összegyűjtött anyagot, jelentésükkel együtt(99). - 2.§ Az ügyész megszerkeszti a kérdések gyűjteményét a tanúkihallgatáshoz, s ha szükséges, néhány szakértő együttműködését kéri(100). - 3.§ Az ügyész a kérdések gyűjteményét aláírja és datálja.

79. art. 1.§ A kérdések gyűjteményét úgy kell elkészíteni, hogy segítsék az olyan válaszokat, melyek világosan kifejezik a konkrét tények ismeretét és az ismeretforrásokat. - 2.§ A kérdések gyűjteménye a tanú személyazonosságára és Isten Szolgájával való kapcsolatára vonatkozó kérdésekkel kezdődjék(101). - 3.§ A kérdések legyenek rövidek, nem körmönfontak, nem is bonyolultak, ne sugallják a választ, a tanú számára érthetőek legyenek, és egy kérdés csak egy dologra vonatkozzék(102). - 4.§ Az erényekre vonatkozó vizsgálat esetében a kérdések gyűjteményének tartalmaznia kell olyan kérdéseket, melyek a tanútól az erények konkrét példáit és az egyes erények sajátos gyakorlásának módját kérdezik.

80. art. 1.§ A kérdések gyűjteményét ne hozzák a tanúk tudomására vallomástételük előtt(103). - 2.§ A posztulátor vagy a helyettes posztulátor a tanúk rendelkezésére bocsáthatja Isten Szolgájának életrajzi adatait.

81. art. Ha a vizsgálat egy feltételezett csodára vonatkozik, a posztulátor által összegyűjtött anyagot a püspöknek át kell adnia a témakörben járatos szakértőnek, aki sajátos kérdéseket fogalmaz meg, s ezeket később beleszövik az ügyész által készített kérdések gyűjteményébe(104).

Az oldal tetejére

 

II. cím: „Ne pereant probationes” „Hogy a bizonyítékok el ne vesszenek”

82. art. 1.§ A püspök vagy megbízottja alkalmazhatja a ne pereant probationes elvet olyan esetben, amikor fontosnak tűnő tanú jellegű bizonyítékok veszhetnek el (például sürgősen ki kell hallgatni öreg vagy beteg tanúkat)(105). - 2.§ Az említett elv alapján ezeket a tanúkat ki lehet kérdezni a dokumentum jellegű bizonyítékok összegyűjtésének befejezése előtt is. - 3.§ Az ilyen tanúk kihallgatásakor a püspöknek a jelen Instrukció 47–61. és a 86–115. art-ában mondottak szerint kell eljárnia.

83. art. 1.§ Abban az esetben, ha valaki tanúvallomást akar tenni olyasvalakinek az életéről vagy a haláláról, akinek ügye nincs folyamatban, átadhat a püspöknek egy írásos nyilatkozatot „ad rei perpetuam memoriam”. - 2.§ Az ilyen nyilatkozatot írójának alá kell írnia, és ellen kell jegyeznie egy egyházi vagy polgári jegyzőnek, hogy egy esetleges eljárás során bizonyítékul vehessék figyelembe. - 3.§ A püspök a nyilatkozatot az egyházmegyei vagy eparchiális kúria biztonságos helyén őrizze.

84. art. Az „ad rei perpetuam memoriam” nyilatkozat szerzőjét az esetleges egyházmegyei vagy eparchiai vizsgálatkor tanúként meg kell idézni.

Az oldal tetejére

 

III. cím: Idézések az ülésekre

85. art. 1.§ Az ülések helyét és óráját hasznos időben közölni kell az ügyésszel, a jegyzővel vagy a segédjegyzővel és a megidézett tanúkkal. - 2.§ A meghívás, melyet a püspök vagy megbízottja aláír és az eljárás aktáiban kellő módon írásba foglaltak, idézéssel vagy más teljesen biztonságos módon történjék(106). - 3.§ A meghívottak kötelesek megjelenni, ha pedig erre képtelenek, a püspökkel vagy megbízottjával tudatniuk kell távollétük okát(107).

Az oldal tetejére

 

IV. cím: Az Első Ülés, vagyis a Vizsgálatot Megnyitó Ülés

1. fejezet: A résztvevők

86. art. 1.§ A vizsgálat Első Ülésén, amelyen a vizsgálat összes tisztségviselője esküt tesz, a megyés- vagy eparchiális püspök elnököl. - 2.§ Jogos indokokkal kinevezhet határozattal egy papot, aki őt helyettesíti. - 3.§ Az Első Ülést hívők részvételével is tarthatják(108).

87. art. 1.§ Az Első Ülésen részt kell venniük az összes tisztségviselőknek, azaz a püspöki megbízottnak, az ügyésznek, a jegyzőnek és segédjegyzőknek, s egy feltételezett csoda vizsgálatának esetén a püspök által megfelelően kinevezett szakértőnek(109). - 2.§ Az Első Ülés folyamán mindezeknek, a püspökkel és az ügy egyházmegyei vagy eparchiai posztulátorával és/vagy a helyettes posztulátorával együtt, esküt kell tenniük, hogy hűségesen teljesítik feladatukat, és megtartják a hivatali titkot(110).

88. art. A templomokban és azokon kívül nagyon fontos tartózkodni minden olyan cselekménytől, amely a hívőket abba a tévedésbe ejthetné, hogy a vizsgálat megkezdése szükségszerűen Isten Szolgájának boldoggá és szentté avatását hozza magával (például liturgikus szertartások és dicsőítő beszédek Isten Szolgájának tiszteletére stb.)(111).

 

2. fejezet: Az Első Ülés aktái

89. art. 1.§ Az Első Ülés aktáihoz csatolni kell az ügy már elkészült aktáit és minden már összegyűjtött dokumentumot: 1) az esetleges illetékességet átruházó leiratot(112); 2) a püspöknek benyújtott teljes dokumentációt, mely Isten Szolgája életszentségének vagy vértanúságának és csodajeleinek hírét bizonyítja(113); 3) a posztulátor és/vagy a helyettes posztulátor kinevező iratát(114); 4) a posztulátor keresetlevelét a Normae servandae 10. pontjában előírt anyaggal együtt(115); 5) az esetleges nyilatkozatot az ügy elindítása késedelmességének különleges okairól(116); 6) más püspökök véleményét az ügy alkalmas voltáról(117); 7) a püspök közzétételét(118); 8) a Szentszék „Nihil obstat” levelét(119); 9) a vizsgálat tisztségviselőinek kinevező határozatait(120); 10) a teológus cenzorok írásos véleményeit, vagy a kiadott írások hiányáról szóló nyilatkozatot(121); 11) a szakértők által összegyűjtött történeti és levéltári anyagot Jelentésükkel együtt (122).

 

3. fejezet: Az Első Ülés jegyzője

90. art. 1.§ Az Első Ülés jegyzőjének feladata különbözik a vizsgálat jegyzőjének és segédjegyzőjének feladatától. - 2.§ Mivel senki sem érvényesítheti a saját jogi cselekményét, az Első Ülés jegyzőjének feladatát általában annak az egyházmegyének vagy eparchiának az irodaigazgatója végzi, ahol maga a vizsgálat folyik(123).

Az oldal tetejére

 

V. cím: Az ügyész részvétele

91. art. 1.§ Tekintettel a közjó védelmezőjének sajátos feladatára a nagy jelentőségű ügyekben, az ügyésznek tevékenyen és módszeresen, fizikai és folyamatos jelenléttel részt kell vennie a vizsgálat összes és minden egyes ülésén, és közvetlenül együtt kell működnie a püspöki megbízottal. - 2.§ Az ügyész különleges, az ügy elmélyítéséhez szükséges és hasznos kérdéseket sugallhat a püspöki megbízottnak, hogy ő tegye föl a tanúknak(124). - 3.§ Az ügyész esetleges távollétének, ami csak súlyos okok következménye lehet, fel kell tűnnie a vizsgálat adott ülésének aktáiban. - 4.§ Az ügyésznek el kell olvasnia az Ülés aktáit, melyen nem volt jelen, és jeleznie kell a püspöknek vagy megbízottjának, ha valami nehézség merülne föl a vizsgálat folytatásában(125).

Az oldal tetejére

 

VI. cím: Az orvos szakértő részvétele

92. art. 1.§ Egy feltételezett csodás gyógyulás vizsgálatának lefolytatásához a vizsgálat Első Ülése folyamán az orvos szakértőnek esküt kell tennie arra, hogy hűségesen teljesíti feladatát és megtartja a hivatali titkot(126). - 2.§ Továbbá részt kell vennie az összes és minden egyes ülésen, közvetlenül együttműködve a püspöki megbízottal, s ha szükséges, sugalljon különleges kérdéseket a püspöki megbízottnak, hogy ő tegye föl a tanúknak az ügy világosabbá tétele érdekében(127). - 3.§ Amennyiben a szakértő alkalmasnak látja különleges kérdések föltételét egy már kihallgatott tanúnak, ajánlatos a tanút új tanúságtételre meghívni. - 4.§ A szakértő esetleges távolmaradását az ülésekről csak súlyos okok indokolhatják, amit írásba kell foglalni és csatolni kell a vizsgálat adott ülésének aktáihoz.

93. art. 1.§ Ajánlott, hogy az orvos szakértő készítsen jelentést a feltételezett csoda vizsgálatáról a Szentek Ügyei Kongregációja számára. - 2.§ A jelentésben mondjon ítéletet az orvos és technikus tanúk minőségéről. - 3.§ A jelentést csatolják ahhoz a levélhez, melyet a püspök vagy megbízottja küld a Kongregáció prefektusának(128).

Az oldal tetejére

 

VII. cím: A posztulátor és/vagy helyettes posztulátor részvétele

94. art. Figyelembe véve a Kongregáció szokásos joggyakorlatát, a posztulátornak és/vagy helyettes posztulátornak nem kell részt vennie a tanúkihallgatási üléseken(129).

95. art. 1.§ A vizsgálat aktáinak közzététele után a posztulátornak meg kell adni a lehetőséget, hogy betekintsen a tanúvallomásokba és a dokumentumokba. - 2.§ A posztulátor kérheti a püspöktől vagy megbízottjától adott esetben az új tanúkkal és/vagy dokumentumokkal való kiegészítő bizonyítást(130).

Az oldal tetejére

 

VIII. cím: A tanúk és tanúvallomásaik

1. fejezet: Ki lehet tanú?

96. art. 1.§ A tanúk, akiket meg kell idézni a vizsgálat során: 1) a meghívott tanúk, azaz akiket a posztulátor megnevezett a kérelmező levélben(131); 2) a hivatalból tanúk, különösen ha szemben állnak az üggyel(132); 3) a tanútársak, azaz akiket a tanúk vallomásuk alkalmával említettek; 4) a történeti és levéltári szakértők, mint hivatalból tanúk(133); 5) a feltételezett csoda vizsgálatának esetén az orvosok is, akik gyógyították a meggyógyultat, és a felülvizsgáló orvos szakértők(134).

97. art. A püspök vagy megbízottja korlátozhatja a tanúk túlságosan nagy számát(135).

98. art. 1.§ Isten Szolgája hősies erényeinek vagy vértanúságának bizonyításához az új ügyekben a tanúknak szemtanúknak (de visu) kell lenniük, vagy közvetlen ismeretségben kellett állniuk Isten Szolgájával, ezért elsősorban a vérrokonokat és a szülőket idézzék meg tanúnak(136). - 2.§ Ha szükséges, a szemtanúkhoz társíthatók mások is, akik az Isten Szolgájára vonatkozó információkat azoktól szerezték, akik közvetlen kapcsolatban álltak vele (de auditu a videntibus)(137). - 3.§ Ne hallgassanak ki olyan tanúkat, akik Isten Szolgájára vonatkozóan olyan személyektől kaptak információkat, akik csak hallottak róla valamit (de auditu ab audientibus).

99. art. 1.§ Az összes tanúknak szavahihetőknek kell lenniük(138). - 2.§ A tanúknak vallomástételük előtt esküt kell tenniük arra, hogy az igazságot mondják és megtartják a hivatali titkot(139).

100. art. Ha Isten Szolgája a megszentelt élet valamelyik intézményének, vagy az apostoli élet valamelyik társaságának, vagy valamelyik klerikus és/vagy laikus társulásnak tagja volt, hősies erényei vagy a vértanúsága és életszentsége és csodajelei bizonyítására a tanúk jelentős részének kívülállónak kell lennie, kivéve, ha ez Isten Szolgája különleges élete miatt lehetetlen (például remete vagy klauzúrás volt)(140).

 

2. fejezet: Ki nem lehet tanú?

101. art. 1.§ Nem szabad tanúságtételhez engedni a papot mindazzal kapcsolatban, aminek ismeretére szentségi gyónás által jutott(141). - 2.§ Nem szabad tanúságtételhez engedni Isten Szolgájának rendszeres gyóntatóit vagy lelki vezetőit mindabban, amiket Isten Szolgája lelkiismereti fórumon szentségi gyónáson kívül közölt velük(142).

102. art. Nem kell megidézni tanúságtételre az ügy posztulátorát vagy helyettes posztulátorát, ameddig e feladatot végzi(143).

 

3. fejezet: Szóbeli tanúk

103. art. 1.§ A tanúnak konkrét tényeket, az erényekre vonatkozó vizsgálat esetén pedig az erények hősies gyakorlásának sajátos példáit kell elmondania. - 2.§ A tanúnak meg kell mondania, hogy mi a forrása azoknak a tényeknek, melyek vallomásának tárgyát képezik; máskülönben vallomását semmisnek kell tekinteni(144). - 3.§ A kikérdezés végén minden egyes tanúnak esküvel kell megerősítenie vallomását, és a püspökkel vagy megbízottjával az ügyésszel és a jegyzővel együtt alá kell írnia vallomásának aktáit(145).

104. art. 1.§ Ha szükséges vagy alkalmas, más tanúkat is meg lehet hívni vallomásra a vizsgálat bármelyik pillanatában. - 2.§ Ha egy hivatalos tanút nem hallgattak ki, ennek indokát írásba kell foglalni, és a dokumentumot csatolni kell a vizsgálat adott ülésének aktáihoz.

 

4. fejezet: A tanúk írásbeli nyilatkozatai

105. art. 1.§ Ha a tanú írásbeli nyilatkozatot akar átadni, akár vallomástételével együtt, akár azon kívül, a püspök vagy megbízottja elfogadhatja azt. - 2.§ Ugyanennek a tanúnak alá kell írnia a nyilatkozatát, és esküvel kell kinyilvánítania, hogy ő a szerzője és az igazat mondta benne(146). - 3.§ Az írásbeli nyilatkozatot csatolni kell a vizsgálat aktáihoz.

106. art. Az írásbeli nyilatkozat nem helyettesíti a nyilatkozat szerzőjének szóbeli vallomását.

 

5. fejezet: A kezelőorvosok vallomása

107. art. 1.§ Ha a feltételezett csodás gyógyulásra vonatkozó vizsgálatban az orvosok, akik gyógyították a meggyógyultat, elutasítanák, hogy kikérdezzék őket, eskü alatt készíthetnek, ha lehetséges, írásos beszámolót a betegségről és lefolyásáról(147). - 2.§ A mondott beszámolót csatolni kell a vizsgálat aktáihoz.

108. art. 1.§ Ha a feltételezett csodás gyógyulásra vonatkozó vizsgálatban az orvosok, akik gyógyították a meggyógyultat, elutasítanák az írásos beszámolót a betegségről és lefolyásáról, a püspök vagy megbízottja határozattal kinevezhet egy személyt, lehetőleg orvosi kérdésekben szakértőt, hogy összegyűjthesse a mondott orvosok vallomásait. - 2.§ A közvetítő személynek esküt kell tennie arra, hogy hűségesen teljesíti feladatát, és megtartja a hivatali titkot. - 3.§ Az esküt írásba kell foglalni, és csatolni kell a vizsgálat aktáihoz. - 4.§ Miután a közvetítő személy megkapta a fentebb mondott kezelőorvosok vallomásait, a püspök vagy megbízottja az ügyész, a jegyző és az orvos szakértő jelenlétében kérdezze ki(148).

 

6. fejezet: Az „ab inspectione”, „felülvizsgáló” orvos szakértők

109. art. 1.§ Ha a meggyógyult személy még életben van, két orvos szakértőnek, akiket „ab inspectione”, „felülvizsgáló” szakértőknek nevezünk, egymástól függetlenül meg kell látogatnia őt(149). - 2.§ E két szakértőt a kellő módon határozattal a püspöknek vagy megbízottjának kell kineveznie. - 3.§ A két szakértőnek esküt kell tennie arra, hogy hűségesen teljesítik feladatukat, és megtartják a hivatali titkot(150). - 4.§ A kinevező határozatokat és esküjüket írásba kell foglalni, és csatolni kell a vizsgálat aktáihoz.

110. art. 1.§ A két felülvizsgáló szakértőnek minden klinikai és technikai eszközzel csak a meggyógyult aktuális egészségi állapotát kell vizsgálniuk, különös tekintettel arra a betegségre, melyből meggyógyult, hogy megállapíthassák a gyógyult személy aktuális egészségi állapotát és a gyógyulás maradandó voltát(151). - 2.§ Írásos véleményüket egymástól függetlenül készítsék el, adják át a püspöknek vagy megbízottjának és csatolják a vizsgálat aktáihoz. - 3.§ E szakértőket mint hivatalból tanúkat kell meghívni vallomástételre(152).

Az oldal tetejére

 

IX. cím: Magnetofon és számítógép használata

111. art. 1.§ Abban az esetben, ha a vizsgálat ülései során magnetofont akarnak használni a tanúvallomások összegyűjtésére, a tanúk minden válaszát le kell írni, s ha lehetséges, maguknak a tanúknak alá kell írniuk(153). - 2.§ A kihallgatás végén a tanúnak vissza kell hallgatnia felvett vallomását, oly módon, hogy lehetősége legyen vallomásához hozzátenni, abból törölni, azt javítani és/vagy módosítani(154). - 3.§ A tanúnak saját aláírásával nyilatkoznia kell arról, hogy gyakorolta vallomását módosító jogát(155).

112. art. A vizsgálat ülései során a tanúvallomások összegyűjtésére számítógépet is lehet használni.

113. art. Számítógépet lehet használni a vizsgálat Archetipusnak nevezett eredeti aktáinak elkészítéséhez is(156).
 

Az oldal tetejére

 

X. cím: A kikérdező vizsgálat lefolytatása

1. fejezet: A tanúk kihallgatása

114. art. 1.§ Abban az esetben, amikor más egyházmegyében vagy eparchiában lakó tanúk kihallgatása szükséges, s ők nem tudnak megjelenni abban az egyházmegyében vagy eparchiában, ahol a vizsgálat folyik, az a quo püspök küldjön az ad quem püspöknek levelet, közölve a tanúk nevét és címét, s csatolva hozzá az ügyész által készített kérdésgyűjtemény egy másolatát, és kérje egy kikérdező vizsgálat lefolytatását. - 2.§ Az ad quem püspöknek a Normae servandae és a jelen Instrukció szerint kell eljárnia(157). - 3.§ A tanúkat a püspöknek vagy megbízottjának, az ügyésznek és a jegyzőnek kell kihallgatnia a Szentek ügyeinek saját szabályzata szerint.

115. art. 1.§ Ha alkalmas, a püspök vagy megbízottja, az ügy ügyésze és jegyzője elmehet az ad quem egyházmegyébe vagy eparchiába, hogy meghallgassa az ott élő tanúkat, az ad quem püspök, akinek egyházmegyéjében vagy eparchiájában a tanúk laknak, előzetes írásos meghatalmazása alapján. - 2.§ A meghatalmazó levelet csatolni kell a vizsgálat aktáihoz.

 

2. fejezet: Az akták megőrzése és elküldése

116. art. 1.§ A kikérdező eljárás eredeti aktáit (Archetipus) lezárva, a püspök vagy megbízottja pecsétjével megerősítve annak az egyházmegyéjének vagy eparchiájának a levéltárában őrizzék, ahol a kikérdező eljárást lefolytatták. - 2.§ Ugyanezen akták egy másolatát, mely a Normae servandae 29–30. pontja szerint készült, küldjék meg zárt és lepecsételt borítékban az a quo püspöknek(158).

Az oldal tetejére

 

VI. rész: A vizsgálat lezárása

I. cím: „Declaratio de non cultu” „Nyilatkozat a kultusz hiányáról”

117. art. 1.§ VIII. Orbán pápa (1623–44) rendelkezései szerint tilos, hogy Isten egy Szolgája a Szentszék előzetes engedélye nélkül nyilvános egyházi kultuszban részesüljön. - 2.§ E rendelkezések semmiképpen nem akadályozzák Isten Szolgájának magántiszteletét, s életszentsége vagy vértanúsága és csodajelei hírének spontán terjedését.

118. art. 1.§ A vizsgálat lezárása előtt a fentebb említett rendelkezést megtartva a püspöknek vagy megbízottjának meg kell bizonyosodnia arról, hogy Isten Szolgája nem kapta a nem kívánt kultuszt. - 2.§ E célból a püspöknek vagy megbízottjának, az ügy ügyészének és jegyzőjének felül kell vizsgálnia Isten Szolgájának sírját, szobáját, melyben élt és/vagy meghalt, és más esetleges helyeket, ahol föllelhetők volnának a nem kívánt kultusz jelei(159). - 3.§ A felülvizsgálat kimeneteléről a jegyző készítsen beszámolót, melyet csatoljanak a vizsgálat aktáihoz(160).

119. art. 1.§ Ha nem tapasztaltak visszaéléseket a kultusz tekintetében, a püspök vagy megbízottja készítse el a „Declaratio de non cultu”-t, azaz a nyilatkozatot, melyben tanúsítják, hogy VIII. Orbán határozatait megtartották(161). - 2.§ A nyilatkozatot csatolják a vizsgálat aktáihoz.

 

II. cím: Az akták közzététele

120. art. 1.§ Az összes dokumentációs és tanú jellegű bizonyíték összegyűjtése után a püspöknek vagy megbízottjának határozattal tovább kell lépnie a vizsgálat aktáinak közzétételére(162). - 2.§ A közzétevő határozatban, melyet írásba foglalnak és csatolnak az aktákhoz, a püspök vagy megbízottja kinyilvánítja döntését, hogy továbblép a vizsgálat végső lezárására.

121. art. 1.§ A szentek ügyeiben a vizsgálat eredeti aktáinak (Archetipus) közzététele abban áll, hogy az ügyész rendelkezésére bocsátja, akinek hivatalból joga és kötelessége azokat átvizsgálni. - 2.§ Ha szükségesnek és alkalmasnak tartja, az ügyész további vizsgálatokat kér(163).

122. art. 1.§ A közzétételi határozatban csak az ügy posztulátora és/vagy helyettes posztulátora kap fölhatalmazást az eljárás aktáinak vizsgálatára, akiknek nagyon gondosnak kell lenniük az akták tartalmával, melyeket titoktartási kötelezettség véd(164). - 2.§ A posztulátor és/vagy helyettes posztulátor sugallhatja a püspöknek vagy megbízottjának a bizonyítékok esetleges kiegészítését új tanúkihallgatásokkal és/vagy egyéb dokumentumok összegyűjtésével (165).

123. art. Az aktáknak az ügyész és a posztulátor és/vagy helyettes posztulátor által elvégzett vizsgálatát írásba kell foglalni, és e dokumentumot csatolni kell a vizsgálat aktáihoz.

 

III. cím: Az akták lefordítása

124. art. 1.§ Amennyiben a vizsgálat eredeti aktáinak, azaz a tanúvallomásoknak és a dokumentumoknak a fordítása szükséges a Kongregációnál engedélyezett nyelvek egyikére, a püspök vagy megbízottja határozattal nevezzen ki egy fordítót e feladatra(166). - 2.§ A fordítónak esküt kell tennie arra, hogy feladatát hűségesen végzi és megtartja a hivatali titkot. - 3.§ Az esküt írásba kell foglalni, és a dokumentumot csatolni kell a vizsgálat aktáihoz.

125. art. 1.§ Ha alkalmas, a püspök vagy megbízottja engedélyezheti a fordítást már az ügy lefolyása fázisában. - 2.§ Az eredeti akták fordítását a püspök vagy megbízottja és az ügyész nyilvánítja hitelesnek(167). - 3.§ Az akták fordításáról két másolatot készítsenek. - 4.§ A két másolatot vessék össze az eredetivel és egymás között(168).

126. art. 1.§ A vizsgálat aktái fordításának egyik másolatát az eredeti nyelvű aktákhoz (Archetipus) csatoltan az egyházmegyei vagy eparchiális kúriában őrizzék. - 2.§ A vizsgálat aktái fordításának két másolatát küldjék el a Kongregációnak(169).

127. art. A Kongregációnál az ügyek tanulmányozásához engedélyezett nyelvek: latin, francia, angol, olasz, portugál és spanyol.

 

IV. cím: Az eredeti aktákkal megegyező másolat

128. art. Az egyházmegyei vagy eparchiális vizsgálat összes eredeti aktái alkotják az Archetipust.

129. art. 1.§ A vizsgálat befejeztével a püspök vagy megbízottja rendelje el, hogy készítsenek megegyező másolatot az eredeti aktákról, kivéve, ha indokolt esetben már az ügy lefolytatása során engedélyezte ennek készítését(170). - 2.§ Az eredeti aktákkal megegyező másolatot Transumptumnak nevezzük.

130. art. 1.§ A Transumptum elkészítésére a püspök vagy megbízottja kinevezi a másolót. - 2.§ A másolónak esküt kell tennie arra, hogy feladatát hűségesen végzi és megtartja a hivatali titkot(171). - 3.§ Az esküt írásba kell foglalni, és a dokumentumot csatolni kell a vizsgálat aktáihoz.

131. art. 1.§ Ha a vizsgálat eredeti aktáit (Archetipus) a jegyző kézzel vagy géppel írta, a másoló fénymásolatot (Transumptum) készíthet róla. - 2.§ Ha a vizsgálat idején számítógépet használtak, egyetlen példányban nyomtassák ki (Archetipus), melyről a másoló fénymásolatot (Transumptum) készíthet(172).

132. art. 1.§ Amikor a Transumptum végső formájában elkészül, a másoló átadja a püspöknek vagy megbízottjának. - 2.§ A másolónak esküt kell tennie arra, hogy feladatát hűségesen elvégezte. - 3.§ Az esküt írásba kell foglalni, és a vonatkozó dokumentumot csatolni kell a Transumptum anyagához.

133. art. Nem elegendőek általános megállapítások a másoló gondosságáról feladata végzése közben.

 

V. cím: Az akták egybevetése és összeolvasása (Collatio et Auscultatio)

134. art. 1.§ Miután a Transumptum átadatott a püspöknek vagy megbízottjának, meg kell bizonyosodni arról, hogy az Archetipus és a Transumptum megszámozott lapjai azonos sorrendben állnak-e (Collatio). - 2.§ Ugyanakkor olvassák össze a Transumptumot az Archetipussal, annak ellenőrzéséül, hogy a Transumptum tartalma abszolút hűségesen megfelel-e az Archetipus tartalmának (Auscultatio). - 3.§ A püspök vagy megbízottja, az ügyész és a jegyző jelenlétében a Transumptum egybevetése és összeolvasása az Archetipussal megtörténhet úgy, hogy a másoló pontosan ellenőrzi a Transumptumot.

135. art. 1.§ A Transumptum megfelelőségét az Archetipussal a jegyző hitelesíti(173). - 2.§ E cselekmény szabályos megtörténtének biztosítékaként mind az Archetipus, mind a Transumptum minden egyes oldalának aljára oda kell tenni a jegyző vagy egy segédjegyző pecsétjét és szignóját(174). - 3.§ Az egybevetés és összeolvasás minden egyes ülését írásba kell foglalni.

136. art. Nem elegendőek a püspök vagy megbízottja általános állításai arról, hogy a vizsgálat aktáinak egybevetése és összeolvasása megtörtént.

137. art. 1.§ A Transumptumnak az Archetipussal való egybevetése és összeolvasása után a másolónak egy újabb, az eredetivel azonos másolatot kell készítenie, amit Exemplar Publicumnak, „Nyilvános Példánynak” nevezünk.(175) - 2.§ Az Exemplar Publicum elkészítéséhez elegendő a minden oldalán a jegyző pecsétjével és szignójával ellátott Transumptumról készített fénymásolat(176).

 

VI. cím: A kézbesítő

138. art. 1.§ A püspöknek vagy megbízottjának határozattal kell kineveznie a kézbesítőt, azaz a hivatalos megbízottat, akinek az a feladata, hogy az egyházmegyei vagy eparchiális vizsgálat aktáit átadja a Szentek Ügyeinek Kongregációjának. - 2.§ A vizsgálat aktái, melyeket a Kongregációnak megküldenek, a következők: a Transumptum, az Exemplar Publicum, Isten Szolgája megjelent írásainak másolata, melyeket a teológus cenzorok már megvizsgáltak, és az ő írásos véleményük(177). - 3.§ Ha a vizsgálat aktáiról fordítás készült, küldjék meg a Kongregációnak a lefordított akták két másolatát is(178). - 4.§ Isten Szolgája írásait és a történész és levéltáros szakértők által összegyűjtött dokumentumokat eredeti nyelven is meg lehet küldeni a Kongregációnak(179). - 5.§ A teológus cenzorok véleményét le kell fordítani a Kongregációnál engedélyezett nyelvek egyikére(180).

139. art. A kézbesítő lehet a posztulátor vagy a helyettes posztulátor is, csak kapjon kellő kinevezést e feladatra.

140. art. A vizsgálat aktáit biztonságos úton küldjék meg a Kongregációnak (például kézben, a Szentszék diplomáciai útján stb.)(181).

 

VII. cím: Az Utolsó Ülés, vagyis a Vizsgálat Záróülése

1. fejezet: Az Utolsó Ülésről általában

141. art. Mielőtt hozzákezdenének a vizsgálat végső lezárásához, a megyés- vagy eparchiális püspök intézkedhet arról, hogy azonosítsák Isten Szolgájának földi maradványait, melyről a jelen Instrukció Függelékének 1-5. art-a szól.

142. art. A vizsgálat befejeztével, miután elkészültek eredeti aktái (Archetipus) és az Archetipus két másolata (a Transumptum és az Exemplar Publicum), az Utolsó Ülés megtartásával elérkeznek a vizsgálat végső lezárásához.

143. art. 1.§ Az Utolsó Ülésen a megyés- vagy eparchiális püspök elnököl. - 2.§ Jogos indokokkal határozattal kinevezhet egy papot, aki őt helyettesíti(182). - 3.§ Az Utolsó Ülést a hívők részvételével is meg lehet tartani(183). - 4.§ Nagyon fontos tartózkodni minden olyan cselekménytől, amely a hívőket abba a tévedésbe ejthetné, hogy a vizsgálat befejezése szükségszerűen Isten Szolgájának boldoggá és szentté avatását hozza magával(184).

 

2. fejezet: Az Utolsó Ülés cselekményei

144. art. 1.§ Az Utolsó Ülésen vagyis a vizsgálat Záróülésén: 1) a püspök az aktákhoz csatolandó határozattal kinyilvánítja, hogy a vizsgálat véglegesen befejeződött; 2) a kézbesítő esküt tesz, hogy hűségesen teljesíti feladatát(185); 3) a püspök, a püspöki megbízott és az ügy ügyésze, jegyzője, posztulátora és/vagy helyettes posztulátora külön-külön esküt tesznek arra, hogy hűségesen teljesítették feladatukat és megtartották a hivatali titkot. - 2.§ Az esküt írásba kell foglalni, és a vonatkozó dokumentumokat csatolni kell az aktákhoz.

145. art. 1.§ Mielőtt lezárnák az Archetipus, a Transumptum és az Exemplar Publicum aktacsomóját, a püspök elrendeli, hogy csatolják hozzá az Utolsó Ülés írásos beszámolóját is. - 2.§ A püspök rendelje le, hogy az Archetipus aktacsomóját zárják le, pecsételjék le és őrizzék az egyházmegyei vagy eparchiai levéltár biztonságos helyén. - 3.§ Az egyházmegyei vagy eparchiai levéltárban lehetőség szerint tartsanak fönn egy részleget a szentek ügyeivel kapcsolatos minden esetleges vizsgálat eredeti aktái számára. - 4.§ Végül rendelje el, hogy a Transumptum és az Exemplar Publicum aktacsomóit zárják le, pecsételjék le és küldjék el a Szentek Ügyeinek Kongregációjához(186).

 

VIII. cím: A záró akták

1. fejezet: A borító

146. art. 1.§ A Transumptumot és az Exemplar Publicumot tartalmazó aktacsomókat zárják le és lássák el a megyés- vagy eparchiális püspök pecsétjével, úgy, hogy valóban zártak legyenek és az akták össze ne keveredhessenek. - 2.§ Minden egyes aktacsomóra a püspök vagy megbízottja helyezzen címlapot, azaz egy lapot, melyen arról nyilatkozik, hogy mi az aktacsomag tartalma és tanúsítja biztonságos és végső lezárását. - 3.§ E nyilatkozatot alá kell írnia a püspöknek vagy megbízottjának és a vizsgálat jegyzőjének, és a jegyző pecsétjével kell ellátni.

 

2. fejezet: A vizsgálat tisztségviselőinek levelei

147. art. 1.§ Aki a vizsgálatot vezette (a püspök vagy megbízottja), az aktacsomókkal együtt átad a kézbesítőnek egy lezárt és lepecsételt borítékot, s benne a Szentek Ügyeinek Kongregációja Prefektusának szóló levelet. - 2.§ A levélben nyilatkoznia kell a tanúk szavahihetőségéről s a vizsgálat cselekményeinek törvényes voltáról(187). - 3.§ Meg kell fogalmaznia észrevételeit és a fontosabb mozzanatokat, melyeket hasznosnak tart az ügy tanulmányozásához a római fázisban.

148. art. Az ügy római fázisban történő tanulmányozása szempontjából hasznos, ha az ügyész is küld egy levelet a Prefektusnak, melyben elmondja a maga szempontjait, és ezt csatolni kell a püspök vagy megbízottja leveléhez(188).

149. art. Abban az esetben, ha a vizsgálat egy feltételezett csodás gyógyulásra vonatkozott, ajánlatos, hogy az orvos szakértő készítsen beszámolót a vizsgálat orvos tanúi kikérdezésének lefolytatásáról, s ezt csatolják a többi levélhez(189).

 

3. fejezet: A lezáró okmány

150. art. A levelek aktacsomójában legyen benne a lezáró okmány is, azaz egy felzetes levélpapíron lévő nyilatkozat, melyben a püspök igazolja az aktacsomók tartalmát és kinyilvánítja lezárásuk megtörténtét.

Az oldal tetejére

 

Függelék: Isten Szolgája földi maradványainak kánoni azonosítása

I. cím: A hitelesség

1. art. 1.§ Az egyház ősi hagyománya szerint a szentek és a boldogok ereklyéi tisztelet tárgyai, és sírjuk zarándokhely. - 2.§ A Szentek Ügyeinek Kongregációjára tartozik a rendelkezés mindarról, ami az ereklyék hitelességére és őrzésére tartozik(190). - 3.§ Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációra tartozik a szent ereklyék kultuszának szabályozása(191).

2. art. 1.§ Meg kell bizonyosodni arról, hogy Isten Szolgájának, kinek ügye folyamatban van, földi maradványai hitelesek legyenek. - 2.§ Isten Szolgája földi maradványai kánoni azonosításának elvégzésére vagy hitelességük elismerésére annak az egyházmegyének vagy eparchiának a püspöke illetékes, ahol e maradványokat őrzik.

3. art. Tekintettel a megszilárdult gyakorlatra, az illetékes püspökre tartozik, hogy Isten Szolgája földi maradványainak kánoni azonosítását még a vizsgálat előtt végezze el(192).

4. art. 1.§ A kánoni azonosítás elvégzéséhez az illetékes püspök eligazításokat kérhet a Szentek Ügyeinek Kongregációjától. - 2.§ A levélben pontosan határozza meg a helyet, ahol Isten Szolgája földi maradványait őrzik (város, templom, kápolna, köz- vagy magántemető stb.). - 3.§ Ha átvitelre van szükség, csatolja Isten Szolgája új temetési helyének a tervét is.

5. art. Mielőtt bármi történnék Isten Szolgája földi maradványaival, az egyházmegyei vagy eparchiai hatóságnak meg kell szereznie a helyi civil jog által megkívánt engedélyeket.

 

II. cím: Az őrzés

6. art. 1.§ Egy Szent vagy Boldog ereklyéi őrzésének a legjobb biztosítására szükségessé válhat maradványok különleges kezelése. - 2.§ Az illetékes püspök kérje meg az engedélyt e kezeléshez. - 3.§ A levélben pontosan határozza meg a helyet, ahol az ereklyéket vagy földi maradványokat őrzik, e kezelés okait és a tervezett tevékenységek természetét.

 

III. cím: Az ereklyék előkészítése

7. art. 1.§ A boldoggá vagy szentté avatásra való tekintettel a püspöknek, aki ereklyéket óhajt készíteni a Tiszteletreméltó vagy a Boldog maradványaiból, el kell nyernie a Kongregáció engedélyét. - 2.§ Mivel a Tiszteletreméltó cím pápai adományozása nem jelenti semmiféle kultusz engedélyezését, a püspöknek gondoskodnia kell róla, hogy a boldoggá avatás előtt a nyilvános egyházi kultusz minden megnyilvánulását kényesen kerüljék.

8. art. Az ügy posztulátorának feladata az ereklyék előkészítése és a hitelességet tanúsító okmány megszerkesztése.

 

IV. cím: Az átvitel

9. art. 1.§ Hogy egy Boldog ereklyéi vagy Isten Szolgájának földi maradványai hozzáférhetők legyenek Isten népe áhítata számára, alkalmas lehet az addigi helyről egy végleges helyre történő átvitel (például temetőből templomba vagy kápolnába). - 2.§ Az illetékes megyés- és eparchiális püspöknek az ereklyék átvitelének elvégzéséhez kérnie kell a Kongregáció engedélyét.

10. art. 1.§ A Kongregáció prefektusának szóló levélben pontosan meg kell határoznia a helyet, ahol pillanatnyilag vannak, és azt a helyet, ahova véglegesen el fogják helyezni. - 2.§ E levélhez csatolja a Boldog vagy Isten Szolgája új helyének a tervét is.

11. art. Mielőtt kérnék az engedélyt a Kongregációtól, az egyházmegyei vagy eparchiai hatóságnak meg kell szereznie a helyi civil jog által megkívánt engedélyeket.

12. art. 1.§ Ha az átvitel az egyik egyházmegyéből vagy eparchiából egy másikba történik, az „ad quem” püspöknek, azaz annak, aki fogadni akarja a Boldog ereklyéit vagy Isten Szolgájának földi maradványait, kérnie kell az „a quo” püspök, azaz azon egyházmegye vagy eparchia püspöke beleegyezését, ahol a Boldog vagy Isten Szolgájának maradványai találhatók. - 2.§ Az „ad quem” püspök Kongregációnak címzett leveléhez csatolja az „a quo” püspök beleegyező levelének másolatát.

13. art. Miközben az átvitel történik, a püspöknek gondosan kell ügyelnie arra, hogy Isten még boldoggá nem avatott szolgája nem kívánatos kultuszának minden megnyilvánulását kényesen kerüljék.

14. art. 1.§ Ami a jelesebb szentek ereklyéinek elidegenítését és in perpetuo („örökre”) történő átvitelét illeti, meg kell tartani a kánonjog előírásait(193).

15. art. Az összes fentebb említett esetben a Kongregáció az érdekelt püspöknek leiratot küld, mellyel megadja az engedélyt, és csatol hozzá egy különleges Instrukciót, amellyel leírja a követendő eljárást.

A jelen Instrukciót a Kongregáció 2006. április 24-26-án tartott plenáris ülésére összegyűlt Bíboros és Püspök tagjai megvizsgálták. XVI. Benedek pápa 2007. február 22-én Szent Péter Katedrájának ünnepén jóváhagyta és közzétételét elrendelte.

 

Forrás:

Katolikus Lexikon

További szabályozások:
https://www.vatican.va/roman_curia/congregations/csaints/index.htm

 (1) „A tökéletesség isteni Mestere és példaképe, Jézus Krisztus, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt »egyedül szent«, mennyasszonyaként szerette az Egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje és dicsőségessé tegye az ő szeme előtt.” A pápai rendelkezés (szövegét közli: Le cause dei santi, 379–386. old.) bevezető mondata szó szerint idézi a II. Vatikáni Zsinat legelső, Lumen Gentium kezdetű dogmatikai konstitúcióját az egyház misztériumáról: „Az Úr Jézus, minden tökéletesség isteni mestere és példaképe, mindenegyes tanítványát, együttesen és egyénenként különbségtétel nélkül hívta az életszentségre, amelynek ő a szerzője és bevégzője.” (LG 5 in A II. Vatikáni Zsinat tanítása, 67. old.) „Krisztus ugyanis, az Isten Fia, akit az Atyával és a Szentlélekkel »egyedül szentnek« ünnepelünk, mennyasszonyaként szereti az egyházat, önmagát adta érte, hogy megszentelje (vö. Ef 5,25–26).” (LG 5 in A II. Vatikáni Zsinat tanítása, 67. old.)
(2) A szenttéavatási ügyekben a püspök által lefolytatandó vizsgálati eljárások során követendő szabályok
(3) Magyarul: utasításnak.
(4) 2006 áprilisában a Szenttéavatási Kongregációhoz kinevezett bíboros és püspök atyák fogadták el, a korábbi rendelkezések érvényben tartása mellett hatályba lépett 2007. május 17-én.

(5) A bevezetést fordította Nagy Anna és Kovács Gergely, a rendelkező részek forrása a Magyar Katolikus Lexikon (lexikon.katolikus.hu/Szentté avatás.html). Az Instrukció szövegében szereplő hivatkozások: XIV. Benedek pápa: Opera omnia 1-2. kötet Velence, 1767. (a lábjegyzetekben: Isten Szolgáinak boldoggá, és a boldogok szentté avatásáról); II. János Pál pápa: Divinus perfectionis magister. Apostoli konstitúció 1983. január 25. (a lábjegyzetekben: DPM); Szentek Ügyeinek Kongregációja: Normae servandae in inquisitionibus ab Episcopis faciendis in Causis Sanctorum. AAS 75(1983):396. (a lábjegyzetekben: NS); valamint: az Egyházi Törvénykönyv 1917-ben és 1983-ban kiadott változata (a lábjegyzetekben: CIC 1917 és CIC 1983); a Keleti Egyházak Törvénykönyve (a lábjegyzetekben: CCEO).
(6) A szenttéavatási ügyekben a püspök által lefolytatandó vizsgálati eljárások során követendő szabályok
(7) Magyarul: utasítás.
(8) Azaz: a tökéletesség isteni Mestere.
(9) Vö. Zsid 13,14; 11,10
(10) A II. Vatikáni Zsinat tanítása, 75. old.
(11) Vö. CIC 1983:1403.k.; CCEO 1057.k.
(12) Vö. 29. art. 2., 30. art. 2.§; CIC 1983:1403.k. 2.§, CCEO 1055.k.
(13) Vö. CIC 1917:1999-2141. IV. könyv, II. rész: Isten Szolgáinak boldoggá, és a boldogok szentté avatásáról
(14) Vö. 40. art. 1.§
(15) Vö. CIC 1917:2050.k. 2.§
(16) DPM I, 2. 1; NS 3b; vö. 17. art.
(17) Vö. 40. art.
(18) Vö. 89. art. 2. p.
(19) DPM I,1; NS 1a
(20) NS 1a
(21) NS 2a
(22) NS 3a
(23) NS 2a
(24) Vö. 89. art. 3. p.
(25) NS 4
(26) NS 2b
(27) Vö. 8. art.

(28) NS 3b; vö. 8. art.
(29) NS 3c
(30) Vö. 68. art. 3.§
(31) DPM I, 1
(32) NS 5a
(33) NS 5b
(34) NS 5a
(35) Vö. 89. art. 1. p.
(36) Vö. 36. art. 1.§; CIC 1983:1501.k.; CCEO 1104.k. 2.§
(37) NS 9a
(38) NS 9b
(39) Vö. 89. art. 5. p.
(40) NS 7
(41) Vö. 37. art. 3. p.; 2. art. 3.§
(42) NS 7
(43) Vö. 37. art. 3b; 2. art. 3.§
(44) DPM I, 1
(45) Vö. CIC 1917:2001.k. 1.§
(46) Vö. 30. art. Isten Szolgája régi Boldognak tekinthető, ha megtűrt tisztelete III. Sándor pápasága [1159–81] és a VIII. Orbán pápa
[1623–44] konstitúciója által meghatározott időpont közé esik: vö. CIC 1917:2125k. 1.§
(47) Vö. 37. art.
(48) Vö. 25. art. 1.§
(49) DPM I, 2. 5; NS 32
(50) Vö. CIC 1983:1054.k.; CCEO 1187.k.
(51) NS 10,1); 2
(52) NS 10,2
(53) NS 10,3
(54) NS 15b
(55) NS 33a
(56) Vö. 89. art. 4. p.
(57) NS 3b; vö. 7. art. 1.§, és 8. art. 2.§
(58) NS 11a
(59) Vö. 89. art. 6. p.
(60) NS 11b.
(61) Vö. 89. art. 7. p.
(62) NS 12a
(63) NS 12b
(64) NS 15c
(65) Vö. 89. art. 8. p.
(66) NS 27a
(67) CIC 1983:470.k.; CCEO 252.k.
(68) Vö. 89. art. 9. p.
(69) Vö. 69. art. 1.§
(70) NS 6c
(71) DPM I, 1; NS 6a
(72) NS 6a
(73) Vö. 91. art.
(74) NS 6b
(75) NS 16a; vö. CIC 1983:484.k. 2.; CCEO 254.k. 2
(76) NS 15a; vö. 81. art.
(77) NS 34a; vö. 92. art. 2.§
(78) CIC 1983:1468.k.; 1558.k. 1.§; CCEO 1127.k., 1239.k. 1.§
(79) DPM I, 2,2; NS 13; vö. 37. art. 2. p.
(80) Vö. CIC 1917:2042.k.
(81) NS 6c
(82) NS 13
(83) Vö. 74. art.
(84) Vö. 89. art. 10. p.
(85) NS 14b
(86) NS 14a
(87) Vö. 19. art. 2.§
(88) Vö. 50. art. 2.§
(89) NS 6c
(90) NS 26

(91) Vö. 89. art. 11. p.
(92) NS 14c

(93) NS 12
(94) Vö. 89. art. 11. p.
(95) Vö. 64. art. 2.§
(96) NS 21b; vö. 96. art. 4. p.
(97) NS 21b
(98) NS 16c
(99) NS 15a; vö. 37., 64. 1.§ és a 68-75. art.
(100) NS 15a; vö. 60. art. 3.§
(101) Vö. CIC 1983:1563.k.; CCEO 1244.k.
(102) Vö. CIC 1983:1564.k.; CCEO 1245.k.
(103) Vö. CIC 1983:1565.k. 1.§; CCEO 1246.k. 1.§
(104) NS 33a; vö. 60. art. 3.§
(105) DPM I, 2, 4; NS 16a; vö. 77. art. 2.§-ával; CIC 1917:2087.k. 3.§
(106) Vö. CIC 1983:1556.k.; CCEO 1237.k.
(107) Vö. CIC 1983:1557.k.; CCEO 1238.k.
(108) Vö. 143. art. 3.§
(109) Vö. 47. art. 2.§ és 48. art.
(110) NS 6c; vö. 51. art. 2.§
(111) NS 36; vö. 143. art. 4.§
(112) Vö. 24. art. 1.§

(113) Vö. 8. art. 3.§
(114) Vö. 13. art. 2.§
(115) Vö. 39. art.
(116) Vö. 27. art. 2.§
(117) Vö. 42. art. 3.§
(118) Vö. 43. art. 4.§
(119) Vö. 46. art.
(120) Vö. 48. art. 3.§
(121) Vö. 67. art.
(122) Vö. 72. art. 1.§ és 73. art. 4.§
(123) CIC 1983:474k.
(124) Vö. 56. art. 3.§
(125) NS 16b
(126) NS 6c
(127) Vö. 60. art. 34.§
(128) Vö. 149-150. art.
(129) Vö. CIC 1983:1559.k.; CCEO 1240.k.
(130) NS 27c; vö. 122. art.
(131) NS 10,3; 15b; vö. 37. art. 3. p.
(132) NS 21a.
(133) NS 21b; vö. 76. art.
(134) NS 22a, 34; vö. 110. art. 3.§
(135) Vö. CIC 1983:1553.k.; CCEO 1234.k.
(136) NS 17-18
(137) NS 17
(138) NS 17.; vö. CIC 1983:1572.k.; CCEO 1253.k.
(139) Vö. CIC 1983:1548.k. 1.§; CCEO 1229.k. 1.§
(140) NS 19
(141) NS 20,1; vö. CIC 1983:1550.k. 2.§. 2. p.; CCEO 1231.k. 2.§. 2. p.
(142) NS 20,2
(143) NS 20,3; vö. CIC 1983:1550.k. 2.§. 1. p.; CCEO 1231.k. 2.§. 1. p.
(144) NS 23; vö. CIC 1983:1563.k.; CCEO 1244.k.
(145) NS 16a; vö. CIC 1983:1569.k. 2.§; CCEO 1250.k. 2.§
(146) NS 24
(147) NS 22b
(148) NS 22b
(149) NS 34b
(150) NS 6c
(151) NS 34b
(152) NS 22b; vö. 96. art. 5. p.
(153) Vö. CIC 1983:1567.k. 2.§; CCEO 1248.k. 2.§
(154) Vö. CIC 1983:1569.k. 1.§; CCEO 1250.k. 1.§
(155) NS 16a; CIC 1983:1569.k. 2.§; CCEO 1250.k. 2.§
(156) Vö. 128. és 131. art. 2.§
(157) NS 26a
(158) NS 26b
(159) NS 28a
(160) NS 28b
(161) NS 28a
(162) NS 27b
(163) NS 27b
(164) NS 27c; vö. 95. art.
(165) NS 27c; vö. 95. art.

(166) NS 31b
(167) NS 31b
(168) Vö. 134-136. art.
(169) NS 31b

(170) NS 29a
(171) NS 6c
(172) Vö. 113. art.
(173) NS 30a
(174) NS 30a.
(175) NS 29b.
(176) Vö. 135. art. 1.§
(177) NS 31a; vö. 145. art. 4.§
(178) NS 31b.
(179) Vö. 62. és 68. art.
(180) Vö. 127. art.
(181) NS 31a
(182) Vö. 86. art. 2.§
(183) Vö. 86. art. 3.§
(184) NS 36; vö. 88. art.
(185) NS 6c.
(186) NS 31a; vö. 138. art. 2.§
(187) NS 31c
(188) Vö. 56. és 91. art.
(189) Vö. 93. art.
(190) DPM II, 3; vö. Pastor bonus ap. konst. 74. art.
(191) . Pastor bonus 69. art.
(192) Vö. 141. art.; CIC 1917:2096.k.
(193) . CIC 1983:1190.k. 1.§; CCEO 888.k. 2.§.