A fogságából szabadult főpásztor hálaimája

HANGTÁR

Mindszenty bíboros hálaimája 1956. október 30-án éjszaka, miután felsőpetényi rabságából a rétsági honvédek kiszabadították:
„Az Úr leoldotta az én daróc-ruhámat, kivezet a tág mezőre. Ő volt oltalmam nyolc éven át a rabságban: csendüljön ajkamon a zsoltár!
Milyen jóságos vagy Uram és Istenem! Nagy a Te gondviselésed! Mennyi sanyargatást és bajt mutattál nekem, és hozzám fordulva életre keltettél: és a földi élet örvényeiből visszavezettél és megvigasztaltál engem. (Zsolt. 70,22-23)
Igaz, hogy a fővárosi szabadságharcosok véráldozata és a bátor rétsági honvéd-páncélos egység tárta fel előttem a kaput, amely a kriptából az élet felé vezetett. De Isten kezének voltak eszközei. Isten keze játszik – emberi cselekvéseken és műveken keresztül – a világtörténelem végtelen orgonáján. Ő az, aki leoldja a rabbilincseket is. (Zsolt. 145,7) Ő az, aki az emberek fiai közt csodálatosakat cselekszik.
Az Úr küldötte eszközeit és kiragadott, mint az apostolt Heródes kezéből, életfogytiglani rabságomból. És ellenségeim várakozása semmivé vált. 
Az Úr leoldotta az én daróc-ruhámat, kivezet a tág mezőre. Ő volt oltalmam nyolc éven át a rabságban: csendüljön ajkamon a hála-zsoltár!"

(1956. október 30. in Mindszenty József: Emlékirataim, 417. és 420. old.)