Ugrás a tartalomra

Varga Tibor László: Bódi Mária Magdolna és Mindszenty József

2020. 09. 18., p - 12:30

Bódi Mária Magdolna és Mindszenty József

életútjának metszéspontjai


Nemrég egy tévéműsorban vetődött fel a kérdés, hogy Mindszenty József és Bódi Mária Magdolna életükben vajon találkozhattak, találkoztak-e személyesen. A forrásokat vizsgálva nagy valószínűséggel „igen” a válasz.

Mindszenty József veszprémi püspök és Bódi Mária Magdolna valószínűsíthető találkozása egy nyolc hónapos időintervallumra tehető 1944. március 28-i (az egyházmegye kormányzásának átvétele) és november 27-e (a püspök nyilas letartóztatása) között. Mindszenty atya ugyanis a következő év március 23-ig, Magdi haláláig fogságban volt, és csak április 20-án tért vissza Veszprémbe. Az egyházmegyei körlevelek alapján megállapítható, hogy a püspök 1944. május 6-tól június 7-ig, majd szeptember 17-től október 3-ig Fűzfőtől távol bérmált, vagyis Fűzfőtől távoli területeken tartózkodott. Bódi Mária Magdolna 1944. augusztus 5–14. között Jankovich-telepen, Ordacsehiben volt lelkigyakorlaton. (Vö. Temesi József SJ. Tanúságtétel liliommal, vérrel, 58.) A találkozás lehetőségének nyolc hónapnyi ideje így hat hónapra csökken. Magdiról tudjuk, hogy lakhelyét csak lelkigyakorlatok alkalmával hagyta el, életrajzírói még arról sem tesznek említést, hogy valaha járt volna a közeli Veszprémben.

Mindszenty József püspök azonban egy alkalommal biztosan megfordult Fűzfőgyártelepen. 1944. szeptember 8-án (pénteken) ő tartotta a reggel hét órai misét, és szentbeszédet intézett a hívekhez. Utána a gyártelep igazgatójával tárgyalt, majd fogadta a tisztviselőket, a munkások küldötteit az igazgatósági épület nagy halljában. Kérte, hogy az ifjúsági egyesületekkel is találkozhasson. Tehát nagy a valószínűsége, hogy Mindszenty József veszprémi főpásztor és Bódi Mária Magdolna 1944. Kisboldogasszony napján, Fűzfőgyártelepen a reggeli szentmisén, vagy a gyárban találkozott, talán még pár szót is váltottak egymással.

A személyes találkozás tényénél még előbbre mutató, ha a két személy lelki kapcsolatát vizsgáljuk. Bódi Mária Magdolna számára „szent és sérthetetlen az Isten szolgája”, azaz a felszentelt pap. Folyamatosan imádkozott lelkivezetőiért, plébánosaiért, ünnepekre az akkoriban szokásos lelki csokrokat adott nekik. (Vö.: Tanúságtétel liliommal… 82., 104., 110.). Nemcsak közvetlen papi ismerőseiért imádkozott, hanem a veszprémi egyházmegye főpásztoraiért is.

Mindszenty Józsefet ugyanúgy szerette és tisztelte, mint elődjeit, Rott Nándor és Tóth Tihamér püspököket, azonban vele szemben – mai szóval élve – „vagányabb” volt. 1944 adventjének utolsó hetében Magdi minden követ megmozgatott, hogy éjféli misét lehessen tartani Litéren. A háborús viszonyok miatt ehhez engedély kellett a katonai hatóságoktól és a község bírájától, amelyeket megszerzett. Az egyházi szabályok miatt azonban csak úgy lehetett megtartani a szentmisét, ha a fűzfőgyártelepi káplán, Temesi atya kisegítőt kap. Ehhez Veszprémből kellett kisegítő lelkészt kérni, azonban Mindszenty püspök ekkor már a veszprémi börtönből irányította egyházmegyéjét. Magdi egyszerűen beküldte Temesi atyát a rabságban lévő főpásztorhoz, hogy a püspök intézkedjék a litéri mise ügyében. Mindszenty József ezt meg is tette, így a szentmisét Temesi atya megtarthatta (vö. Tanúságtétel liliommal 103–105.). Biztosra vehetjük, hogy Magdi a rabságot szenvedő főpásztorért is imádkozott.

Minden kanonizációs eljárás egyik lényegi eleme annak felmutatása, hogy a szentté avatandó személy milyen üzenetet hordoz az adott kor – a mindenkori jelen – számára. Ferenc pápa első nyilvános megszólalásában felhívással fordult a hívekhez. Szívességet kért tőlük, hogy imádkozzanak érte, kérjék rá az Úr áldását. Mindszenty József bíboros 1949. év elején, a börtönben ugyanezt kérte a hívektől. Bódi Mária Magdolnának nem kellett mondani, hogy imádkozzon Róma vagy Veszprém püspökéért és a papokért. Ő ezt önként, szabad elhatározásból, belső indíttatásból és mélységes hitéből fakadóan tette.

A feltételezett találkozást és a „litéri mise” ügyét tekinthetjük fordulatnak kettejük közös útján. Addig Bódi Mária Magdolna volt a tisztelet és a lelki kapcsolat kiindulópontja, amely Mindszenty püspök felé irányult, ekkortól azonban kétirányúvá válik a kapcsolat. Két istenfélő ember közös gondolkodásának, értékrendjének és transzcendentális közeledésének lehetünk tanúi. XII. Piusz pápa rendelkezése szerint Mindszenty József püspökként bizonyos engedményeket adhatott a szigorú egyházi előírások alól, például a házassági akadályok ügyében. Bódi Jánosnak, Magdi édesapjának nem voltak iratai, így sem polgári, sem egyházi házasságot nem tudott kötni. Magdi nagyon szerette és tisztelte a szüleit, de élete végéig rendkívül bántotta, hogy szülei nem éltek szentségi házasságban. Sokat imádkozott értük, és házasságuk rendezésére is több erőfeszítést tett. Mindszenty József veszprémi püspök rendelkezése, valamint Magdi halála, és imáinak meghallgatása után a szülők 1945 áprilisában szentségi házasságot köthettek.

1945. március 23-án, „fájdalmas pénteken” halt vértanúhalált Bódi Mária Magdolna, aki életét áldozta tisztaságáért. Mindszenty József püspök április 20-án ért vissza székhelyére, és tudomást szerezve a litéri esetről azonnal elrendelte az ügy kivizsgálását. 1945 április–májusában Mindszenty püspök rendeletére elkészült Bódi Mária Magdolna vértanú haláláról az első jegyzőkönyv. Augusztus 1-jén boldoggá avatási bíróságot állított fel az illetékes főpásztor, és szeptemberben egy újabb jegyzőkönyv készült. A hivatalos kanonizációs eljárást végül Bánáss László püspök indította el. 1948-ra Oross István posztulátor összeállította Magdi életrajzát, és elküldte az akkor már bíboros, esztergomi érsek Mindszenty Józsefnek. A volt veszprémi püspök az ügyet teljes mértékben ismerte és továbbra is támogatta, erről válaszlevele tanúskodik: „Rektor Úr! Bódi Magda életét köszönöm Istennek, történetét Rektor Úrnak. Ma valóban kellenek ilyen eszmények. Áldását küldi M.J. 948. VII. 4.”


Varga Tibor László

Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár