Füzér Julián munkái

Füzér Julián atya a budai Margit körúti ferences templom kriptájába tért örök nyugalomra. A temetési szertartást 2005. július 2-án Paskai László bíboros (maga is ferences) végezte. Mészáros István búcsúztató szavai:

„Kedves jó Julián atya! A Mindszenty bíborost tisztelők sokezres sokaságának háláját és köszönetét hozom eléd. Hiszen legfőképpen neked köszönhetjük, hogy határainkon belül és kívül, magyarok és nem magyarok oly nagy számban ismertük fel Mindszenty bíborosban katolikus hitünk és magyarságtudatunk szertesugárzó fókuszát, éltetőjét, követendő példáját, messze világító jelét.

Kedves Julián atya, az elmúlt 15 évben a bensőséges baráti beszélgetés sok lehetőségével ajándékoztál meg. Ilyenkor gyakran emlegetted életed nagy élményét: amikor 1973. szeptember 30-án New Brunswickban először találkoztál a bíborossal. Sokszor elmondtad, meg is írtad: a templomszentelés háromnapos ünnepe után, búcsúzásul, Mindszenty bíboros átölelt, majd megáldott.

»Úgy éreztem akkor – mondtad el sokszor, mindig csillogó szemmel –, úgy éreztem akkor, hogy nem csak egy nagy magyarral, hanem egy szent magyarral állok szemben; és megfogadtam, hogy ezután azon leszek, hogy Mindszenty bíboros életszentségét hirdessem.«

Ennek az átütő erejű élménynek a tüze még évtizedekkel később is ott lobogott szavadban, ott ragyogott arcodon. S tudatos, megfontolt tevékenységed nyomán a Mindszenty-tisztelet láncreakció-szerűen terjedt szét, akkor ott Amerikában, majd később itthon. És milyen nagy örömmel mutattad Mindszenty bíboros Bécsből neked írt köszönőlevelét, amely 1973. október 15-én kelt. A bíboros megköszönte neked az együtt töltött New Brunswick-i szép napokat. »Nekem öröm papjaim és híveim öröme« – írta a bíboros, és külön megköszönte a veled folytatott beszélgetéseket. Ő írta neked a súlyos szavakat: »Volt mit mondanunk egymásnak, volt miről beszélgetnünk« – írta a bíboros neked, Julián atya, a legteljesebb elismerés hangján.

Azóta több mint három évtized telt el életedből: nehéz munkában, sikerekkel, kudarcokkal, örömökben és szenvedésekben. És most itt állunk koporsód mellett. Nincs kétségünk afelől, hogy ezekben a mostani napokban, ott, az örök égi Hazában már újra találkoztatok: Mindszenty bíboros újra megölelt, és újra beszélgettetek, folytatjátok azt a beszélgetést, ami itt a földön abbamaradt. Mert nincs kétségünk afelől sem, hogy bizony most is van bőven mit mondanotok egymásnak; bizony, ma is bőven van miről beszélgetnetek. Kedves Julián atya, arra kérünk, hogy beszélgess, sokat beszélgess Mindszenty bíborossal!

És az ő segítségével, az ő közvetítésével, vele együtt, beszélgessetek a magyar szentekkel. És különösen sokat beszélgessetek a mi Boldogasszonyunkkal, a Magyarok Nagyasszonyával, akit innen a földről oly sokszor, oly nagy bizalommal szólongattatok. És ti, mindnyájan odafönt – köztük Te is, Julián atya, Mindszenty bíboros oldalán – könyörögjetek értünk az Egek Uránál, értünk, szegény magyarokért. Egyházunkért, ifjúságunkért, jelenünkért és jövőnkért. Megfáradt tested most már pihenjen, kedves jó Julián atya, de a lelked, a lelked lobogjon, szárnyaljon – immár fáradhatatlanul…”

(Mészáros István: Egy kultusz a XXI. században, 435-436. old.)

Szentnek kiáltjuk!
Emigráns magyarok Mindszenty bíborosról halála 10. évfordulóján
Youngstown, 1987, Katolikus Magyarok Vasárnapja
Sajtó alá rendezte: Füzér Julián

Füzér Julián
Mindszenty bíboros, a szent
Youngstown, 1989, Katolikus Magyarok Vasárnapja

Füzér Julián
Mindszenty bíboros szentek között
Az életszentség nagymesterei sorozat 20. kötete
Budapest, 1995, Agapé