a páratlan szabadságharc
Nyolcéves rabságának nagy részét a budapesti Conti utcai börtönben, utolsó két évét meggyengült egészsége miatt szigorú házi őrizetben töltötte, átmenetileg a Mecsekben fekvő Püspökszentlászlón, végül a Börzsönyben található Felsőpetényben. Itt érte az 1956-os forradalom és szabadságharc, melynek köszönhetően október 30-án kiszabadult fogságából.
November 3-án 20 órakor rádiószózatot intézett a nemzethez a szétlőtt rádiós székház helyett az Országház épületében működő ideiglenes stúdióból:
„A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől. Új, visszaélésmentes választás szükséges, amelynél minden párt indulhat. A választás történjék nemzetközi ellenőrzés mellett. Én pártokon kívül és – állásom szerint – felül vagyok és maradok. Figyelmeztetek ebből a tisztemből minden magyart, hogy a gyönyörű egység októberi napjai után ne adjanak helyt pártviszályoknak és széthúzásnak. Ennek az országnak sok mindenre van most szüksége, de minél kevesebb pártra és pártvezérre. Maga a politizálás is ma másodrendű ügy: a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk.” VIDEÓ >>
November 4-én hajnalban a bíborost a Parlamentbe hívták, ott tartózkodott, amikor a szovjet offenzíva elérte a fővárost. Titkárával, Turchányi Egonnal együtt a közeli Szabadság téren lévő amerikai követségre ment, ahol menedékjogot kapott. Ezzel megkezdődött tizenöt éves félrabsága. A követségi tartózkodást a prímás csak átmeneti szükségszerűségnek gondolta. Biztosra vette, hogy a művelt világ nem hagyja cserben Magyarországot. A később nyomtatásban is megjelent Napi jegyzetek hű képét adják követségi életének.
