Ugrás a tartalomra

Földvári Katalin: Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek látogatása Máriapócson 1946-ban

Mindszenty

Földvári Katalin (MTA-SZAGKHF Lendület Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport):

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek látogatása Máriapócson 1946-ban

Ahogy külföldi útjai is igazolják, Mindszenty József az egész magyarság főpásztorának tekintette magát: „Miért jöttem? Krisztus küldetésében járok, amint egyébként ebben a küldetésben jár minden katolikus pap, legyen az újmisés falusi káplán vagy plébános, esperes, püspök vagy prímás.”[1] – mondta a csepeli munkásokhoz intézett beszédében 1945. december 23-án. 1946 tavaszán már nemcsak az esztergomi egyháztartományon belül, hanem azon túllépve Vác, Kalocsa, Szeged, Pécs, Sopron, Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Debrecen és Máriapócs híveihez is bátorító szavakkal fordult.[2] „Az ateista materializmussal szemben a leghatásosabb védekezésnek azt tartottam, hogy országszerte igyekeztünk elmélyíteni a hitéletet. Ezért szívesen vettem részt más egyházmegyék ünnepségein is, ha a főpásztorok meghívtak. Alkalom volt ez arra, hogy találkozzam lelkipásztorokkal, akiknek személyesen adhattam tájékoztatást a magyar katolicizmust érintő kérdésekben. Magam személyesen ezrek és tízezrek előtt fejthettem ki az Egyház felfogását és álláspontját világnézeti és egyházpolitikai kérdésekben. Ezekre felfigyelt az ország közvéleménye s így az egész lakosság megismerte a mesterségesen felidézett problémákat és az azokkal kapcsolatos egyházi véleményt. Így erősödött a papság és a hívek összefogása a hit és egyházi intézményeink védelmében. […] 1946-ban tíz alkalommal végeztem más egyházmegyében egyházi funkciót.”[3] – írja a hercegprímás.

Mindszenty József szeptember 7-én délután egy órakor érkezett meg Nyíregyházára, majd három órakor tovább indult Máriapócsra, hogy megtartsa ünnepi beszédét. A hercegprímás látogatásáról rövid cikkben számolt be a Magyar Nép című napilap: „Mindszenthy József biboros hercegprimás vasárnap részt vett a máriapócsi bucsun. Először járt Szabolcsban és először vett részt a máriapócsi bucsun, melyet nagy tömegek részvételével tartottak meg. A hercegprimást rendőrdiszszázad fogadta, majd Tomasovszky Mihály[4] főispán üdvözölte meleg szavakkal kíséretében. Dudás Miklós gör. kat. püspök felkérésére ezután Mindszenthy József megtartotta szentbeszédét.”[5]

            A máriapócsi kegyhely 1946-ban ünnepelte az ikon első könnyezésének (1696. november 4. - december 8.) 250 éves jubileumát, illetve az ungvári unió megkötésének 300 éves évfordulóját. A jeles évfordulókról való megemlékezésre a Nagy Szent Bazil Rend tagjai nemcsak ünnepségekkel, hanem ezeket megelőzően nagyszabású felújítással is készültek. A templom szigetelését 1943-ban annak teljes kifestése követte, melyet Boksay József (1891-1975)[6] kárpátaljai festőművész végzett.[7] A szentély képeit Petrasovszky Emmánuel (1902-1976)[8] magyarországi görögkatolikus festő készítette.[9] Az évfordulóra a bazilita atyák elhatározták, hogy a kegyképet, amely addig az ikonosztáz királyi ajtaja fölött volt elhelyezve, a templom északi keresztszárába tervezett külön kegyoltárra helyezik.[10] A munkára a pécsi oltárépítő testvéreket kérték fel.[11]

A búcsúsok áradata már szeptember 6-án megindult Máriapócsra.[12] A jubileumi ünnepségek alkalmából a Tiszántúl, a Duna-Tisza köze és a Felső-Tisza vidékének tizenegy vármegyéjéből negyedmillió zarándok érkezett a kegyhelyre: „Az ünnepelőtti holdfényes éjszakán a kolostor ablakából néztem a kegytemplom udvarán és a nagy téren táborozó tömeget. A kegytemplom ajtaja felé fordulva imádkozott és énekelt egész éjszaka. Közben jöttek a nyírségi éjszakából újabb és újabb csapatok. Az ünnep reggelén végigjárjuk az utcákat, tereket […] Kérdezősködünk, honnan jöttek: Bihar, Békés, Abauj, Borsod, Bereg, Szatmár… halljuk egyremásra. Van csoport, amelyik különvonat hiányában 120 kilométernyi utat tett meg gyalog, de a legények a zászlót még most is úgy tartják, mintha most vették volna kezükbe. Megérkezik a nyíregyházi középiskolák kb. 350 főnyi csoportja tanáraikkal az élükön. Gyalog jöttek 30 kilométernyi utat téve és még ma vissza sietnek, hogy a Hercegprímás beszédét este a nyiregyházi templomban is meghallgathassák.”[13]- írja Nagy Miklós[14] pápai kamarás az Új Ember hasábjain. A Máriapócsi Naptár tudósítása szerint a zarándokok legalább 60%-át az ifjúság alkotta.[15] A megjelent hívek nagy része római katolikus volt, hiszen abban az időben hazánkban nem volt még ennyi görögkatolikus hívő.[16] Egyes beszámolók szerint olyan sokan voltak a zarándokok ezen a két napon Máriapócson, hogy a kutakból kifogyott a víz.[17]

 Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek, a magyar görögkatolikusok metropolitája szeptember 7-én délután érkezett meg Máriapócsra, kíséretében jött Czapik Gyula[18] egri érsek, Kriston Endre[19] egri segédpüspök, Scheffler János[20] szatmári püspök és a vendéglátó Dudás Miklós[21] hajdúdorogi megyéspüspök. A főpapokat a falu határában a község elöljárói négylovas hintóval fogadták, az autókból kiszállva ezeken hajtattak a templom elé. „Ahogy a Bíboros autója elhaladt, a zarándokok megálltak és harsány éljenzéssel köszöntötték Magyarország bíboros főpásztorát. A Kardinális több alkalommal leszállt autójából és megszólította a zarándokokat és elbeszélgetett velük. Harangok zúgása és 160 főnyi görög és latin szert. papság sorfala között vonult a hercegprímás a kegytemplom előtti téren felállított tábori oltárhoz.”[22]

A kegytemplom előtt Dudás Bertalan[23] bazilita tartományfőnök mondott köszöntőt, aki később így emlékezett vissza a hercegprímással való találkozásra: „Elég merev volt. Amikor megérkezett, én köszöntöttem a piactéren. Rendőr díszszázad állt a tábori oltár előtt. Az autótól vezető széles út két oldalán tányérsapkás rendőrök fehér kesztyűben, fegyver nélkül. Feljött az oltárhoz – egyszerű reverendában volt -, ott üdvözöltem mint a Szt. Bazil-rend tartományfőnöke. Valami olyat mondtam, hogy köszönjük azt, hogy Eminenciád eljött ide a nagy világégés után, hogy kiengeszteljük a Boldogságos Szűz Anyán keresztül – aki 250 éve hullatta itt először a könnyeit – a magyar nép vétkeiért a jóságos Istent. Eszembe jut Borromeai Szt. Károly élete, aki mint milánói püspök vezeklő ruhában járta végig esdeklő körmenetben a város utcáit a nagy pestisjárvány alkalmával. Arra kérem Eminenciádat, hogy a máriapócsi, nyíri homokban tegye meg ezt a körmenetet engesztelésül, hogy a Boldogságos Szűz közvetítse az Isten fele irgalomért való esdeklésünket, szánja meg a mi népünket.

- Ő válaszolt rá, bevonult a rendházba, átöltözött, felvette a nagy hermelinpalástot az uszállyal négy pap a kegyképet egy hordozható állványon a vállára vette. A kegytemplomtól indultak ki, több száz pap volt a körmenetben, mind beöltözve, a petri[24] úton végig az útkereszteződésig, onnan a vasút felőli utcán, majd a bátori úton az r. k. templomnál fordultunk vissza a templomhoz.”[25] A körmenet élén a máriapócsi hívek haladtak, mögöttük a fehér népviseletbe öltözött ajaki lányok mentek, őket pedig a kék és rózsaszín ruhás, illetve fehér menyasszonyi ruhát viselő Máriás-lányok követték. A kegyképet négy, liturgikus ruhába öltözött áldozópap vitte, előttük haladt a rózsafüzért imádkozva Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspök, az ikon után Mindszenty József bíboros hercegprímás, akit Czapik Gyula egri érsek, Scheffler János szatmári püspök és Kriston Endre egri segédpüspök követtek díszes papi kíséretükkel. „A harangok csodálatosan zengenek, az úttesten a nép kétoldalt térdepel, lelkesedés és forró boldogság tölt el minden jelenlévőt… Latin szertartású papok hosszú sora hófehér karingben halad, s a görög szertartásúak színes, brokát felonokban…szerzetesek, apácák…és a nép. Egyre mennek, mennek, alig akar vége szakadni ennek a meghatóan szép körmenetnek.”[26] - írja Tartally Ilona az évfordulóra írt Ékes virágszál című könyv végén. Miután a körmenet visszaérkezett a tábori oltárhoz, Czapik Gyula egri érsek mondott szentbeszédet, melyben megemlékezett a Bécsbe elvitt eredeti pócsi kegyképről is.[27]

A hálaadó ünnepség után, Kisboldogasszony előestéjén került sor a Tartally Ilona könyvéből készült azonos című színdarab bemutatására, amelyet dr. Cselényi István (1916-1988) görögkatolikus pap, teológiai tanár írt.[28] A rendezést Árvay Gusztáv színész vállalta, a díszleteket pedig Petrasovszky Emmánuel készítette ugyanúgy, mint az Ékes virágszál című regény illusztrációit.[29] A Tartally Józsefné Stima Ilona[30] által írt regény, amely a kegykép első könnyezésének történetét mondja el olvasmányos stílusban, Dudás Bertalan és Hegedűs Joákim[31] atyák kérésére készült: „Az Ékes virágszálat mi írattuk. Hegedüs atyával fogatra ültünk, s felkerestem Nagydoboson Tartally Ilonát, akinek a férje ott volt pap. Megkértem, hogy mivel közeledik a 250. évforduló, szeretném, ha regényes formában megírná a kegyhely történetét. Népszerű legyen, könnyen olvasható. […] Amit Tartallyné írt, ahhoz én is szolgáltattam a forrásokat. […] amikor bennünket feloszlattak, akkor a 2000 példányból még ezer nálunk volt, amit mi padlásokra, összevissza menekítettünk. Megrendeltem akkor a II. kötetet is, a második könnyezésről, annak is odaadtam a történeti anyagát”[32]

A Máriapócsi Naptár így számolt be az előadásról: „A szereplők legnagyobbrészt nyíregyházi diáklányok és fiúk voltak. A templomi jelenetekben közreműködött az újfehértói kitünő gör. kat. egyházi énekkar Jácint Mihály karnagy vezényletével. A díszletek (az első felvonásban Pócs tere az egykori kis remek fatemplommal, a második és harmadik felvonásban a régi pócsi templom belseje, a képállvány), Petrásovszky Emmánuel festőművész kezevonásai, nagyszerűen szolgáltattak művészi hátteret a misztériumjátékhoz, mely költött keretben adta elő a kép megfestésének történetét, […] s drámai erővel jelenítette meg a könnyezés nagy perceit. […] Az előadáshoz Dudás Miklós püspök mondott bevezető és bezáró beszédet. (Itt említjük meg, hogy az Ékes Virágszál azóta bemutatásra került a nyíregyházi Városi Színházban, Hajdúdorogon, Nyírlugoson s előadásra készülnek Fábiánházán, Nyírbátorban és Mezőzomboron is.)”[33] Az éjszakába nyúló előadást követően a hívők látványosan rótták le tiszteletüket a csodatevő ikon előtt, amikor imádkozva, Mária-énekeket énekelve, térden csúszva járták körül a szentélyt.[34]

Szeptember 8-án már kora hajnalban miséztek a papok, több mint száz pap gyóntatott és 70.000 volt az áldozók száma. Reggel körmenet volt, mint előző nap, majd 9 órakor előbb Mindszenty bíboros végzett ünnepi misét, majd Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspök görögkatolikus liturgiát,[35] melynek ünnepi szónoka Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek volt, aki ugyanezen év májusában pásztorlevélben volt kénytelen védelmébe venni a katolikus iskolákat és a hitoktatást.[36]

Sohase jártam ezen a tájon, és most meghatódva állok a csodatevő Szűzanya kegyképe előtt, amelyhez a görögkatolikus és római katolikus hívek ekkora hatalmas sokasága jött hódolatát bemutatni. Mint metropolitátok jöttem ide, és látva buzgóságotokat, jelenteni fogom Rómában közös Atyánknak a megpróbáltatások közt kipróbált hűségeteket.”[37] – kezdte beszédét a bíboros, aki ezt követően felidézte a kegykép első könnyezésének eseményeit, kiemelve a jelen ünnep fontosságát: „[…] ez a mai zarándoklat különös jelentőséggel bír. Kétszázötven esztendeje van annak, hogy a ti országhíres Mária-kegyhelyetek Mária-képe könnyezni kezdett, hogy ez a könnyhullás megismétlődjék 1715-ben.”[38] A csodás események tanúi között voltak iskolázatlanok és tanultak, helybeliek és vidékiek, polgárok és idegen katonák, római és görög katolikusok, valamint kálvinisták egyaránt. Miután a könnyezés híre Bécsbe is eljutott és I. Lipót császár elvitette a képet, a magyar nép felháborodása annyira nagy volt, hogy II. Rákóczi Ferenc száz sérelme (1703) között is szerepel a máriapócsi kegykép elvitele.[39]

A hercegprímás kiemelte, hogy ezen az évfordulón sokkal többen lennének, ha nem lennének mesterséges határok: „Most egyedül vagyunk a kegykép előtt, és egy második Trianon szomorú eseményei vesznek körül bennünket. Soha ennyi könnyed ítélkező nem gyűlt össze megkovácsolni emberi ítéletünket.”[40] Mindszenty beszédének egyik fő vonalát tehát a határon túli görögkatolikusok sorsa iránt érzett aggodalom kifejezése jelentette: „Azt is jól tudjuk, ha az emberek el is hagytak, mégsem vagyunk egyedül. Mi a könnyező Szűz Máriánál bejelentjük fellebbezésünket a párizsi ítélet ellen. A Szűzanya által ahhoz az Istenhez fordulunk, akinél egyedül van az igazság. […] Valljuk a jövőbe nézve Prohászka Ottokár jelszavával: Dum spiro, spero! Amíg lélekzem, addig remélek.”[41]

A hercegprímás ezt követően rámutatott a reménység jeleire: „A reményre biztató jelek előttünk állanak. Biztató jelünk a Magyarok Nagyasszonya, akit jogosan mondunk édes Anyánknak. […] A másik bíztató jel a hegyen épült város, az örök szikla: Róma. […] Szentséges Atyánk, XII. Piusz pápa. Ebben a rettenetes viharban is kiviláglik, hogy ő nemzetünk egyetlen barátja és védője. […] Vigasztaló jel itt kelet kapujában ez a mostani hűségnyilatkozat is, amelyet Isten meghallgatott és soha nem felejt.”[42] A bíztató erőforrások jelen vannak a falvakban is: az egyetértő békesség egyedüli találkozó helye, a templom; ösztönző erőt ad a katolikus iskola, ahova korábban soha nem történt még ennyi beiratkozás; erőforrást jelent maga a családi ház is, ragaszkodni kell a közös családi imádsághoz és mindenhez, ami a családi életet erőssé teszi. Végül erőt nyújt a temető is, hiszen nem élhet egy nemzet az eltávozottakról való gondoskodás nélkül.

A főpap szónoklatának másik irányát egy belpolitikai üzenet, a nemzeti összefogás sürgetése adta, melynek előzményét jelenthette a baloldali sajtóban gyakran megjelenő hírek a püspöki kar megosztottságáról, a bíborosnak kommunistákkal szembeni elutasító álláspontjával kapcsolatos elégedetlenségről. Ezek figyelembevételével érthető a prímás beszédének határozott hangja, amely az önkényuralmi rendszer módszerei, az árulás, besúgás, belső ellentétek szítása ellen irányult[43]: „Mi nem akarunk mások lenni, mint magyarok! Még divatból sem engedünk jottányit a magyarságunkból. Nem tűrjük, hogy magyarok Magyarországot ócsárolják. A magyar ne jutassa a magyart lakat alá! A magyar ne árulkodjék magyarra! Mi megbecsülünk mindenkit, akik egyek velünk a magyarságunkban. Azon leszünk, hogy a könnyező Szűzanya ne sírjon hiába felettünk.”[44]   

Mindszenty József Máriapócson elmondott beszédét Dudás Bertalan atya kérésére gyorsírók jegyezték le, amely szöveget később a búcsún készült magnófelvétel alapján kiigazítottak. A prímás beszéde megjelent Tartally Ilona Ékes virágszál című könyvében Czapik Gyula egri érsek és Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspök szeptember 7-én elhangzott beszédeinek átiratával együtt.[45]Egyébként ezt a könyvet nem volt ajánlatos árusitani később, 1948 után éppen a prímás beszéde miatt, ezért részben kiszedtük a könyvből, részben nem fűzettük be a még kötetlen példányokba ezt a függeléket.”[46] – emlékezett vissza Bertalan atya. A Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrfőkapitányság III/III. Alosztályának dokumentumai között megtalálhatók ennek a nyomai: az 1968. január 29-i, Nagy Szent Bazil Renddel kapcsolatos intézkedési tervében „ellenséges tartalmú egyházi irodalom” megjelöléssel szerepel a regény. A könyv „terjesztése” kapcsán azonban nemcsak a bazilita atyákat és nővéreket figyelték, hanem többek között a következőket is kilátásba helyezték: bizonyítékok szerzése a könyv árusítását illetően (ki, hány darabot vett),[47] mi a terve a rendtagoknak a raktáron lévő készlettel, mikor és hol akarják sokszorosítani az I. kötetet, milyen témát tartalmaz a II. kötet, valamint megjegyzésre került egy esetleges kapcsolatfelvétel a szerzővel, tehát a regénnyel kapcsolatban minden körülmény dokumentálásra készültek.[48] A könyv veszélyes voltát ezekkel indokolják a jelentések: „A rend szellemi fenntartása céljából a rend tagjai és világi személyek részére terjesztik az ellenséges tartalmu „Ékes virágszál” cimü könyvet, amely tartalmazza Mindszenti József máriapócsi szerepléseit, izgató tartalmu beszédeit. A könyv alkalmas a fennálló társadalmi rend elleni gyülöletkeltésre. […] A könyv terjesztését Dudás Bertalan irányitja. A máriapócsi paróchián pl: 80 db-ot helyezett el, amelyeket Homa Teréz[49] 30 Ft-os áron értékesit. Társadalmi kapcsolaton keresztül intézkedtünk a terjesztés megakadályozására. Tervezik a könyv II. kötetének a kiadását, a kéziratot már beszerezték.”[50] A regény árusításának megakadályozása végül nem sikerült és a kötet több kiadást is megért.[51]

A máriapócsi jubileumi ünnepségek után a hercegprímás szeptember 8-án Nyíregyházára utazott, ahol először a görög szertartású templomban, majd este hét órakor a nyíregyházi római katolikus templomban tartott szentbeszédet és ájtatosságot,[52] hétfőn délelőtt 10 órakor pedig elhagyta Szabolcs megyét.[53] Az itt elhangzott beszédek témája összhangban áll a Máriapócson elmondottakkal: „Legyünk egyes-egyedül magyarok, amint ezer éve őseink azok voltak, akiknek egyetlen ambíciójuk volt: magyarnak lenni napfényben, és magyarnak lenni a borulatban. […] Kőtáblával kezünkben tiltakozunk minden ellen, ami beleütközik Isten dicsőségébe és az ember békességébe. A dicsőséget küldjük Istennek, a békességet megkívánjuk az embereknek. Ezt minden tisztességes magyar magáévá teheti. Ez az, ami fenntart egyént, családot, nemzetet.”[54]

            Az 1946. szeptember 7-én és 8-án megrendezett ünnepségek a katolikus egyház és iskolái, valamint a hitoktatás ellen egyre erősödő támadások miatt nemcsak az emlékezést szolgálták, hanem a tanúságtétel, az egyházhűség és az összetartozás megnyilvánulásává is váltak.[55] Azzal pedig, hogy a magyarság egységét sürgető üzenet helyéül Mindszenty József Máriapócsot választotta, szimbolikus elégtételt szolgáltatott annak a görögkatolikus közösségnek, amelynek magyarságát a korábbi időszak közvéleménye megkérdőjelezte.[56]

Mindszenty József látogatásának emléket állítva, 2018. szeptember 8-án, Szűz Mária születésének ünnepén egy Mindszenty-szobor megáldására került sor Máriapócson. A bronzszobrot Bíró Lajos szobrászművész készítette a Máriapócsért Alapítvány kezdeményezésére. A kegytemplom előtt felállított szabadtéri oltárnál Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen jelen volt Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára, Simon Miklós, a térség országgyűlési képviselője, Kiss András, a megyei közgyűlés tagja, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Alapítvány elnöke, Papp Bertalan, Máriapócs polgármestere, Szenes István, Pócspetri plébánosa, valamint az egyházmegye papjai és más egyházi, közjogi és világi méltóságok. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke a bíborost méltatva beszédében hangsúlyozta, hogy Mindszenty József magatartása példaértékű számunkra: ő Istent helyezte élete középpontjába és arra törekedett, hogy a megpróbáltatások között is igaz ember maradjon. Palánki Ferenc a bíboros máriapócsi beszédéből idézve kiemelte, hogy a Katolikus Egyház főpásztora Isten ajándékának nevezte a Szűzanya kegyképének könnyezését. A szentmisét követően a jelenlévők átvonultak a Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett római katolikus templom elé, ahol Palánki Ferenc püspök és Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya megáldották az egész alakos Mindszenty-szobrot.[57]

 

[1] Vecsey József (szerk.): Mindszenty Okmánytár. Pásztorlevelek – beszédek – nyilatkozatok – levelek, I. München, 1957. 97.

[2] Erdő Péter: Mindszenty és prímási tisztsége. In: Török József (szerk.): Mindszenty József emlékezete, Studia Theologica Budapestinensia 13. 1995. 23.

[3] Mindszenty József: Emlékirataim. Vörösváry István kiadása, Toronto, 1974. 151.

[4] Tomasovszky Mihály (1891-1965): Szabolcs vármegye főispánja (1946-1947)

[5] Nagy tömegek vettek részt a máriapócsi búcsun. Ünnepélyesen fogadták a hercegprimást. Magyar Nép 1946. szeptember 10. 3.   

[6] Terdik Szilveszter: Boksay József, festőművész (1891-1975). Görögkatolikus Szemlélet, V. évf. 3. sz. 2018. 64-67.

[7] Máriapócs 1946-ra készül… P. Dudás Bertalan OSBM (összeáll.): A máriapócsi könnyező Szűz zarándok naptára az 1941-ik évre, Ungvár, 1940. 65-69.

[8] Olbert Mariann: Petrasovszky Manó (Emmánuel) élete és munkássága. Athanasiana 32. 2010. 55-69.

[9] P. Máté OSBM: Megindult a munka… P. Szirtes Tivadar OSBM (összeáll.): Máriapócsi zarándok naptár az 1944. szökőévre, Ungvár, 1943. 34-42.; Matits Ferenc-Olbert Mariann: Petrasovszky Leó és Emmánuel festőművészek munkássága. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 49. 2010. 371-373.

[10] Gánicz Tamás-Legeza László-Terdik Szilveszter: Nemzeti szentélyünk, Máriapócs, Mikes Kiadó, Budapest, 2009. 29-31.

[11] A kegykép áthelyezése az új kegyoltárra, Máriapócs, 1945. szeptember 8. NSZBRL I-1-e. (1. doboz) In: Majchricsné Ujteleki Zsuzsa-Nyirán János (szerk.): „Mindnyájunk közös kincse” Források a máriapócsi kegytemplom és a bazilita rend történetéhez a 20. század első feléből, Debrecen, 2019. 220-222.; Dudás Bertalan OSBM: „Közös örökségünk” Németh Péter interjúja. Szabolcs-Szatmári Szemle XXV. évf. 4. sz. Nyíregyháza, 1990. 420-422.

[12] Egy novícius naplóbejegyzése – a jubileumi búcsúról és előkészületeiről. NSZBRL I-1-b. (1. doboz) Noviciátusi napló: 1944-1946. In: Majchricsné-Nyirán, „Mindnyájunk közös kincse”, 2019. 230-231.

[13] Nagy Miklós: A könnyező Boldogasszony és a magyar sors. Új Ember, II. évf. 37. sz. 1946. szeptember 15. 3.

[14] Nagy Miklós (1894-1973): 1924-ben Győrben szentelték a Kassai Egyházmegye papjává. 1939-től az Actio Catholica országos paptitkára, 1944-től pápai kamarás. Verseket, életképeket és katolikus szemléletű elbeszéléseket írt.

[15] Negyedmillió ember Máriapócs jubiláló kegyképe előtt. Máriapócsi Naptár a magyar görögkatolikus hívők részére az 1947. évre, XIX. évf. kiadó Dr. Cselényi István, Nyíregyháza, 1946. 38.

[16] Pirigyi István: Görög katolikusok Magyarországon. In: Doncsev Toso-Szőke Lajos (szerk.): A keleti kereszténység Magyarországon, Lucidus Kiadó, Budapest, 2007.164.

[17] Ivancsó István: A máriapócsi könnyező ikon és a kegyhely bemutatása. In: Baranyai Béla (szerk.): Van égi édesanyánk. A Magyar Katolikus Egyház ünnepe a fatimai jelenések 100. évfordulóján. Soroksár-Újtelep, 2017. október 13-14. 63.

[18] Czapik Gyula (1887-1956): veszprémi püspök (1939-1943), majd egri érsek (1943-1956)

[19] Kriston Endre (1877-1960): egri segédpüspök (1923-1960)

[20] Scheffler János (1887-1952): szatmári római katolikus megyéspüspök (1942-1952)

[21] Dudás Miklós OSBM (1902-1972): Máriapócson házfőnök (1932-1939), a rend magyar ágának főnöke (1933-1939), hajdúdorogi megyéspüspök (1939-1972) vö. Egyházamért kész vagyok meghalni”. P. Dr. Dudás Miklós szerzetes-püspök emlékére (szerk. Török István Izsák) (Baziliták sorozat 1), Máriapócs 2005; Véghseő Tamás: Görögkatolikus papok történeti névtára. 1. kötet, A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Exarchátus 1850 és 1950 között felszentelt papjai, Nyíregyháza, 2015. 138–139; Ivancsó István: A magyar görögkatolikus egyház papjainak nekrológjai (1912-2020), Nyíregyháza, 2021. 95–107.

[22] Negyedmillió ember, 1946. 39.

[23] Dudás Bertalan OSBM (1909-2004): Máriapócson segédlelkész (1935-1939), Ungváron nyomda- és kiadóvezető (1939-1943), Máriapócson tartományfőnök, parókiavezető (1943-1950) vö. Véghseő, Papi névtár, 2015. 159–160; Földvári Katalin: Sorsfordító bazilita szerzetesek a kommunista diktatúrában, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1–4. 2019. 194–200; Dudás Bertalan, „Közös örökségünk” 1990. 407–428.

[24] Pócspetri

[25] Dudás, „Közös örökségünk” 1990. 423.

[26] Tartally Ilona: Ékes virágszál…: a máriapócsi könnyező Szűzanya, Máriapócs, 1946. IV.

[27] A beszéd szövegét közli: Tartally, Ékes virágszál, 1946. XXI-XXV.

[28] „1946 folyamán Tartally József nagydobosi parókus felesége, született Stima Ilona többször is felkereste az egyházmegyei irodát. Ekkor már nyomdában volt a máriapócsi kegykép 1696. évi első könnyezésének történetét feldolgozó regénye. […] az írónő szóba hozta, hogy a regény novemberre várható megjelenése előtt a szeptemberi Kisboldogasszony napi búcsúra tervezett jubileumi ünnepségek keretében érdemes lenne a színpadon bemutatni a csoda történetét. Édesapánk örömmel vállalkozott a regény alapján készülő színdarab megírására. […] A darab szereplői lelkes műkedvelők, javarészt nyíregyházi diáklányok és fiúk voltak.” Zsoldosné Cselényi Gyöngyi: Családi Emlékkönyv, Örökségünk Kiadó Kft. Nyíregyháza, 2016. 69.

A kézirat megtalálható a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola könyvtárában: Cselényi István: Ékes Virágszál. Színmű három felvonásban. Kézirat. Készült 1946-ban, Tartally Ilona azonos című regénye alapján.

[29] Az illusztrációk a máriapócsi kegytemplom üvegablakaival egy időben készültek, melyek tematikája megegyezik a metszetekével: I. A Kegykép könnyezésének kezdete. II. Corbelli tanúságtétele, III. Omár és Willigschen megtérése, IV. A bécsi diadalmenet, V. Savoyai Eugén imája, VI. Rákóczi Ferenc rózsafüzérezik, VII. Második könnyezés 1715., VIII. Harmadik könnyezés 1905. Matits-Olbert, Petrasovszky, 2010. 372.

[30] Bakajsza András: A pócsi Mária-kegykép regényírója. Görögkatolikus Szemle, XXI. évf. 12. sz. 2010. 6.; Pirigyi István: a magyar görögkatolikusság történetének kiemelkedő személyiségei. In: Timkó Imre (szerk.): A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi Emlékkönyve 1912-1987, Nyíregyháza, 1987. 220-223.; Dr. Pirigyi István: Görögkatolikus Életsorsok, Debrecen, 1998. 126-129.

[31] vö. Véghseő, Papi névtár 2015. 156.; Ivancsó, Papi nekrológok 2021. 210–211.

[32] Dudás, „Közös örökségünk”, 1990. 423.

[33] Negyedmillió ember, 1946. 40-41.; Mindszenty József már nem tekintette meg a színdarabot, mert fáradt volt, így Dudás Bertalan atya felkísérte a szobájába. Dudás, „Közös örökségünk” 1990. 423-424.

[34] Stephen J. Skinta OSBM: The Shrine of Our Weeping Mother of Máriapócs and the Mission of the Basilian fathers of Mariapocs, New York, 1973. 82.

[35] Janka György: A magyar görög katolikus egyház jubileumi ünnepségei a 20. században, Athanasiana 22. 2005. 178-179.

[36] Véghseő Tamás: A görögkatolikusok helyzete a szocializmustól a Görögkatolikus Metropólia megalapításáig. In: Terdik Szilveszter (szerk.): Orcád világossága. Görögkatolikusok Magyarországon. Debrecen, 2020. 420.

[37] Mária könnye, a magyar görögkatolikusság hűsége. Máriapócs, 1946. szeptember 8. In: Igazság és szeretet. Mindszenty József bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek beszédeiből. 1945-1946. Budapest, 1946. 109.; A szövegét újra közli: Király András: Mindszenty József Máriapócson. Görögkatolikus Szemlélet, VI. évf. 3-4. sz. 2019. 76-77.

[38] uo. vö. Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Válogatott szentbeszédek és körlevelek 1944-1975. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 139.

[39]Miraculosae Beatae Virginis Patrona Hungariae Imaginis e Regni Viennam Austriae Ablatio, et nulla Ejatidem Astitutio.” Idézi Janka György: II. Rákóczi Ferenc és a keleti keresztények. Athanasiana 18. 2004. 148.

vö. Véghseő Tamás-Terdik Szilveszter: „…minden utamat már előre láttad”. Görögkatolikusok Magyarországon, Éditions du Signe, Strasbourg, 2012. 149.

[40] Mária könnye, 1946. 109.

[41] Mária könnye, 1946. 110.

[42] uo.

[43] Klestenitz Tibor: A görögkatolikusok Serédi Jusztinián és Mindszenty József egyházkormányzatában. Athanasiana 33-34. 2012. 122-123.

[44] Mária könnye, 1946. 111.

[45] Tartally, Ékes virágszál, 1946. XIV-XX.

[46] Dudás, „Közös örökségünk”, 1990. 424.

[47] Az 1968. március 27-i jelentésben ez olvasható: „Bizalmas uton tudomásunkra jutott 1968. márciusában, hogy Hegedüs Józseftől kb. 4 évvel ezelőtt Sarkadi György, vagy Szabó Tibor szerzetesek Miskolcra szállítottak 20 db „Ékes virágszál” c. egyházi szépirodalmi jellegü könyvet, mely előzőleg Hegedüs József birtokában volt. A Miskolcra került 20 db könyvet Kiss József szerzetes gk. vallásu egyéneknek megvételre felajánlotta és könyvenként 20 Ft-ot kért és kapott. […] Arra vonatkozóan, hogy Hegedüs rendelkezik-e még ilyen, illetve ehhez hasonló irodalmi kiadvánnyal, jelenleg adattal nem rendelkezünk” Kahler Frigyes: III/III-as történelmi olvasókönyv 3., Kairosz Kiadó, Budapest, 2005. 247.

[48] Kahler, Olvasókönyv, 2005. 229-233.

[49] Homa Antónia Terézia (1907-1998): 1935-től 1987-ig a Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek máriapócsi közösségének főnöknője.

[50] Kahler, Olvasókönyv, 2005. 263.

[51] Az Ékes virágszál első, 1946-os kiadását 1980-ban a második követte, ugyanebben az évben jelent meg az ikon második könnyezésének történetét feldolgozó Dicsőségbe öltözött című regény is. A két részt együtt is kiadták 1991-ben, Szent II. János Pál pápa máriapócsi látogatásának tiszteletére. Mindkét kötet 2018-ban ismét megjelent a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola gondozásában. vö. Kührner Éva: Egy háromnegyed százados könyv apropóján. 1946-ban jelent meg először az Ékes virágszál. Görögkatolikus Szemlélet, VIII. évf. 4. sz. 2021. 56.

[52] Nyiregyházára érkezett a hercegprimás. Magyar Nép, 1946. szeptember 8. 3.

[53] Negyedmillió ember a máriapócsi körmeneten. A görög szertartású katolikusok ünnepe az ősi kegyhelyen. Kis Újság 1946. szeptember 10., LX. évf. 203. sz. 2.; Máriapócs 250 éve. Új Ember. 1946. II. évf. 1-52. sz. 8.   

[54] Király, Mindszenty, 2019. 78.

[55] Véghseő, A görögkatolikusok helyzete, 2020. 420.

[56] Klestenitz, A görögkatolikusok, 2012. 123.

[57] Megáldották Mindszenty József szobrát Máriapócson. Új Ember, 2018. szeptember 16. LXXIV. évf. 37. (3656) sz. 6.