Ugrás a tartalomra

Haza

Mindszenty

„Katolikus hitünk táplálja magyar hazaszeretetünket, mert arra tanít, hogy a hazaszeretet Istentől belénk oltott és Krisztustól megszentelt érzés és hogy a hazával szemben járó kötelességek Isten törvényeiben találnak szentesítést. Katolikus hitünk képesít a haza önzetlen szeretetére és ez óv meg bennünket a hazaszeretetet eltorzító és veszedelmes túlzásoktól, mint aminők az idegengyűlölet, a fajimádat vagy a haza látszólagos érdekeinek Isten törvényei fölé való helyezése. A haza érdekeit kívánjuk szolgálni és a haza fennmaradását biztosítani, mikor ifjúságunkat vallásosan akarjuk nevelni, mert meg vagyunk győződve, hogy ha jó katolikusnak neveljük gyermekeinket, akkor jó magyarok is lesznek.” (1)

 

„Szeressétek az Egyházat és a Hazát. Ez legyen életetek csillaga és legyetek rajta, hogy életetek, példátok, apostolkodástok vonzó és sodró ereje nyomán ennek a népnek minden tagjában – a magatok körében – legyen meg az Egyház és a Haza szeretete. Mindenütt merik szeretni a hazát: mi magyarok is merjük szeretni hazánkat és 1946-ban az Egyház és Haza szeretete legyen a mi lelkünk üdve és hazánk feltámadása.”(2)

 

„Szeressétek a nemzetnek minden rétegét, minden fiát, és legyetek az igazságosságnak és a szeretetnek a harcosai. Ha a szociális kérdést meg akarjuk oldani az Üdvözítő szellemében, két pillér kell: az igazságosság és a szeretet. A szeretet igazságosság nélkül nem sokat ér, de az igazságosság is hideg tőke, ha a szeretet nem kormányozza mellette a szíveket; és ez a megoldása minden kérdéseknek, amit a zsoltáros így fejez ki, hogy: Az igazság és a szeretet megcsókolják egymást. Majd ha ez a csók elhangzik itt magyar földön, az igazságosságnak és a szeretetnek a csókja, akkor kezd a seb gyógyulni a magyar testen: akkor lesz kibontakozás a társadalmi osztályok között, akkor lesz megbékélés, és az lesz a nehéz tél, ősz után a tavasz első fuvallata; és ezt a fuvallatot elhozni ti vagytok hivatva magyar egyetemi ifjúság.” (3)

 

„A szenvedő magyarságra gondolva, legyetek szilárd, rendíthetetlenül magyar fiúk és semmiféle tekintetért a magyarságotokból ne engedjetek, mert valahányszor a magyarság alkudozik a magyarság körül, abból csak Csallóköz lehet. És mivel a legerősebb oszlopa a magyarságnak a katolikus hit: legyetek büszkék és rendületlenül katolikusok. Ez a két szárnya legyen a ti lelketeknek és valahányszor imádság száll el ajkatokról, mindig foglaljatok bele minden magyar embert, határon innen, határon túl és a ti szívetekben legyen ott minden magyarnak a fájdalma és kínszenvedése. Ebből a nagy, magyar fájdalomegységből ne engedjetek soha senkinek a kedvéért!”(4)

„Mi nem akarunk mások lenni, mint magyarok! Még divatból sem engedünk jottányit a magyarságunkból. Nem tűrjük, hogy magyarok Magyarországot ócsárolják. A magyar ne juttassa a magyart lakat alá! A magyar ne árulkodjék a magyarra!”(5)

 

„A magyar sorsot Isten kezébe helyezzük: bízunk minden nehézség és baj ellenében.”(6)

 

„A magyar történelem csodálatos hárfa, szentek és hősök szólalnak meg rajta. Ezer év és az örök élet melódiáit zengi; dicsőség orma és bukások örvénye, csillagos századok ragyognak és gyászba borult egek sírnak és zokognak benne. Jajgató, síró, zengő zivatar; elfojtott sóhajtás.”(7)

 

„A magyar történelmet ismerem. A süllyedt korszakok hibáit, az Isten törvényébe ütköző bűneit mélyen fájlalom. De emelt hangon mondom, a magyar történelem nem katafalk és nem szemétdomb. Nemcsak bűn, – de megszentelt vér – és könnyfolyam is egyben.” (8) 

 

„Merjünk magyarul érezni! Ha 1947-ben sehol a világon nem élik a nemzetietlenség életét, mi egyedül a földkerekség népei közül ezer év nemzeti tőkéjét nem adjuk bitangságra.”(9)

 

„Ha egy nemzetnek vannak olyan alapjai, amelyek az ország előrehaladását és nagyságát a múltban előmozdították, ezeket nem szabad nélkülözni a jövő építésénél sem.” (10) 

 

„Hirdesd, hogy nem érdemelne jövőt oly nemzet, amely múltját elrúgná magától, azt csak ócsárolni vagy csak felejteni is tudná. Ha a székelyektől elvennők Csíksomlyót és a családi érzések tiszteletét, mi maradna számukra az örvény mélységeiben?”(11)

 

„Semmi kedvünk nincs a múlttól elszakadni. Mi hazánk érdekében csak a bűntől akarunk elszakadni, de az aztán mindegy, hogy múlt, vagy jelen bűnéről van-e szó. A bűn lealacsonyítja a nemzeteket.”(12)

 

„Amiben élünk, sem háború, sem béke; nem háborútlan béke, de biztosan békétlen nyugtalanság. És mindebben rugóként szerepel az emberi felelőtlenség, úgy, ahogy a mesterségesen ferdére állított közvélemény, ennek úttörője a célzatos propaganda, a tüzelő és megfélemlítő jelszavak, a részigazságok, a felszabadított szenvedélyek szüntelen korbácsolása a homályba borított igazi célok felé, a nemzeti önérzet meggyengítése, a pártoskodás kiélezettsége, a plakát-filozófia azt kialakítják. Így nem csoda, ha a felelősség az emberekben lassan szinte egészen elhomályosodik, bárha szóbeli emlegetése még oly gyakori is.”(13)

 

„A kölcsönös gyanakvásnak, bizalmatlanságnak olyan beteges tünetei mutatkoznak, hogy nyugodt kormányzás nem lehetséges; az állam zsandár-szerepe egyre nagyobb és nagyobb. Folyton tisztogatnak, de mennél több a tisztogatás, annál inkább újból és újból kell tisztogatni. Nem helyes a külső kényszer állandó fokozása a belső fegyelem rovására; a belső fegyelem folytonos lazítása a közéleti szabadság hátrányára.” (14) 

 

„A hazugság, megtévesztés, erőszak – országunk nem kis szégyenére –, a történelem folyamán soha ilyen hullámokat nem vert.”(15)

 

„A kettősséget mi bizony nem hirdetjük, hanem a fondorlattal, a szó és tett ellentétével szemben a száj és kéz összhangját kívánjuk. Aláírjuk, hogy nem kell RE-AKCIÓ, de akkor nincs helye a kiváltó AKCIÓ-nak sem, hanem legyen az egész országot betöltő igaz, komoly, megbékéltető, hátsó ajtó és rettegés nélküli demokrácia emberi jogokkal, a templomfalakon túl érő vallásszabadsággal, sajtó-, gyülekezési szabadsággal és valóságos egyenlőséggel.” (16) 

 

„A hivalkodó planéta ma a demokrácia, a népirány. Nos, itt nem keresünk sem keleti, sem nyugati demokráciát, hanem Isten népének, családjának tömörülését, egységét. Együtt van itt a hívő nép minden rétege, egyet sem vetünk ki. A pártoskodás a társadalmat felbontja földművelőkre, munkásra stb. Az Egyházközség egyesít Krisztusban és titokzatos testében, az Egyházban. A tömegesítés ellenében az Egyház az egyén, az ember, a család jogait hirdette. Ma sokat számít a taglétszám a politika vonalán. A minőség nem is nagyon fontos. Az Egyház mindenkor igényelte a minőséget is.”(17)

 

„Természetesen nem az a demokrácia, mely az egyik emberi személy korlátlan uralma helyébe egy másikét állítja, nem az, amelyik az egyik ember csoport önző és féktelen uralmát egy másik csoport hasonlóan önző és féktelen hatalmaskodásával váltja fel.”(18)

 

„Az erőszak természete az, hogy ma csak szavazatot kényszerít ki, holnap már fenyegetésekkel szorít munkára, holnapután háborúba visz, majd erőszakkal a megsemmisülésbe kerget.”(19)

 

„A vallás és erkölcs magánügy, a bűn viszont közügy lett.”(20)

 

„Az lehet magánügy, hogy felfelé vagy kétfelé fésüljük-e a hajunkat; húsevők vagy növényevők vagyunk-e: ez a másik embert és a társadalmat nem érinti. Már nem magánügy, hogy kiskertemben 200 palántánál több-e a dohányom; a törkölyt és szilvát a kisüstön finánccal vagy anélkül akarjuk-e kifőzni. Gondolom, a társadalomra az is legalább ennyire jelentős: van-e Isten, halhatatlan lélek? A kettőnek van-e kapcsolata? Van-e felebarát, avagy csak ordasok falkája vagyunk-e?”(21)

 

„A békekötésnek nem volt szerencsés előkészítése népünk meglevő és képzeleti hibáinak tervszerű, állandó és szinte központilag irányított hirdetése benn és künn. Rosszul viszi az ügyét az a vádlott, aki – még mielőtt kérdeznék – a jogos védelemre felkészülés helyett nyíltan ócsárolja önmagát. A nemzeti önérzetet szinte beteggé tette ez az áramlat, főként az írástudók árulásával. Ezt az árulást elkövették a nagy eszmények, az ország egészsége, de főként az erkölcsi felelősség ellen.”(22)

 

„A jövőben nem alacsonyítjuk le magunkat azzal, hogy – mintha nem is magyarok volnánk, és az erkölcsi alapot felejtve – az idegenekkel versenyre kelve ócsároljuk nemzetünket. Nem, nem sietünk ezzel a más népek méltán megérdemelt megvetésére. Ha a nagy csákányütés alatt téged, Istenünket, a nagyhatalmú és irgalmas Nagyasszonyt, az Egyházat, az embertestvért, önnön halhatatlan lelkünket a tévelygések után megtaláljuk, a nagy megaláztatás még nemzeti javunkra és lelki üdvünkre válik.”(23)

 

„Légy üdvözölve hazánk ifjúsága, biztató tavaszunk az ősz borújában! Üdvözlő szavatokból kérdés csendül felém: merre menjünk? Krisztus az az Út, amelyen járnotok kell, az az Igazság, amelybe öltöznötök kell. Ő az az Élet, amelyet élnetek kell az idők kavargásában is. Nehéz a hitvallás? Bízzatok! Aki mellett jártok, meggyőzte a világot! A gyűlölet kavargása lehet félelmetes, mint a kráterek világa, de hiszek a szeretet végső győzelmében! És hittel hirdetem: a mi eszményünk olyan Magyarország, amelynek alapja a valláserkölcs, támasza a nemzeti érzés, fiai és leányai hívők és magyarok!

Fac hoc, et vives! Tedd ezt és élni fogsz, magyar ifjúság, és él e haza! A Nagyasszony védelme alatt, Szent Istvánnak, Szent Imrének, Szent Margitnak és a többieknek lába nyomán járva, – ahogy oly gyakran kétszeresen imádkozzátok, énekelve mondjátok: – legyetek mindannyian egy-egy fundamentumkő, egy-egy biztos oszlop a hazában: tiszták, hősök, szentek! Ámen.”(24)

 

A kommunizmus nemzetietlenségével és a szalmaláng lelkesedésű, csak szavakban testet öltő nemzeti gondolkodással kapcsolatban szemléletesen ír önmagáról harmadik személyben: „Úgy tudjuk: a zászlórombolókkal szemben szívesen mutatja az összetartozó zászlórudat és lobogót egyszerre; a csak lobogó nemzetit majd csak holttestére várja.”(25)

 

„Kennedy elnöknek olvastam egy könyvét a bátor politikusokról. Abban van ez a mondat: »Egy ember megteszi kötelességét, tekintet nélkül személyes hátrányára és ez minden: ez az alapja  az ember erkölcsének.« Szép és igaz gondolatnak tartom.” A politikusnak, a hatalmat gyakorló embernek mi a legkívánatosabb tulajdonsága? – hangzik a kérdés. Mindszenty válasza: „A tolerancia.”(26)

 

„Kedves honfitárs! Hogy valaki milyen nemzetbelinek vallja magát, nem az dönti el, hol él vagy milyen embercsinálta politika rendszer melyik földről űzte el, hanem csupán az, hogy mit mond az embernek a saját szíve-lelke, érzésvilága.” (27) 

 

„A magyar nép is egy nagy család. Ezt a családias érzést ápoljuk egymás iránt! A bűn mondja: gyűlölet és osztályharc; Jézus mondja: szeretet és együttérzés!”(28)

 

„Olyan időket élünk, amikor az egyéni keresztek egészen bevonulnak a köz nagy keresztjének az árnyékába. A bűnfolyam a világon, az országon nagy tény. Rajtunk, hívőkön áll, felülhaladja-e a szentség világa.

Ha a hitetlenség polgárjogot nyer, fölséges, nyilvános hitvallás kell. Ha ölnek, fajtalankodnak, lopnak, rágalmaznak és még csak nem is rejtik, sürgessétek és érvényesítsétek a két kőtábla polgárjogát. Ha van pöffeszkedő és szemérmetlen korrupció, legyen tógája a hódító útra induló tisztességnek is.

»Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami szent, ami szeretetreméltó, ami jó hírt szerez, ami az erényhez és dicséretes fegyelemhez tartozik, azokról gondolkodjatok. Amiket tanultatok és vettetek, hallottatok és láttatok tőlem, azokat cselekedjétek és a békesség Istene veletek lesz.« »És akkor hozzátok jövetelünk nem volt hiábavaló.«” (29)

 

„Nemzedékek türelméből, bizalmából, tetteiből épül föl a nemzet jövője, nem siránkozásokból.”(30)

 

„Az asztalnál elkezdődött az egész magyar helyzetről a beszélgetés. Egyik mondata volt Őeminenciájának, amikor fölhozták a nehézségeket, mert nincs elég energiánk és meggyőződésünk: Elég győzelem az, ha magunkat meg tudjuk győzni!”(31)

 

„A mai gyógyulás egyik legelső követelménye és előfeltétele, hogy mindannyian tudjunk már egyszer mindenkinek szívből és maradéktalanul megbocsátani. Az első világháborútól a mai napig rengeteg üszkösödő sebet hordoznak itt az emberek, tartozzanak azok bármely fajhoz, valláshoz vagy felekezethez, foglalkozáshoz. Egekig csapkodott, fölhatolt a megtorlás szelleme. A gyűlölet váltógazdasága idején a fölül levők tobzódó féktelenséggel általánosítva, bírói ítélet nélkül lakoltatnak felebarátokat. Az alullevők összeszorított fogakkal készülődnek mindig a talán még élesebb visszafizetésre. Egyszer el kell kezdeni a megbékélést, mert belepusztulunk a folytonos megtorlások végeszakadatlan láncolatába. Kezdje az, akinek kezében a hatalom és békéljen meg az a szív, amely tele van fojtott keserűséggel. Egy Atyának vagyunk teremtettjei egy Fiúnak megváltottjai, egy Léleknek megszenteltjei. Egy balsorsú hazának vagyunk szenvedő polgárai. Ki az, akinek sebei gyógyírt, enyhítő balzsamot nem áhítanának.”(32)

 

„Egy nemzet fölemelkedése mindig a mai napon kezdődik. A fásultakban is van parázs a hamu alatt, csak a tűzre várnak. Isten így teremtett bennünket, embereket: az igaz és jó meg szép utáni vágyat nem lehet kioltani az ember szívében-lelkében. Ez erősebb tény, mint a reménytelenség és a csüggedés: ez utóbbiak futólagosak; a remény és a bizalom elsődleges polgárai az emberi szívnek.”(33)

 

„Köszönöm népem hűségét, együttérzését és imádságát. Az lesz az én elégtételem, hogy népem az egész világon kitart keresztény hite és magyar hazája mellett.” (34) 

 

„Bármi is történt, nehézségek, jogtalanság és igazságtalanság, ne hordjuk szívükben a bosszú és elkeseredettség érzését. Imádsággal, türelemmel bontsuk le a falakat.”(35)

 

„»Tegyétek teljessé az én örömömet azáltal, hogy ugyanegyet értsetek, egyenlő szeretettel egyakaratúak, egyértelműek legyetek.« A közös vér és nyelv tudását őrizzétek, a közös történelmet és szent hagyományaitokat el ne felejtsétek. Szeretettel áld mindnyájatokat a viszontlátás emlékével és reménységében, Mindszenty József.”(36)

 

(1)Püspökkari körlevél a katolikus iskolák ügyében, 1946. máj. 4. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 91. old.
(2) 1946. május. 2. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 134. old.
(3) 1946. október 20. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 218. old.
(4)
1946. november 28. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 235. old.

(5) 1946. szeptember 8. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 190. old.
(6) A bíboros 1971. október 16-i levele in Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 59. old.
(7) 1948. szeptember 12. in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 135. old.
(8) 1947. május 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 60. old.
(9) 1947. május 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 61. old.
(10) Idézi Csonka Emil: A száműzött bíboros, 32. old.
(11) 1946. november 30. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 237. old.
(12) 1947. szeptember 20. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 129. old
(13) 1947. december. 11. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 179. old.
(14) 1947. december 11. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 186. old.
(15) 1948. május 29-i Püspökkari körlevél az iskolák államosítása előtt in Beke Margit: Egyházam és hazám III., 79. old.
(16) 1946. június 29. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 167. old.
(17) Mindszenty József: Amit a viharesztendő sürget, az Új Emberben az egyházközségek szerepéről megjelent cikkéből in Mindszenty József: Emlékirataim, 77. old.
(18) 1945. október 18. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 32. old.
(19) 1945. október 18-i választási körlevélből in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 35. old.
(20) Boldogasszony Éve megnyitó 1947. aug. 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 101. old.
(21) 1946. október 20. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 206. old.
(22) 1947. december 11. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 182. old.
(23) 1947. február 10. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 16. old.
(24) 1945. október 14. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 24. old.
(25) Mindszenty Archívum
(26) Csonka Emil: A száműzött bíboros, 32. old.
(27) A bíboros 1972. augusztus 4-i levele in Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 69. old.
(28) 1947. június 8. in Beke Margit: Egyházam és hazám II.82. old.
(29) 1946. szeptember 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 192-193. old.
(30) A bíboros 1973. március 3-i levele in Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 81. old.
(31) Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában, 542-543. old.
(32) Püspökkari pásztorlevél 1946. augusztus 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám I., 181. old.
(33) A bíboros 1973. október 30-i levele in Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 90-91. old.
(34) Mindszenty József a kirakatper 25. évfordulóján kiadott nyilatkozatából idéz Fábián Károly: A befejezetlen per in Mészáros István: Ki volt Mindszenty? 122. old.
(35) A bíboros 1972. november 19-i levele in Mészáros István: Mindszenty-leveleskönyv, 74. old.
(36) Üzenet a külföldön élő magyarokhoz 1947 Szent István ünnepén in Maróthy-Meizler Károly: Az ismeretlen Mindszenty, 363-364. old